Svéd Tamás főtitkár a Magyar Orvosi Kamara (MOK) közösségi oldalán a Dél-Budai Centrumkórház Szent Imre Egyetemi Oktatókórház állapotát mutatta be hosszan, miután nemrég nyilvánosságra került egy levél, amely szerint felálltak a sürgősségi szakorvosok a kórházban, ahol így nem tudnak ügyeletet kiállítani.
A MOK főtitkára elöljáróban azt írja a Szent Imre Kórház esetével kapcsolatban, hogy számos alkalommal közölték már, hova vezet
- „a magyar egészségügy krónikus alulfinanszírozottsága,
- az így kialakult menedzsment csapda, melyben az eladósodás és a működőképesség veszélyeztetése közül lehet választani,
- az egészségügyi dolgozók kizsigerelése, rájuk újabb túlmunkák és feladatok pakolásával,
- valamint a szolgálati jogviszony szellemiségének megfelelő vezénylési, kényszerítési kísérletek egy leginkább a benne dolgozók etikus és lelkiismeretes hozzáállására épülő szakmában”.
Svéd megemlíti, hogy a közelmúltban újabb és újabb hírek jelentek meg a Szent Imre Kórház részlegeinek alulműködése, kórtermek bezárása és a sürgősségi osztály működésképtelenség szélére sodródása kapcsán. „Úgy fest, a kórház igazgatása – leginkább Bedros J. Róbert – a fenti menedzsment dilemmából azt választotta, hogy a fentről érkező elvárásoknak megfelelve az intézmény adósságát próbálja minimalizálni – szinte bármi áron” – írja.
A MOK főtitkára szerint ez vezetett oda, hogy az osztályok és vezetőik fejlesztési és eszközigényeit, jobbítási javaslatait anyagi okokra hivatkozva rendre visszadobták, a rosszul megfizetett, túlterhelt szakdolgozók pedig elfogytak. Azzal folytatja: utóbbi miatt noha osztályok hivatalosan nem zártak be, egyre több kórterem maradt ápolók hiányában zárva, üresen, bizonyos épületekben komplett emeletek állnak kihasználatlanul, de akadozva működnek a műtők is. Eközben a megmaradt orvosok és szakdolgozók erejüket megfeszítve próbálják a betegeket pörgetve fenntartani az ellátást a megmaradt ágyakon.
Svéd arról ír, hogy mivel a Szent Imrében a működő osztályos ágyak száma lecsökkent, a kórház amúgy nagy forgalmú, a főváros jelentős részét ellátó sürgősségi betegellátó osztálya (SBO) számára egyre nagyobb problémát jelentett a hozzájuk érkező betegek intézményen belüli továbbadása, elhelyezése. A betegek feltorlódtak a sürgősségin, az osztály bedugult, az újabb érkező betegek rendszeresen hosszú várakozásra kényszerültek, a folyosón, lépcsőkön ültek-feküdtek sorukra vagy vizsgálati eredményekre várva. Emellett az osztályos fejlesztési igényeket – nagyobb fektető helység kialakítása, új és több műszer – a menedzsment a fent leírt módon rendre visszautasította, teszi hozzá.
A MOK főtitkára szerint
A helyzet megoldására nem hivatalosan a kórház más osztályairól, elsősorban a belgyógyászatokról kezdtek orvosokat levezényelni a sürgősségi osztályra, folytatja.
A szabályok szerint sürgősségi osztályon műszakot csak oxiológus, azaz sürgősségi szakorvos vagy aneszteziológiai és intenzív terápiás szakvizsgával rendelkező orvos vezethet, de amikor a fenti szakvizsgával rendelkezők elfogytak, a szabályokat figyelmen kívül hagyva már műszakvezetőnek is a más szakterületeken dolgozókat jelölték ki, írja Svéd Tamás.
