A cél megismertetni az emberekkel – főleg a gyerekekkel, mert ők jelentik a jövőt –, hogy a malac nem étel, hanem egy intelligens állat. A különbség csak az emberi fejekben van. A kutya és a malac ugyanaz, csak az előbbit társállatként kezeljük, utóbbit ennivalónak. Pedig nincs köztük különbség. Mindkettő állat. Ráadásul a malac a negyedik helyen áll a legokosabb állatok listáján, míg a kutya a tizenharmadik. Arról nem is beszélve, hogyha belenézünk a szemükbe, láthatjuk, milyen értelmes a tekintetük.
A borsodi Varbón járunk, a Malacvédő Alapítvány menedékhelyén. Az alapítvány azért jött létre, hogy a rászoruló malacokon segíthessen. Az örökbe fogadható állatok állatorvosi vizsgálat és – ha szükséges – ivartalanítás után szocializálódhatnak, egyúttal arra várnak, mikor talál rájuk a jövőbeli gazdájuk. Szeretnék, hogy az emberek megismerjék, milyen állatok a malacok valójában, hogy mindegyikük egy egyéniség.
Jelenleg 37 malac él a telephelyen – amekkorák, annyi félék. A legkisebbek mindössze 12 hetesek – hathetes korukban önkéntesek szedték össze őket az utcán, egy ideig cumisüvegből etették őket, csak utána kerültek ide. Egy kicsit nagyobb, de még mindig a kisebbek közül való Babi is, őt egy erdőszéli turistaösvényen találták, annyira kicsi volt, hogy a köldökzsinór maradványa még le sem száradt. Kétnapos korától ők etették, illetve eleinte kényszeretetést kellett alkalmazni nála, több hétbe telt, mire elfogadta a cumisüveget.
A nagyobbak között is akad, akit az utcán fogtak be – valamelyik két hétig kóborolt, az önkormányzat hívta az alapítványt, hogy segítsenek, mert mindent széttúr a környéken. Azóta már gazdája is lett, szeptemberben viszik csak el, még készül az ól az új otthonában. A mentvények között – így hívják a malacokat – kilenc testvér is van, ők panelházak aljában születtek Salgótarjánban.
A legrégebben itt élő malac Donna – 2018 óta van itt –, a legöregebb a csapatban a 13 éves Rudi. Puncs, a testvére 11 éves, Bejglit Érden fogták be az önkéntesek, Huba három testvérével négynapos korában került ide, a többieket örökbe fogadták, már csak ő maradt. Szürkehályogos a szeme, így kevésbé jók a gazdásodási esélyei.
A legnagyobb kedvenc talán Ribizli, akinek valamilyen születési rendellenesség következtében folyamatosan kilóg a nyelve. A mókás külső azonban megtévesztő: nem éppen ő a legkedvesebb a varbói malacok között, még a gyengéd közeledésre is meglepően heves támadással reagál.
Vannak más különleges karakterek is – nem csak külsőleg. Puncs például tudatosan indítja az összes napot azzal, hogy amikor reggel előbújik, nem az etetéshez indul, hanem rohan hátra, mert tudja, hogy van ott egy szilvafa, amiről reggelre jó néhány gyümölcs hullik le a földre. Mi épp azt nézzük végig, ahogy nagy elánnal dörgölőzik ehhez a fához, aminek hatására újabb szilvák potyognak le. Azt már csak ő tudná megmondani, hogy mindez csupán véletlen, vagy inkább egy mesterterv része.
Mivel sokkal több malac érkezik be, mint ahány gazdára talál, így hely hiányában egyelőre nem tudnak többet fogadni. Vannak, akik már évek óta itt élnek, de olyanok is, akiket egyszer már örökbe fogadtak, ám a gazdák később külföldre költöztek és visszahozták őket. Néhány malac inkább elkülönül a többiektől – a kondában megvan a hierarchia, és a később érkezőknek sokszor meg kell küzdeniük az elfogadásért.
Akadt már olyan malac, akit a halálból hoztak vissza, úgy került be lesoványodva, rühesen. Van olyan állat is a telepen, akit vélhetően a gazdája bántott, ezért a férfiaktól retteg, ám a nőknek bármikor, minden további nélkül engedi a simogatást.
