Ott bent tényleg arról szól az élet, hogy »mi majd megtanítunk élni, na, menj, és mosd ki a ruhádat«. Ez az életre tanítás. Azt senkinek nem mondják el, hogy miként írjon meg egy önéletrajzot, hogy mit kell csinálni egy kormányablakban, vagy egyáltalán hogyan viselkedjek emberekkel. Ott nincs ilyenekről szó – itt van. Lelki támogatás. Háttér. Biztos pont. És talán ez segít abban, hogy az a valahány százalék tovább tudjon menni. Szerintem a szociális munka arról szól, hogyha tízből egyet meg tudsz menteni, már sikeres voltál. És talán innen kerül ki az az egy.

A Menedékház Alapítvány programjaként működő Műhely Klub állami gondoskodásban élő és onnan kikerült fiatalokkal foglalkozik. A cél: alternatív megoldást találni a gyermekvédelmi rendszer hiányosságaira, egyúttal valódi támogatást nyújtani a legkiszolgáltatottabb fiataloknak. A közösségi térben az érintettek sport- és szabadidős programokon vehetnek részt, valamint személyre szabott figyelmet kapnak, ugyanis mentorálás keretében segítik őket a tanulásban, a munkában – a mindennapi életben.

A helyszínen Nagy Zoltán, a Menedékház Alapítvány igazgatója vár minket – ám nincs egyedül. Vele van a fentebb idézett Joci is, aki már kortárs segítőként is tevékenykedik, és arról mesél, hogyan került a Műhely Klubba, illetve mi mindent köszönhet ennek a helynek – sok társával egyetemben.

Underground műhely = biztonságos tér

Miért pont Műhely, adódhat a kérdés, a válasz pedig egyszerű: kezdetben mobil kerékpárműhelyként működtek, illetve közösségi javító műhelyként is funkcionáltak. Bár a működés jellege időközben sokat változott, a régi név megmaradt. „Elég underground hely” – mondja Zoltán, miközben körbevezet a dühöngőnek nevezett térben. Nemrég egy kosárpalánk is felkerült, ennek következménye, hogy éppen „sikerült lekosárlabdázni egy lámpát”.

Ahogy megyünk tovább, a Műhely tényleges műhely részében találjuk magunkat.