A NAV megfenyegette a Partizánt a pénteken közzétett riportfilmje miatt. A film két főszereplőjét az adóhatóság nyomozói vették rá, hogy egy bűnszervezetbe beépülve segítsék a munkájukat. Titoktartási nyilatkozatot is aláírattak velük, így nem beszélhettek, amikor a nyomozók cserben hagyták őket, sőt akkor sem, amikor jogerős börtönbüntetést kaptak.
A két főszereplő története alapján a Partizán kérdéseket küldött a NAV-nak. Az adóhatóság a megadott határidőig nem reagált, ám a riport előzetesének csütörtöki megjelenése után mégis jelentkeztek: a titoktartási nyilatkozattal védett információk közlése miatt feljelentéssel fenyegetőztek.
Károlyt és Krisztiánt először kihasználták. Aztán átverték és börtönbe juttatták őket. Most pedig még a Partizánt is elhallgattatnák, írta a portál.
A filmben a két szereplő részletesen mesél arról, hogyan indult az együttműködés az adóhatóság embereivel, akik nemcsak bátorították őket, de technikai eszközökkel is igyekeztek ellátni őket, és minden alkalommal nagyon örültek az őrzővédő cégek pénzügyi machinációiról megszerzett információknak.
Az együttműködés elején mindkettejükkel aláírattak egy általános, minden irányba szóló titoktartási szerződést is, de egyúttal biztosították őket arról, hogyha a bíró nem is fog tudni a szerepükről, az ügyész majd úgy alakítja a büntetőeljárás menetét, hogy a végén ők kimaradjak a büntetésből.
Az interjúból aztán kiderül az is, hogy a beépített Károly és Krisztián sokszor hallotta, hogy a megfigyelt őrzővédő cégeknél Pintér Sándor nevét emlegetik. Többek között azt, hogy Civil Security működési módszerét Pintér találta ki, a mostani vezetők pedig csak beszálltak ebben a kész, kiépített rendszerbe, és emiatt sosem fognak bajba kerülni. Azt állították, hogy a felső cégekig sosem mennek el az ellenőrzések.
A nagy állami őrzővédő és takarítói pályázatokat a Civil Zrt. nyerte, és kiadta őket alvállalkozóknak, akik még egy alsóbb alvállalkozói körnek adták tovább a feladatokat. A munkaerő-kölcsönzők mindig ugyanazokat az embereket alkalmazták, még a Civil feliratos póló is megmaradt rajtuk.
Az egyik interjúalany azt is elmesélte, hogy hallott olyan esetről, amikor a pénzügyőrök megállították a vallomástételt, mert az alany a Civil Securityvel való összefonódásokat akarta boncolgatni.
Megállították a felvételt, és közölték vele, hogy kezdje elölről úgy, hogy a Civil Securityt már nem mondja, mert arra nem kíváncsiak
– mondta Krisztián, a Partizán interjúalanya.
Krisztián az elsőfokú eljárás idején kezdett igazán aggódni, mert a neve elég sokszor felmerült a vádiratban, de a NAV-osok ekkor is megnyugtatták, hogy ez csak azért van így, hogy a valódi bűnözők ne sejtsék meg, hogy ki súgott. Károly szerint a nyomozók határozottsága az eljárás előrehaladtával lankadni kezdett.
Akkor már megfordult a fejünkben, hogy baj van, nem minden lesz úgy, ahogy mondták
– mondta Károly. Végül cserben is hagyták őket, két év felfüggesztett börtönt kapott és 2 millió forint pénzbüntetést. Krisztiánra négy év börtönt szabtak ki, és ő is kapott 2 milliós fizetési kötelezettséget. Állítja, hogy ha nem Pintér Sándorról lett volna szó, akkor az informátorokat nem ítélték volna el.
Ezek után úgy döntöttek, hogy nem veszik magukra nézve kötelezőnek a titoktartási szerződést.
Krisztián bement a pécsi ügyészségre, ahol először kétkedve fogták, de később a beszerzett információk is alátámasztották az elmesélt történet hitelességét. Az ügyészség végül azt állapította meg, hogy a pénzügyőrök szabálytalanul alkalmazták mindkettőjüket informátorként, és ezzel megvalósították a folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettét.
A kedvező határozat miatt azt gondolták, sínre került az ügyük, de akkor jött a meglepetés, a másodfok elrendelte Krisztán börtönbüntetését, Károlynak pedig fizetnie kellett.
Krisztiánnak Vácon több mint egy évig kellett egy zárkában raboskodni két olyan elítélttel, akiket az ő információi alapján ítéltek el. Mint mondta, nem bírta végig, elmondta a történetét nekik is.
