Hosszú videóposzttal jelentkezett március 15-én délelőtt Karácsony Gergely. A főpolgármester a YouTube-ra feltöltött ünnepi beszédében többek között felidézte a rendszerváltás előtti utolsó március 15-ének eseményeit.
1989. március 15-ének emlékezete ötlött fel bennem most. Az a nap, amikor megmutatta magát a változás akarata a maga higgadt és békés, mégis roppant erejében. Kamaszként éltem meg azt a 37 évvel ezelőtti napot, de emlékszem az érzésre, amikor visszaigazolást nyert, hogy a demokrácia és a jogállam reménye utat tör magának, immár megállíthatatlanul. Egyik oldalon egy ijedt hatalom, amely elöregedett eszméit, mozdulatlanná tokosodott struktúráit félti milliók reményétől, a másik oldalon pedig az egymásba fonódó halk mondatok mennydörgése.
Karácsony Gergely idézte például Csengey Dénes mondatait, aki 1989. március 15-én „az akkor is pártpropagandát sugárzó köztévé” székháza előtt így fogalmazott:
Itt az ideje, hogy végre elmosolyodjunk, abban a biztos tudatban, hogy ez itt Magyarország, mi itt itthon vagyunk, és amikor az ország jövőjéről beszélünk, arról beszélünk, ami a miénk.
„De beszélt ’89 március 15-én egy szépreményű fiatalember is, kissé hadarva még, akkor még fiatalként, akkor még a fiatalokhoz szólt. Arról beszélt, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc a magyar nemzet számára felállította a nemzeti függetlenség és politikai demokrácia európai mércéjét. És egyetlen kormány sem kerülhette el, hogy ezzel a mércével megméressék.”
Ha ez igaz volt, akkor – márpedig igaz volt – igaz kell legyen ma is. És az akkori Orbán Viktor kérdéseire a mainak kellene tudni megfelelni: a jelenlegi hatalom közelebb vitt-e bennünket az 1848-as eszményekhez?
A főpolgármester szerint az 1848-as 12 pont számos tétele ma is – illetve újra – megvalósításra vár.