A klinikai szakpszichológus szerint a felnőtt identitás része a felelősségvállalás és a cselekvés is, a választójog lehetőség, felelősség.
Szavazz, mert számítasz!
Ezt írta a klinikai szakpszichológus, aki azt nem árulta el, nála ki lett a befutó. Az Örökölt sors és a Szabad akarat című könyvek szerzője közösségi oldalán előzőleg ugyanakkor az idei választások kapcsán emlékeztetett Murray Bowen differenciáltság-elméletére, amely szerinte segít megérteni a családok, közösségek, társadalmak működését is.
Egy alacsony differenciáltságú társadalomban az érzelmi feszültség könnyen kollektív szintre emelkedik, majd ez a feszültség kezdi el szervezni a közösség működését. Egyre inkább háttérbe szorulnak az átgondolt álláspontok, helyüket pedig nyers érzelmi reakciók veszik át. A gondolkodás leegyszerűsödése miatt még az összetett kérdésekre is gyors, fekete-fehér válaszok születnek. Meghatározóvá válik a »mi« és »ők« logika, melynek következtében a különbségek nem eltérő nézőpontnak, hanem fenyegetésnek tűnnek. A másik fél nem csupán mást gondol egy adott dologról, hanem ellenség. Egyre határozottabban elvárják a lojalitást, ami végül a közösséghez tartozás legfontosabb feltételévé válik. Aki nem áll be a sorba, az kritika, kirekesztés és megszégyenítés áldozatává válik. A fenyegető következmények hatására sokan inkább alkalmazkodnak, mintsem, hogy vállalják a saját álláspontjukat. Az alacsony érettségű rendszerekben a felelősség kifelé tolódik. A problémákért a „másik oldal”, egy külső csoport vagy egy kijelölt bűnbak válik felelőssé, miközben a saját működés felülvizsgálata elmarad.
Orvos-Tóth Noémi szerint egy differenciált társadalomban az emberek gondolkodása sokszínű marad, nem szűkül le egyszerű válaszokra, a bizonytalanság elviselhető, a lojalitásnak nem feltétele a kritikai észrevételek elhallgatása, a véleménykülönbség nem vezet kirekesztéshez, megszégyenítéshez, egyszerre lehet jelen az egyéni autonómia és a közösségi kapcsolódás. Úgy vélte: a választás idején
nemcsak az a kérdés, hová kerül az iksz, hanem az is, maga a döntés milyen folyamat során születik meg. Saját, átgondolt álláspont alapján választunk, vagy inkább kész válaszokat ismétlünk? (…) Transzgenerációs megközelítésből nézve sok mai reakciónk és döntésünk nem igazán szabad választás, hanem régebbről hozott alkalmazkodási módok folytatása. Ha valaki olyan közegben nőtt fel, ahol a vélemény kimondása kockázatos volt, ahol az önállóságot visszafogták, és szigorú, megkérdőjelezhetetlen szabályok működtek, akkor az igazodás jelentette a túlélést. Ezek a minták azonban nem tűnnek el maguktól, hanem gyakran akkor is tovább hatnak, amikor az a világ, amelyben kialakultak, már rég megváltozott vagy megszűnt.
Azt javasolta, hogy a választásnál mindenki álljon meg egy pillanatra, tegye fel magának a kérdést: amikor behúzza az ikszet, saját álláspontja szerint választ vagy családi, közösségi nyomásra: összefüggéseiben is megvizsgálta-e az alternatívákat vagy mérlegelés nélkül köteleződik el. A szakember szerint ugyanakkor az a legfontosabb kérdés, hogy
döntésünk félelemből vagy szabad akaratból születik?
