Tisztában van azzal, hogy mennyire népszerű a bírósági dolgozók, a bírók körében?
Felmérés hiányában erre nem tudok válaszolni, egy bíró vagyok a sok közül, aki betölti az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöki pozícióját. Gondolom, van, aki szimpatizál velem és van, aki pedig nem. Egy vezetőnek ez a sorsa.
Azért kérdeztem, mert a bírói kart meg a bírósági dolgozókat jelenleg leginkább az illetmény kérdése foglalkoztatja, és amikor az Igazságügyi Minisztériumnál erre rákérdeztünk, a tárca elhárította magától a felelősséget, mondván, ez az OBH elnökének a hatáskörébe tartozik. Úgy érveltek, hogy a bírói alapilletményt a törvény határozza meg, amelynek előterjesztője az OBH elnöke, és a bírói függetlenség alapelvét szem előtt tartva a kormány az előterjesztésbe nem is nyúlhat bele, egyébként a tárca támogatja a béremelést. Ezért is kérdezem: tavaly, amikor benyújtotta a bíróságokra vonatkozó költségvetési javaslatát, miért hagyta változatlanul a bírói illetményalap mértékét, miközben az infláció éppen 25 százalékos csúcson állt? Esetleg volt valamiféle megállapodás a kormányzat és az OBH között, hogy majd később kapnak illetményemelést a bírók és a bírósági dolgozók?
Először is, ha rövidre kívánnám zárni a dolgot, azt mondanám, hogy amennyiben a bírósági bérezés az OBH elnökének a hatáskörébe tartozna, akkor most nem lenne bérkérdés. Azonban ez nem az OBH elnökének a hatásköre, mindösszesen előterjeszti a költségvetési javaslatot, ahogyan ön is a kérdésében felvetette. Egyébként pedig az ön rendelkezésére áll az a dolgozóknak írt levél, amelyről cikkezett is a sajtó idén februárban, amelyet pontosan a felvetést követően valamennyi dolgozó részére megküldtem. Ön a kérdésében tökéletesen vázolta, hogy mi is történt:
egyeztettünk, és ígéretet kaptunk az esetleges céltartalékból a költségvetés terhére – adott esetben – a folyó évi bérrendezésre is.
Ez folyamatban van, a remény él, és részünkről annyit tettünk, amennyit egyéb alkotmányos szervek megtettek.
Csakhogy azóta eltelt egy év, és nem történt semmi. Miben reménykedik még?
A kormány és a parlament kedvező döntésében. Hiszen látható az igazságszolgáltatás egységes fellépése, az igazságszolgáltatás testületei, érdekképviseleti szervei egységesen léptek fel minden szinten, és én úgy gondolom, hogy ennek a közeli jövőben be kell érnie, hiszen az igazságszolgáltatás helyzete, ahogyan ez már számtalanszor előadásra került, javítandó az anyagiak terén. Ezzel összefüggésben már minden levelezés, az Országos Bírói Tanács (OBT) jegyzőkönyvek a felszólalásokkal, a jogszabályi előterjesztések a sajtó rendelkezésére állnak. Tehát ezzel összefüggésben már csak megismételni tudnám azt a számtalan hozzászólást, előterjesztést, amelyek az elmúlt egy évben elhangzottak.
Nem érzi úgy, hogy megvezették annak idején?
Nem hiszem, hogy ez megfelelő kifejezés lenne. Egyeztetések történtek, amelyek során figyelemmel voltam a vázolt költségvetési helyzetre.
A bírósági szervezetek 35 százalékos illetményemelést szeretnének elérni visszamenőleg. Mennyibe kerülne ez a költségvetésnek?
Az több tíz milliárdos tétel.
De ha a Magyar Közlönyt felütjük, akkor minden héten egy legalább ekkora mértékű átcsoportosításról rendelkezik a kormányzat.
A kormány pénzügyi döntéseinek véleményezése vagy értékelése meghaladja az OBH elnökének a hatáskörét. A bírósági szervezet vezetőinek hatásköre arra terjed, hogy az igényeket előterjesszük, és ezt megfelelő indokokkal alátámasszuk. Ez, úgy érzem, a részemről és az igazságszolgáltatás valamennyi partnere részéről megtörtént, erre szükséges választ adni.
Répássy Róbert igazságügyi államtitkár azt ígérte még tavasszal az igazságügyi dolgozók számára, hogy mindenképpen valami átcsoportosítást hajtanak végre, 8–10 milliárd forint értékben. Erről tud-e valami konkrétumot, történt-e előrelépés?
