Magyar Péter Nagyváradon: Az orbáni rombolás a múlté, a végső visszaszámlálás megkezdődött

Arany János Nemzetőr-dalát énekli a kis létszámú zenekar a tömeggel.

Örülünk, hogy vasárnap az erdélyi magyarság és a románok többséget teremtve elutasították a gyűlöletet. Megmutatták, hogy Románia nem akar letérni az európai útról. Azt javaslom a román népnek, becsüljék meg az itt élő magyarokat. A magyarokkal megéri jóban lenni. Magyarországgal megéri jóban lenni.

– szólt a Romániában élőkhöz Magyar Péter Nagyváradon. Ezután a beszéd picit abbamaradt, mert valaki rosszul lett és orvosi beavatkozás volt szükséges.

A schengeni határok bővítésével végre a fizikai határok is megszűntek. Itt az idő, hogy ne féljünk azt keresni, ami közös bennünk, hogy békességben élhessünk egymás mellett. Mi, tiszta szívű, hazájukat és nemzetüket szerető büszke magyarok ezzel az úttal is azt üzenjük, véget kell vetni a gyűlölködésnek, hozzá kell látni a sebek begyógyításához. Ez egy lassú folyamat, de folyamatosan gondozni, védeni és ápolni fogjuk, ami most elkezdődött. Boldogság látni, hogy annyi balszerencse közt, oly sok viszály után, megfogyva bár, de törve nem él nemzet e hazán. Isten áldjon benneteket, Isten áldja Nagyváradot, Erdélyt és a Partiumot.

Ezután a 11 nap után a napnál is világosabb, hogy két világ áll egymással szemben. Az egyikben ellenségeket gyártanak, harcosokat szerveznek a pénzsóvár kufárok. A másikban a békés együttélés tölti ki az életünket. A sétánk bebizonyította, hogy meg tudjuk csinálni. Felkeltek a magyarok a fotelekből, túracipőt húztak és szembenéztek a valósággal. Tanárok, könyvelők, buszvezetők, ápolók, közmunkások, és további sok tiszta tekintetű magyar csatlakozott a menetünkhöz

– mondta beszédében Magyar Péter Nagyváradon.

Gyerekekkel és tiszta tekintetű fiatalokkal beszélgettünk a jövőről, hazaszeretetről, sportról és zenéről. Énekeltünk, mosolyogtunk és megfogtuk egymás kezét. A magyar nép szomjazza a békét, vágyik a nyugalomra, óhajtja, reméli, hogy a politika egyszer hagyja, hogy mindenki élje az életét. Olyan hazára vágyunk, amelyek nem bélyegez meg, nem taszít kirekesztettségbe. Az orbáni rombolás, gyűlöletkeltés, árokásás a múlté. A végső visszaszámlálás megkezdődött.

Elhoztam, sokan elhoztuk az anyaország szolidaritását. Az üzenetet, hogy csak egyfajta magyar van, éljen bárhol is a nagyvilágban. És hogy a legnehezebb pillanatban sem vagytok egyedül

– mondta beszédében Magyar Péter Nagyváradon.

Tizenegy nap és egymillió lépés kellett, hogy észrevegye a világ és rengeteg magyar is: képesek összefogni, képesek egymásnak segíteni az itt élő emberek. Ez az egymillió lépés, hogy van remény, van közös együttműködésre lehetőség hazánk, Románia és az Európai Unió között. Ez nem az út vége, ez valaminek a kezdete. Most, ahogy itt állok, tudom, hogy nem számít az izomláz, a fizikai fáradtság. Minden fizikai gond semmivé foszlik, mert a lelkem könnyebb és frissebb vagyok, mint valaha. Több erőt érzek magamban, mint az elmúlt egy év során valaha.

Mind magyarok vagyunk. Ez nem politikai üzenet, ez szentség

– mondta beszédében Magyar Péter Nagyváradon.

