Zseniális, a miniszterelnököt egy áfacsaló riporterrel mosdatják azzal a csávóval szemben, aki elkapta az áfacsaló riportert
– írta barátaim egyike, miután Szabó Bence százados a Telexnek adott interjújában a Hajdú Péter–Orbán Viktor-attrakció beharangozójára vonatkozó újságírói kérdésre azt felelte, „nagyon remélem, Hajdú úr fog nosztalgiázni velem kapcsolatban a miniszterelnök úrral, mivel Hajdú úr ismer engem a NAV-os korszakomból. Hajdú urat, ugye, elítélték költségvetési csalás elkövetése miatt, és én voltam az, aki kinyomozta az ügyet, és gyanúsítottként is én hallgattam ki.”
Mármost az eset annak idején fagyszép könyörtelenséggel karmolt bele az idegrendszerembe, így hamarost ismertetem is akkori, egyébiránt azóta változatlan véleményemet, ám előtte elmondom azért, hogy a Fidesz által leborotvált ország (rövid exkurzus: a neoliberális kapitalizmus leborotválta az eszméimet, így a NER tizenhat évének cikkútiregényemnek termékelhelyezését követtem el az imént) tökéletes illusztrációja a bevezetőben leírt jelenet. Odáig merek mondatsprintelni ezen a szöveghelyen: a polgári Magyarország mulattírozására készített karikatúra. Ami viszont azt is megmutatja, ebben a kampányban apokaliptikus harcát vívja a félelem- és a hős-/reményipar, ami egyúttal két nyilvánosság nagy vetélkedője is.
Mielőtt azonban rátérnénk a Fidesz-féle félelem- és a Tisza-féle hősiparra, mondom, hogy Hajdút 2020-ban ítélték el. Saját bevallása szerint is csaló, hiszen
