Mind magyarok vagyunk. Ez nem politikai üzenet, ez szentség
– mondta beszédében Magyar Péter Nagyváradon.
Erdély és a Partium arra tanít meg bennünket, hogy mit jelent a tartás, a hűség. Hogyan kapcsolódik össze az élő múlt és a jelen. Olyan embereket ismertem itt meg, akiket nem lehet elfelejteni. Tisztaszívű, dolgos, becsületes embereket, akik nem kérkednek a magyarságukkal, csak élik azt. Erdélyből és Partiumból mindig feltöltődve, gazdagabban ér haza az anyaországba, mint ahogy ide érkezett. Tudom, hogy ez a csodálatos vidék és közösség hozzá van szokva a mély sebekhez. De tudom azt is, hogy milyen fájdalmat, szomorúságot, csalódottságot okozott az, amikor Orbán Viktor a tihanyi apátság szent falai között egy olyan ember nézeteit éltette, aki nyíltan magyarellenes kijelentéseket tett és őseink sírján ugrált az úzvölgyi temetőben. Vajon mi szükség volt erre? A magyarok érdeke diktálta ezt vagy aljas politikai alku vezényelte őt? Orbán I. András sírja mellett köpte szembe és árulta el a külhoni testvéreinket. Magától tette vagy mások mondták neki? Ez a magyarság elárulása idegen érdekek miatt.
Hozzátette: nem haraggal, hanem békével jött Nagyváradra. Azzal az üzenettel, hogy lezárhatnak egy árulástól árulásig tartó szakaszt a magyar történelemben. Szerinte Gyurcsány Ferenc után Orbán Viktornak is mennie kell.
Világossá vált, hogy a korrupt, megfáradt, minden hitelességét elveszítő miniszterelnök a külhoni magyarokra is politikai termékként tekint. Nem szívből, nem elvből, nem elkötelezettségből, csupán szavazatszerzésből próbálta önöket magához édesgetni. Most pedig remegve, egyre durvább eszközökkel, minden határt átlépve megtesz bármit, nem törődve azzal, mekkora kárt okoz ezzel a rendszernek.
