A honvédségi reform célja eredetileg az lett volna, hogy a modern haditechnikai beszerzések után a katonák jogállását és mindennapi szolgálati feltételeit is korszerűsítsék, a folyamat azonban a HVG által feltárak szerint belső kormányzati és katonai érdekütközések között csúszott félre.
A lap több, az átalakításra rálátó forrás, köztük Bazsik István, a Honvéd Érdekképviseleti Szervezet (HÉSZ) elnöke alapján azt írja: a reform középpontjában a Honvédek Jogállásáról szóló Törvény állt, amely a katonák javadalmazásától a szabadságoláson át a szankciókig szinte mindent szabályozott. Az eredeti elképzelés szerint új kerettörvény készült volna, a részleteket pedig rendeletekben rögzítették volna, ám a tartalmi viták során kiderült, hogy a minisztérium, a vezérkar és a kormányzati központ más-más irányba vinné a reformot.
Bazsik szerint a Honvédelmi Minisztériumban három erőközpont működött:
- Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter,
- Böröndi Gábor vezérkari főnök,
- valamint Vidoven Árpád közigazgatási államtitkár, akin keresztül Orbán Viktor miniszterenlök érvényesíthette az akaratát.
A HVG-nek Bazsik úgy fogalmazott, a különböző javaslatok az egyeztetéseken gyakran kioltották egymást.
A HVG által idézett jogi álláspont szerint azonban ennél is súlyosabb probléma keletkezett: az Alaptörvényt ugyan módosították, hogy a katonák jogállása rendeletben is szabályozható legyen, de a módosítás csak a hivatásos állományra vonatkozott. A kormányrendelet viszont a szerződéses és a tartalékos katonákra is kiterjed. Bazsik István szerint emiatt több mint 15 ezer honvéd jogviszonya alkotmányellenesen lehet szabályozva, amit Frank Evelyn ügyvéd a HVG-nek jogilag pontos állításnak nevezett.
Beszántották a szakszervezetet, nyomás alá helyezték az érdekvédőket
A cikk szerint az érdekképviselet mozgástere is beszűkült. A 12. alkotmánymódosítás kimondta, hogy a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagjai jogállásukkal összefüggésben nem alapíthatnak és nem működtethetnek szakszervezetet, ezért a korábbi Honvéd Szakszervezet Honvéd Érdekképviseleti Szervezetként működött tovább. Bazsik azt állította, amikor a HJKR-rel kapcsolatos alapjogi memorandumot benyújtották, a minisztériumban nyomást helyeztek rájuk, hogy a kritikák ne kerüljenek nyilvánosságra.
A katonák számára a legkézzelfoghatóbb változást a szabadságok, a túlórák és a pótlékok rendszerének átalakítása jelentette. A HVG szerint a szabadság helyébe lépő szolgálatmentesség sokaknál kevesebb valódi szabadnapot eredményezett, mert az érintetteknek ezekben az időszakokban is elérhetőnek kell maradniuk. A túlórák és pótlékok megszüntetése ugyan valós visszaélésekre adott választ, de a lap forrásai szerint több területen túlzott korlátozást és új bérfeszültségeket hozott.
Az új illetményrendszerben a parancsnokok nagyobb mozgásteret kaptak a bérek differenciálására, de Bazsik szerint ehhez nem társult elég objektív szempontrendszer. Feszültséget okozott az is, hogy
A HVG szerint az új honvédelmi miniszter, Ruszin-Szendi Romulusz a katonák megtartását nevezte meg elsődleges célnak. A lap úgy tudja, 2027 elejétől újra törvényben szabályoznák a honvédek jogállását, visszahoznák a szolgálati nyugdíj valamilyen utódintézményét, és a decentralizált bérgazdálkodás helyett ismét központi rendszert vezetnének be.
A cikk végkövetkeztetése szerint a honvédségi reform azért bukott meg, mert egy modern, nagyvállalati szemléletű rendszert próbáltak ráültetni egy olyan szervezetre, amelynek humánpolitikai és belső kulturális problémái évtizedek óta megoldatlanok.
