Ön dolgozott Belgrádban is, ismeri az emlékművet a Kalemegdan, a nándorfehérvári vár közepén?
Természetesen.
És emlékszik a feliratra rajta?
Volimo Francusku kao što je ona nas volela.
„Úgy szeretjük Franciaországot, ahogy ő szeretett minket.” 1920-ból való. Vannak sztereotípiák a magyarokban a franciákkal és a franciák szerepével kapcsolatban Magyarország jelenlegi méretét illetően. Tudom, hogy már az egyetemen is tanult magyarul, biztosan találkozott ezekkel a nézetekkel Magyarországon is. Hogyan kezeli?
Valójában mi, franciák sokat foglalkozunk azzal, hogyan látnak minket mások. Ez Magyarországon különös kihívást jelent, mert Franciaország és Magyarország történelmi háttere nem pontosan olyan, mint a régió más országaival. Említette Szerbiát, ahol Franciaországnak emlékműve van a park közepén – bár voltak nehéz idők Szerbiával is –, és nem ugyanaz a kapcsolatunk, mint Romániával, Csehszlovákia utódállamaival vagy Lengyelországgal.
Akad tennivalónk, hogy a magyarok jobban megismerjék Franciaország valóságát az előítéleteken túl. Azt kell mondanom, sok sztereotípia kedvező; amikor ellátogatok egy franciaórára, és megkérdezem a diákokat, miért tanulnak franciául, számos pozitív magyarázat merül fel: Párizs, a divat, a művészetek, a kultúra, a sanzonok. Szóval dolgozunk ezeken a sztereotípiákon, és igyekszünk hozzátenni az új valóságot, hogy azoknak, akik franciául tanulnak vagy Franciaországgal dolgoznak, pontos képük legyen arról, mi Franciaország ma.
Hogyan?
Ez főként a Francia Intézet szerepe, például a filmekben is, amelyeket a magyar közönségnek vetítenek, mert minden filmünknek van magyar felirata. Némelyikük nem olyan pozitív képet mutat Franciaországról, de ez is a valóság része. Úgy gondolom, nem kellene túlzásba vinni a negatív dimenziót a kölcsönös megítélésben. Természetesen létezik Trianon árnyéka a kétoldalú kapcsolatokban, de Franciaország és Magyarország például nagyon dinamikus kapcsolatot ápolt a 19. században. Igyekszünk erre fókuszálni. Trianont követően pedig 1956 volt az, ami teljesen megváltoztatta Magyarország megítélését a franciák körében.
Ezért az idén, a forradalom 70. évfordulója alkalmából kiállítást és találkozókat szervezünk, lesznek embereink Párizsban, akik az archívumokban dolgoznak, nemcsak a minisztériuméban, hanem például a Francia Kommunista Párt archívumában is, hogy közelebbről megvizsgálják, miként látták ezt Franciaországban. Szeretnénk megmutatni a magyar közönségnek, hogy Franciaország számára 1956 októbere egy nagyon bonyolult kontextusban zajlott. Lefoglalt minket a Szuezi-csatorna ügye, de annyi minden más is történt a világban, például a Kommunista Párt 20. kongresszusa. Érdekes lesz elmagyarázni a magyar közönségnek, miért nem volt annyira aktív a Nyugat, amikor ezek az események kibontakoztak Magyarországon.
És hogy áll most a francia soft power Magyarországon? Sok frankofón gócpont van, én is épp egy ilyen gimnáziumba jártam vidéken. Budapest általában véve egy nagyon frankofón városnak tűnik, még a város felépítése is hasonlít Párizséra.
Nagyon pozitívan meglepett a francia nyelv és kultúra helyzete Magyarországon. Megvan a saját hálózatunk a Francia Intézettel, a francia gimnáziummal, de a frankofóniát Magyarországon főként magyar szereplők mozgatják. Van tíz kétnyelvű tagozatunk Magyarországon – kettő Budapesten, nyolc a fővároson kívül. Figyelembe kell vennünk viszont, hogy ennek a nagy részét 30 évvel ezelőtt alapozták meg. Ekkor indult a legtöbb ilyen osztály. Ekkor érkeztek a francia vállalkozások az országba. Ekkor nyitottuk meg az új Francia Intézetünket, 1992-ben, amely akkoriban az egyik legnagyobb volt Európában.
Azóta 35 év eltelt. Generációváltásra van szükség, hiszen azok, akik akkor részt vettek ebben, mostanra nyugdíjba mentek. De mit fogunk építeni a következő 30 évre? Mindez teljesen független a magyar politikai agendától, csak szembe kell néznünk a valósággal. Miközben egy generáció távozik a színről, meg kell szilárdítanunk a pozícióinkat az elkövetkező évekre.
Ez igaz a kultúrára és az üzleti életre is. A legtöbb francia cég közvetlenül a rendszerváltás után jött – mára teljesen magyarrá váltak, a dolgozók több mint 95 százaléka magyar –, sőt a vezetés is gyakran magyar. Ideje előretekintenünk.
Azt, hogy az előző generáció miként látta Franciaországot, tudjuk. Most viszont másféle sztereotípiák erősödtek fel a francia valóság kapcsán, amelyek jellemzően arról szólnak, hogy hogyan néznek ki ma a francia városok, milyen bőrszínűek az emberek – szembeállítva mindezt a magyar valósággal.