Erdély és a Partium arra tanít meg bennünket, hogy mit jelent a tartás, a hűség. Hogyan kapcsolódik össze az élő múlt és a jelen. Olyan embereket ismertem itt meg, akiket nem lehet elfelejteni. Tisztaszívű, dolgos, becsületes embereket, akik nem kérkednek a magyarságukkal, csak élik azt. Erdélyből és Partiumból mindig feltöltődve, gazdagabban ér haza az anyaországba, mint ahogy ide érkezett. Tudom, hogy ez a csodálatos vidék és közösség hozzá van szokva a mély sebekhez. De tudom azt is, hogy milyen fájdalmat, szomorúságot, csalódottságot okozott az, amikor Orbán Viktor a tihanyi apátság szent falai között egy olyan ember nézeteit éltette, aki nyíltan magyarellenes kijelentéseket tett és őseink sírján ugrált az úzvölgyi temetőben. Vajon mi szükség volt erre? A magyarok érdeke diktálta ezt vagy aljas politikai alku vezényelte őt? Orbán I. András sírja mellett köpte szembe és árulta el a külhoni testvéreinket. Magától tette vagy mások mondták neki? Ez a magyarság elárulása idegen érdekek miatt.

Hozzátette: nem haraggal, hanem békével jött Nagyváradra. Azzal az üzenettel, hogy lezárhatnak egy árulástól árulásig tartó szakaszt a magyar történelemben. Szerinte Gyurcsány Ferenc után Orbán Viktornak is mennie kell.

Világossá vált, hogy a korrupt, megfáradt, minden hitelességét elveszítő miniszterelnök a külhoni magyarokra is politikai termékként tekint. Nem szívből, nem elvből, nem elkötelezettségből, csupán szavazatszerzésből próbálta önöket magához édesgetni. Most pedig remegve, egyre durvább eszközökkel, minden határt átlépve megtesz bármit, nem törődve azzal, mekkora kárt okoz ezzel a rendszernek.

Számos magyar, illetve román ismert embert, tehetséget sorol fel, bennük szerinte az a közös, hogy nem kell választani, a román vagy a magyar jobb – mind azok voltak.

Gyalog, nem páncélozott Mercedesszel jöttünk. Háromszáz kilométeren keresztül lélekből, nem csak lábbal. Az egymillió lépés menetéhez csatlakoztak mindenhonnan, ahol magyarok éltek. Köszönöm azokat, akik Váradról, Kolozsvárról, Temesvárról, Marosvásárhelyről vagy éppen Aradról csatlakoztak hozzánk. Hálás vagyok és mindig hálás leszek a velünk gyalogló székelyeknek, kárpátaljai, felvidéki, vajdasági testvéreinknek. Mert akinek fontos a béke, annak el kell indulnia, meg kell tennie az első, a második és ha szükséges, az egymilliomodik lépést is a béke és az összefogás útján. Aki emberséges, és békés hazát szeretne, az nem harcosokat toboroz, hanem a másik szemébe néz, meghallgatja a másképpen gondolkodókat és megfogja a kinyújtott kezet.

Magyar Péter beszéde elején Tamási Áront idézi. Köszönt mindenkit, akinek fontos volt Szent László, Ady Endre és Juhász Gyula városába, ahol „a határok nélküli barátság, kedvesség győzedelmeskedik az ártó szándék és az uszítás felett”.

Nem az elfogultság beszél belőlem, amikor azt mondom, erre az egymillió lépésre életünk végéig emlékezünk. Különös út volt. Miközben gyalogoltunk, az erkölcsi, belső iránytűnk makacsul végig Európa felé mutatott. Ez a belső iránytű megingathatatlanul elválasztja a helyest és a helytelent a magyar és román emberek szívében. Több mindenben azonos a két nép sorsa, mint azt első ránézésre gondolnánk. Megszenvedtük a keleti birodalmak portyázását, elnyomását. Ugyanúgy tudjuk, milyen diktatúrában élni. Békét és prosperitást szeretnénk mindannyian.

Magyar idő szerint fél kettő után érkeztek meg Magyar Péter, stábja, illetve kísérői a nagyváradi várba. Rost Andrea elénekelte az A csitári hegyek alatt dalt, most pedig Nagy Ervin szavalja Ady Endre Imádság háború után című versét.