Miután híre ment a sajtóban a Blikk élén történt főszerkesztőváltásnak, hétfőn este egy Facebook-posztban ön is megerősítette, hogy távozik a lap éléről. Ebben azt írta, hogy az új vezetés nem kért önökből, de azt is, hogy a távozás „klasszikus közös megegyezés volt”. Ki kezdeményezte végül a szakítást?
Hétfőn reggel kaptam egy üzenetet az ügyvezető igazgatótól, Kovács Tibortól, hogy a lapindító értekezlet után menjek fel hozzájuk beszélni. Itt közölték, hogy az új tulajdonosok főszerkesztőváltást szeretnének, amire azt mondtam, nekem ez így teljesen megfelel. Mert azt már én is eldöntöttem, hogy nem fogom folytatni főszerkesztőként ebben az új felállásban.
Meg sem fordult a fejében a maradás?
Hét hónappal ezelőtt engem azért hívott a Ringier, hogy lenne egy feladat: a Blikk átpozicionálása, amit a kinevezésem alkalmával nyomatékosítottak is. Ez magában foglalta a szakítást a hardcore bulvárral és azt, hogy az újság legyen kevésbé harsány, kevésbé „piros”; helyette legyen inkább érdekes, olvasmányos, foglalkozzon a korábbiaknál többet közéleti vagy épp gazdasági témákkal. Ezt vállaltuk Szigeti Péterékkel [a Blikk korábbi tartalomfejlesztési és innovációs vezetője, aki a tulajdonosváltás után szintén távozott a laptól. Szigeti korábban a 24.hu főszerkesztője volt – a szerk.], és október közepére el is kezdett összeállni a dolog. A számok visszaigazolták, hogy jó az, amit csinálunk. De kiderült, hogy az új tulajdonosok célja a visszatérés az érkezésünk előtti Blikkre, a tabloidvonal irányába. És az nem az én újságom.
Távozása akkor inkább szakmai, mint morális vagy politikai megfontolásból született?
