És eljött az a hét is, amikor Orbán Viktor arról beszélt, hogy a politikai igazgatója hibát követett el. Hogy mekkorát, az persze ízlés dolga, de nem tűnik apróságnak, ha még a kormányfő is nyilvánosan megdorgálta miatta Orbán Balázst.
Észnél kell lenni. Nagyon pontosan kell fogalmazni. A politikai igazgatóm félreérthetően fogalmazott, ami egy hiba.
De mit is mondott pontosan a békepártiság nagykövete? Hát azt, hogy az ukrán elnök belevitte az országát a háborús védekezésbe, márpedig „pont ’56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált két és fél évvel ezelőtt, mert felelőtlenség.” Török Gábor keményebben fogalmazott a miniszterelnöknél, a politikai elemző szerint ez a megszólalás
eddig az év legnagyobb politikusi hibája.
Sajnálatos, hogy a heves reakciók láttán Orbán Balázs nem fejtette ki részletesebben, miként is írható át a történelem az aktuális politikai üzenetek fényében, így kimaradt a példák sorából a 2. világháborút agresszív védekezésével kirobbantó Lengyelország, na meg Kossuth és Görgei is, akik egyenesen két nagyhatalomnak is nekivezették a magyar hazafiakat, és a béke megóvása helyett az osztrák császár meg az orosz cár ellen hergelték a katonáinkat – meg is lett az eredménye a felelőtlenségüknek. Persze Viktor szerint Balázs nem úgy értette, és ha megint támadnának az oroszok, mint ’56-ban, a politikai igazgatója „ott lesz velünk a Corvin-közben.” Ez örvendetes, de azért inkább ne támadjanak.
A miniszterelnöknek amúgy is lenne fontosabb dolga, és most nem arra gondolunk, hogy mielőbb lavírozza át Magyarországot a piaci semlegesség tengerére – bár ez sem tűnik könnyű mutatványnak –, hanem meg kéne próbálnia megmenteni több száz milliárd forintot, amit, ha nem hozunk haza Brüsszelből három hónapon belül, végleg keresztet vethetünk rá. Értjük persze, hogy az állami korrupció okán visszatartott uniós forrásokkal sok a gond, de a Kínától felvett hiteleknek is megvan a szuverenitásvédelmi ára.
De legalább már túl vagyunk az évtized eddigi legnagyobb dunai áradásán, és amint visszahúzódott a víz a medrébe, úgy indultak haza a politikusaink a gátakról, odahaza elcsomagolták a kezeslábasokat, kipucolták a gumicsizmákat, feltették az Instára az utolsó homokzsákos fotókat. Mi is jelen voltunk a védekezés emblematikus helyszínein – Kisorosziban például többször is jártunk –, de aztán a 24.hu fotósai és videósai is levonultak az ártérről. Így viszont maradt időnk arra, hogy megszemléljük a rakpartok takarítását, és felidézzük a valaha volt legnagyobb pesti árvíz szörnyű pillanatait.
És ha már szörnyűség. Azt is el kéne dönteni végre, hogy mi legyen a sorsa a Sorsok Házának. Mert a héten kiderült, hogy sem Köves Slomóék, sem senki más nem folytatja tovább a projektet. Abszurd elvárás lenne egy tragikus korszaknak emléket állító vállalkozás kapcsán sikerről beszélni, de annyit azért talán elvárhattunk volna, hogy ne költsünk el rá nyolcmilliárd forintot fölöslegesen. Hacsak nem az a cél, hogy ne csak a holokausztnak állítsunk emléket a Sorsok Házával, hanem az Orbán-korszak sikertelen gigaberuházásainak is.
Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután elmélyülős és szórakoztató olvasmányokat, videókat és podcastokat ajánlunk hétvégére válogatva, és összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is a hátradőlős kikapcsolódáshoz. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már te is kéred!