Én annyit tudok, hogy az államtitkár úr ígéretet tett.
Júniusi kormányülést emlegetett, ha jól emlékszem.
Ezzel összefüggésben annyit tudok elmondani, hogy
a helyzet már az unalomig ismételt kifejezéssel élve: hiperakut.
Valóban az igazságügyi alkalmazotti elvándorlás egy új szintre jutott el. Ez komoly feszültséget jelent, és az igazságszolgáltatás működésében már adott esetben lépéseket kell tennie az igazgatásnak, hogy a feladatainkat el tudjuk látni. Azért használom folyamatosan azt az orvostudományból átvett kifejezést, hogy „hiperakut”, mert talán ez fejezi ki a leginkább ennek a helyzetnek a lényegét. Több indítványt is tettünk ezzel összefüggésben. Egyrészt van egy direkt financiális szükség, ezt meghaladóan viszont jogszabályi, normatív alapú lépés, kompenzáció is szükséges, erre tettünk indítványt még a tavalyi évben. Ez pedig – az igazságügyi alkalmazotti illetmény alapjául is szolgáló bírói alapilletmény inflációkövetővé tétele mellett – a nyugdíjas igazságügyi alkalmazottak visszafoglalkoztatási lehetőségének a megteremtése.
Mint a tanároknál?
Vagy mint az egészségügyben. A cél, hogy megfelelő társadalombiztosítási és adózási szabályokkal a nyugdíjas igazságügyi alkalmazott munkatársaink visszafoglalkoztathatók legyenek. Hiszen ezzel az egyén és a szervezet is jól jár, mert számos olyan kiváló szakmaisággal, felkészültséggel, gyakorlattal rendelkező igazságügyi alkalmazott munkatársunk van, akik nyugdíjban vannak, de hajlandók, képesek és tudnak is tenni a szervezetért. Ehhez viszont nyilvánvalóan a normatív alapú anyagi feltételek megteremtése szükséges, hogy megérje a bírósági szervezet és a nyugdíjas kollégák számára a visszafoglalkoztatás. Az igazságügyi alkalmazotti elvándorlás fő problémája, hogy kik mennek el.
A munkaerőpiacon értékes, felkészült, olyan munkatársak, akiknek a pótlása adott esetben hónapokat, sőt éveket vesz igénybe.
Az igazságügyi alkalmazottak – például a leíró kollégák – a bíró ítélkezési tevékenységének nagyon jelentős része. Ahogy szoktuk mondani, hiszen magam is huszonhárom évet töltöttem el a pulpituson, hogy a jó jegyző az egy fél bíró – vagy több.
Azt hallottuk, hogy a Quaestor-ügy bírójának a jegyzője szeptember 1-jével távozott, felmondott a Gyárfás-ügy bírájának a jegyzője is.
Számos jelzés érkezik hozzám, ezért nem tudok jobb kifejezést erre a helyzetre, minthogy „hiperakut”. Tehát az anyagiak esetében az OBH-nak az előterjesztés a hatásköre, a bér összegszerűsége jogszabályi kérdés. Mit tudunk tenni? Az anyagi lehetőségeinkhez képest takarékos gazdálkodást folytatva a béren felüli juttatásokkal próbáljuk segíteni, megtartani az igazságügyi alkalmazottakat és az egyéb munkatársakat is.
A birtokomba jutott egy olyan büntetőkollégiumi vezetői határozat vagy javaslat, ami pontozná az egyes tárgyalásokat, egyfajta pontrendszer vezetve be, és amelyek magas pontszámot kapnának, oda sorolnák be a jegyzőkönyvvezetőt. Ezt úgy festették le nekünk az érintett bírók, mintha a sebészeknél a műtéteket így pontoznák, és a kisebb műtétekre nem kapnának műtős segédet, vagyis mindent nekik kellene elvégezni.
Amikor egy probléma felmerül, akkor azt orvosolni szükséges, és az adott kollégium vezetői indítványt, javaslatot tesznek. Ez nyilván tartalmaz olyan megoldást, amely adott esetben a szükséghelyzetet kompenzálja. De azért azt ne felejtsük el: a jogszabály a tárgyalási jegyzőkönyv elkészítésére több lehetőséget is biztosít. Ebből az egyik a jegyzőkönyvvezető jelenléte, a másik a jegyzőkönyvvezető nélküli tárgyalások.
Korábban a büntetőtárgyalásoknál kötelező volt a jegyzőkönyvvezető.
De ma már nem az.
