Váncsa István: Mennek előre az egészségügyben is
„Valahol megint utat tévesztettünk, mondta Matolcsy a 62. Közgazdász-vándorgyűlésen, szerinte teljes gazdaságpolitikai fordulatra van szükség. A 2010–2019-es évtizedet megnyertük, viszont 2021 és ’24 között az úttévesztés következtében minden veszélybe került. Megjegyzendő, hogy ez mostanra a végsőkig mafla, mezei állampolgárnak is kezd szemet szúrni valamiképp, annak ellenére is, hogy ő jegybankelnöki próféciákat olvasni nem igazán szokott, de másféléket se nagyon. „Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja”, Máté 6:34, az okos ember ehhez tartja magát, hogy hosszú életű legyen ezen a földön, és amilyen pechje van, nem kizárt, hogy ez sikerülni is fog neki.
Interjú Jacek Pawlicki lengyel kommentátorral
Mára lényegében megszoktuk, hogy a budapesti kormányzat az EU-ban és a NATO fórumain – hol a kárpátaljai magyarság helyzetére hivatkozva, hol egyszerűen csak a „béke” jelszavával – minden módon igyekszik akadályozni az orosz agresszió ellen védekező Ukrajna segítését. Meglepőek azonban a vezető lengyel politikusok az utóbbi hónapokban elhangzott nyilatkozatai. Ezek szerint az ukránok támogatását eddig a leginkább sürgető Lengyelország is hátráltatná az uniós csatlakozási tárgyalásokat, arra hivatkozva, hogy Ukrajna nem számolt el a volhíniai mészárlással (a témáról lásd Pálfalvi Lajos cikkét: Az ukrán baltás etnopolitka, ÉS 2018/13., márc. 29.). A történelmi sérelmekből kiinduló politizálás nálunk is nagyon ismerős, de miért éppen most erősödött fel Lengyelországban? Erről kérdezte Jacek Pawlickit, a varsói Newsweek Polska geopolitikai kérdésekben szakértő kommentátorát, akik korábban a Gazeta Wyborcza brüsszeli tudósítója volt Széky János.
Andor László: Hogyan lett díszdoktor Barroso a Corvinuson
„Miután vége lett az első magyar elnökségnek, a magyar–EU viszony egyik mélypontról a másikra süllyedt. Újra meg újra az uniós jogba ütköző magyar törvényekről vagy magatartásról jöttek hírek, amiket az egyes bizottsági tagokat (például Viviane Reding), sőt időnként az EU budapesti képviseletének a munkatársait célzó sértések, támadások kísértek. Az Európai Bizottság 2012 januárjában gyorsított kötelezettségszegési eljárásokat indított (a média, a jegybank és az igazságszolgáltatás függetlenségének megsértése miatt). Az Európai Parlament 2013-ban elfogadta a portugál Rui Tavares jelentését a jogállamot veszélyeztető magyarországi tendenciákról. A magas rangú tisztviselők kerülték Magyarországot, hacsak tehették.
Bár a foglalkoztatási és szociális ügyek biztosaként nem ez volt a feladatom, a lehetőségekhez képest mindig próbáltam tenni valamit azért, hogy a kapcsolatok ne romoljanak meg menthetetlenül. A ciklus végéhez közeledve arra gondoltam, nem volna jó, ha csak a rossz szájíz maradna meg; meg kell menteni legalább az esélyét annak, hogy a viszony újból javulhasson a későbbiekben. Konkrét ötletem nem sok volt; ám egy lehetőségként gondoltam arra, hogy elnökünket, José Manuel Barrosót fogadja díszdoktorává valamelyik magyar egyetem, ha ők is úgy akarják. Már csak az volt a kérdés, hogy melyik egyetem, és hogy a feleket hogyan lehet összehozni.”
Schein Gábor: Esztétika és identitáspolitika
„2021 tavaszán, miután ismertté vált a Lipcsei Könyvvásár díjának rövid listája, prominens, jellemzően amerikai és angliai egyetemeken tanító irodalomtudósok, valamint ismert műfordítók sorának aláírásával nyilvános levél jelent meg a közösségi médiában. Az aláírók kifogásolták, hogy a díjra jelöltek listáján egyetlen fekete vagy színes bőrű alkotó sem található, pedig, ha a zsűri találni akart volna ilyeneket, nem kellett volna sokáig keresniük. Akkoriban már számos olyan színes bőrű alkotó volt, írták, akiket az addigi elismerések érdemesítettek a díjra. Abban az évben jelent meg például a Fischer Verlagnál Sharon Dodua Otoo Adas Raum című regénye, valamint Mythu Sanyals Identitti című bemutatkozó regénye a Hanser Verlagnál.
Az aláírók hangsúlyozták, hogy nem a zsűri tagjait kívánják támadni. A rövid lista kihirdetését inkább arra szeretnék felhasználni,
hogy megkezdődjenek a régen esedékes viták azokról az intézményi szerkezetekről, amelyek esetleg nem is láthatóak, de annál erőteljesebben érvényesül a hatásuk a német irodalomban. Magyarázatképpen kifejtették: „Az irodalom képes arra, hogy társadalmi szerkezeteket és uralkodó kulturális elképzeléseket kétségbe vonjon. Ahhoz, hogy ezt a társadalmi feladatot betöltse, ki kell bontakoztatnia és erősítenie kell saját sokszínűségét. A német irodalom szervezeti működését azonban olyan intézményi szerkezet határozza meg, amely kizárja a fekete és színes bőrű alkotókat. Az olyan kulturális intézmények, amelyek szinte kivétel nélkül csak fehér szerzőket tüntetnek ki, akadályai a sokszínű irodalmi és kulturális élet fejlődésének. Működésük nyomán tovább szilárdul az irodalom és a kultúra egydimenziós koncepciója.”
Kovács Zoltán: A kormányfő lovat vált
„Kötcse, szeptember eleje, bekötőút. Ismert arcok vonulnak, minden évben ugyanaz a színjáték: hogy kik érkeznek éppen. Jönnek befelé, először az úgynevezett vezető politikusok mindenféle testőrökkel, ilyen-olyan asszisztenciával, majd a második vonal, a minisztériumok alfigurái hitvesekkel, barátnőkkel, aztán a színezék: a magyar rock veteránjai, felvonulói élőképfigurák, a kormány hűséges újságírói.
Idén némiképp más a helyzet. Változott a szitu: az érkező miniszterelnök a korábbiaktól eltérően most megállt az újságírók előtt és kérdésekre válaszolt. Ez – mármint, hogy Orbán Viktor emberszámba vette az érkezését Kötcsén váró kollégákat – vezető hír. A rögtönzött sajtótájékoztatón, amelyben egyetlen kérdésre sem válaszolt érdemben, legújabb mániáját, a gazdasági semlegességet emlegette, ezzel indokolva a kínai gigahitelt, de katari és tokiói hitelt is említett. Vagyis továbbra sem óhajt a kormány eleget tenni az unió
értékalapú kötelezvényeinek, inkább hitelt vesz fel úgyszólván bárkitől, aki szembejön, de ami rosszabb, az uniósnál kedvezőtlenebb feltételekkel. Az a lényeg, hogy ne Brüsszeltől.”