Hét évvel ezelőtt egy vagány magyar házaspár felpakolta magát és négy kicsi gyereküket egy lakóautóra, hogy elinduljanak a nagy kalandra: tíz hónap csavargás Közép- és Dél-Amerikában. Nem pontosan úgy történt, ahogy előre eltervezték, mert közben beleszerettek Nicaraguába, és ott ragadtak. Mikor hazajöttek Magyarországra, már úton volt az ötödik gyerek is. Ám nem maradtak sokáig itthon, a rá következő évben az egyéves babával együtt immár hetedmagukkal tértek vissza Nicaraguába – ezúttal évekre terveztek.

Be is mutatjuk a családot: az apa Marci, az anya Viki, és a gyerekek sorban: Zsombor, Luca, Fruzsina, Vilma és a most óvodás korú Berci.

A guruló élettér nagyon spéci volt, egy pick up, a tetején egy levehető kis házikóval. A lakóautó kihajtható háta pedig két gyereknek szolgált hálóhelyül. Rém szűkösen, de azért elfértek – cuccostul, mindenestül.

Amikor az első útjukra indultak, a kicsik négy-, hat- és nyolcévesek voltak, a nagyfiú, Zsombor pedig már tíz, éppen negyedikes.

Marci akkor már jó ideje a vendéglátóiparban dolgozott, egy kis street-food vállalkozást üzemeltetett. Vikinek spanyol nyelvből volt tanári diplomája, de az elmúlt években inkább egyfolytában az anyaságot gyakorolta.

Szép, nagy család.

Ahogy a srácok nőttek, különösen a nagyobbak, nem tudtuk őket levakarni a kütyükről. Minden család ismeri ezt a problémát, csak nekünk a népes gyereklétszám miatt ez talán még kezelhetetlenebbnek tűnt. Nyomkodtak, csavargattak, pötyögtek, videójátékoztak, mobiloztak, tabletoztak. Nem tetszett nekünk ez a virtuális világban élés, ami fölött nekünk, szülőknek egyre fogyott a kontrollunk. Talán éppen ez juttatta eszünkbe: mi lenne, ha kiragadnánk magunkat innen, és csavarognánk egy hatalmasat, olyan vidéken, ahol nemigen van internet

– vág bele a mesélésbe Marci.

„És persze mi is vágytunk az utazásra, a kalandra, ami éppen a gyerekek születése miatt évek óta szünetelt az életünkben” – teszi hozzá Viki.

Szóval mi lenne, gondolták, ha adnának maguknak egy év szabadságot, és közben megmárthatnák a gyerekeiket is valami teljesen más kultúrában, ahol még nyelvet is tanulhatnának?

Na jó, de az ilyesmihez legalább két dolog kell: idő és pénz. Harmadiknak ide vehetnénk az elszántságot.

Az utóbbival nem is volt baj. Ami az időt illeti, azt is teremtettek maguknak. A többit meg kellett oldani. Mielőtt elindultak, kiadták a lakásukat egy évre, aztán megvették a lakóautót.

Nem volt tehát visszaút.