A MOK elnöke szerint eközben az SBO fenti problémái nem enyhültek, ehhez „a félhivatalosan odavezényelt” orvosok esetében hozzáadódott, hogy saját szakterületüktől távol, egy másik osztályon, egy másik feladatkörben kellett helytállniuk, betegek életéért felelősséget vállalniuk. Ismételt kéréseik ellenére ekkor a menedzsment még arra sem volt hajlandó, hogy az SBO-ra vezénylésüket írásba adva hivatalossá tegye, így látszólag önként jelentkeztek a feladatra és viseltek minden felelősséget, ráadásul mindezt többnyire a saját, az SBO-n szokásosnál jóval alacsonyabb ügyeleti díjaikért tették, írja.
„Mivel pedig Dunát rekeszteni semmilyen egészségügyi dolgozóból, orvosból nem lehet, a fenti kirendelések az onnan emiatt hiányzók miatt egyre inkább veszélyeztették az érintett osztályok mindennapi működését is. Végül a leggyakrabban átrendelt szakorvosokat adó osztályok fellázadtak, és a kórházvezetés ultimátumot kapott: az összefogó orvosok az SBO helyzetének rendezését, de addig is hivatalos, aláírt kirendelést, biztos intenzíves hátteret, az SBO-n általuk vállalt műszakok számának racionális maximalizálását és ezen időre az ügyeleti díjak megfelelő megemelését követelték. (Utóbbiban sem elsősorban a pénzéhség vezette őket, hanem azt kívánták elérni, a menedzsmentnek legalább ne érje meg felvett sürgősségi szakorvosok vagy drágább külsős közreműködők helyett a meglévő, de más szakvizsgájú orvosokat dolgoztatni.) Céljaik eléréséig a további SBO műszakok vállalását egy előre meghatározott időponttól megtagadták” – fogalmaz.
A kamara vezetője azt írja, a kórházvezetés első válaszai „a fenyegetőzés, a leszalámizási taktikák, és megfélemlítési kísérletek” voltak. „A hangjukat felemelők népes csapata azonban erősnek és egységesnek bizonyult, vállalták, hogy bárki kirúgása esetén mindenki felmond. Így a kezdeti próbálkozásokat békülékenyebb hangnem követte, már csak átmeneti intézkedésekről volt szó, az orvosok hivatástudatára és a betegérdekre apelláltak. Aztán jöttek az ígéretek is – melyek azonban szinte napról napra módosultak a határnap közeledtével majd átlépésével” – folytatja.
Svéd Tamás elmondása szerint az egyik megoldási javaslat az volt, hogy a más területen dolgozó szakorvosokat hivatalos kirendeléssel, megemelt bérrel, a jogilag is elfogadható műszakvezető-helyettesi pozícióba rendelnék át az SBO-ra, miközben a hivatalos műszakvezető a mindenkori intenzív osztályos ügyeletes lenne. „Az érintettek azonban, mivel ez a megoldás messze nem teljesítette minden feltételüket, ezt az egyenként orruk alá tolt papírt sem írták alá, majd igen gyorsan kiderült, hogy – teljesen érthetően – az intenzíves szakorvosok sem hajlandóak egy másik osztályon, a távollétükben zajló betegellátásért a felelősséget vállalni, adott esetben a balhét elvinni. Megoldás tehát nem született – így a kórház vezetése megkísérelte a SBO-t hivatalosan lemondani, hogy helyettük a betegek ellátására más intézményeket jelöljenek ki, ezt azonban az OKFŐ nem engedélyezte.”
Jelenleg patthelyzet van, az osztály új osztályvezetővel, a sajtóban is megjelent, foghíjas beosztással, napról napra odakönyörgött műszakvezetőkkel működik, miközben a hírek szerint már bárhonnan felvennének műszakvezetőket 40 000 forintos órabérrel is, csak működhessen az osztály. Mindeközben hivatalosan a betegellátás zavartalan. A valóságot illetően bátran használjuk a fantáziánkat
– írja Svéd Tamás, a MOK főtitkára.
