A színpadon a Tisza Párt elnöke, aki azzal kezdte beszédét, hogy 1848. március 15. reggele épp olyan reggel volt, mint a többi, mindenki tette a dolgát, azt csinálta, amit szokott.
Senki sem gondolta, hogy még azon a napon valami végérvényesen megváltozik, de egyszercsak a semmiből egy belső hangot hallottak. A hang kristálytisztán szólt: »édes hazám, hogy kerültél ekkora bajba? Hol van a szabadság, amit úgy akartunk? Hol van a magyarnak való élet, amire annyira várunk?«
Magyar Péter szerint az emberek tudták, hogy a hazájuknak szüksége van rájuk. Kokárdát tűztek a szívük felé, és együtt szavalták Petőfi Sándor Nemzeti dalát.
1848 minden magyaré volt, mert a szabadság minden magyar ősi joga.
