Másfél millió gyermek számára kezdődött meg a 2024/2025-ös tanév a közoktatásban és a szakképzésben, a legfontosabb változás pedig a gyerekek iskolai hétköznapjaiban a mobiltelefonok használatának korlátozása. A kormány részéről az elmúlt napokban több megfejtés is érkezett az intézkedés céljával kapcsolatban, Maruzsa Zoltán, közoktatásért felelős államtitkár szavai szerint azt várják, hogy a korlátozás „ösztönzőleg hat majd az intézményekben a tanulási eredményre és a diákok egymás közötti, társas kapcsolatainak kialakítására”.
Vitályos Eszter egyszerűbben fogalmazta meg mindezt: a kormányszóvivő szerint a cél, hogy nagyobb figyelem jusson a tanulásra és a szünetekben a gyerekek ne „kütyüzzenek”, hanem beszélgessenek egymással. A diákoknak nem is lesz lehetőségük a kütyüzésre, hiszen, ahogy a Belügyminisztérium lapunknak küldött válaszából kiderült: a szünetekre nem engedélyezhetik a mobilok használatát a pedagógusok, erre csak oly módon van lehetőségük, ha megjelölnek valamilyen pedagógiai célt, ami miatt az általuk tartott tanórán elengedhetetlen a telefonhasználat.
A kormány tájékoztatása szerint a gyakorlatban az iskolák házirendje szabályozza majd, pontosan hogyan gyűjtik be, hol tárolják és hogyan adják vissza a készülékeket a diákoknak. Ezért lapunk felhívást tett közzé hétfő reggel, hogy olvasóink segítségével megtudhassuk, pontosan miként szereznek érvényt a szabályozásnak az ország különböző szegleteiben.
Felhívásunkra máris sokféle különböző tapasztalat érkezett (de várjuk a továbbiakat is), van, akit délben hívott a hetedikes fia, és arra kérdésére, hogy nem vették-e el a telefont, mindössze annyit felelt:
Ma még nem, most szerelik össze hozzá a szekrényt.
A szekrények beüzemelése máshol sem történt meg az első tanítási napra, egy Békés vármegyei középiskola tanulója, például, arról számolt be, hogy még zajlik a zárcsere a szekrényeknél, illetve azt a tájékoztatást kapták, hogy hétfőn biztos, de lehet, hogy még kedden sem szedik be majd a telefonokat, mert a tantestület még nem döntötte el, pontosan miként oldják meg a mobilok elvételét és zárolását. Szerdán viszont már biztosan az iskolában található szekrényekbe teszik a készülékeket.
Egy technikumba járó diák szintén arról számolt be, hogy egyelőre nem tűnik megvalósíthatónak a telefonok elvétele, de „elméletileg” már megrendelték a szekrényeket, amelyekkel már megoldható lesz ez. Az osztályfőnök ott arról tájékoztatta a diákokat, hogy eleinte arra gondoltak, hogy minden teremben tesznek az asztalra egy műanyag dobozt, ám, amikor rájöttek, hogy egész napra el kell venni a telefonokat, elvetették ezt az ötletet. Egyelőre itt egy tanár sem vállalta a felelősséget azért, hogy a mobiloknak ne essen baja.
A tanuló nehezményezte azt is, hogy a tájékoztatás szerint, ha valakinél telefont találnak napközben, akkor az rögtön igazgatói intőben részesül, illetve, ha kiskorú, akkor a tanítás végén csak a szülőnek adják vissza a készüléket. A diák meggondolatlannak tartja a döntést, mivel eddig sok információt telefonon kaptak meg az iskolával és a napi feladatokkal kapcsolatban és macerásnak látja, hogy innentől így miként oldják meg ezt.
Egy miskolci általános iskolában, például, olvasónk szerint már évek óta bevett szokás, hogy a gyerekek leadják a telefont, a tanítás végén pedig visszakapják – állítása szerint senki nem is tiltakozott a döntés ellen, „a gyerekek a szünetet beszélgetéssel töltik, ami ritka kincs a mai világban”, fogalmazott.
Hasonló tapasztalatokról számolt be egy szülő az egyik fővárosi általános iskolából is, ott sem új gyakorlat, hogy minden reggel beszedik a gyerekek telefonjait. A becsengetést megelőzően a diákok egy dobozban helyezik el a készülékeket, és telefonfelelőse is van az osztályoknak, ő helyezi el a dobozt az osztályteremben, egy zárható szekrénybe, majd kulcsra zárja a szekrényt, a kulcsot pedig az osztályfőnök kapja meg. Az utolsó óra után a felelős az osztályfőnöktől megkapja a kulcsot, előveszi a dobozt, majd mindenki visszakapja a telefonját.
Az idén mindössze annyi változott, hogy az osztályfőnök azzal a kérdéssel fordult a szülőkhöz, hogy
Olvasónk, ugyanakkor, hangsúlyozta, hogy a telefont az otthoni tanuláshoz továbbra is használják a gyerekek, sokszor a leckék elkészítéséhez, kiegészítéséhez is használják a mobilokat. A szülő szerint a gyerekeknek sosem okozott gondot a telefonok leadása, így inkább azt nehezményezi, hogy a téma jelenleg nem az, hogy „nincs az iskolában tanár, megfelelő színvonalú oktatás, szappan és vécépapír”.
A telefonok biztonsága máshol is prioritás: a fővárosi Xántus János Két Tanítási Nyelvű Gimnázium igazgatója, a szülőknek küldött tájékoztatásában, a többi közt, azt hangsúlyozta, hogy mivel szeretnék megelőzni, hogy a telefonok a dobozokban megsérüljenek, arra kérik a szülőket, hogy valamilyen könnyen megkülönböztethető tokot, telefontartót vagy neszesszert biztosítsanak a készülékekhez és erre a tanuló nevét és osztályát is írják rá.
Az intézmény vezetője a tájékoztatásban kitért arra is, hogy a beléptetés megkönnyítése érdekében kérik, hogy a diákok érkezzenek a szokásosnál kicsit korábban, ám az intézkedés így is okozott fennakadást. Olvasónk szerint a telefonok elvétele miatt az iskolába való bejutás akár 25 percig is eltarthatott, az épület előtt hosszú sor állt reggel.
A készülékek leadása mellett itt egy leadási jegyzőkönyvet is alá kellett írni, és ha valaki azt mondta, hogy nincs nála telefon, megkérdezték, hogy átnézhetik-e a táskáját.
A mobilok átvételénél szintén egyesével osztják ki a telefonokat minden diáknak, és ugyanúgy alá kell írniuk egy jegyzőkönyvet – ez, olvasónk beszámolója szerint, 5–10 percet vett el az utolsó órából.
A dobozok használata is visszatérő elem sok beszámolóban. Egy Budapesthez közeli kisváros egyik iskolájában is ilyet használnak a készülékek tárolására, ám az igazgató által kijelölt személy veszi át a telefonokat. Az osztály nevével ellátott dobozban az eszközöket névre szóló, buborékfóliás borítékban, egy elzárt helyre helyezik napközben, majd az utolsó foglalkozás után kapják vissza a gyerekek a készülékeket. Ha egy tanítási órán szükség van a telefonokra, akkor az órát tartó tanár viszi el a mobilokat az órára és ő is szedi össze azokat az óra végén.
Egy másik intézményben az első órát tartó tanár hozza a zárható dobozokat – ezeket, olvasónk elmondása szerint, direkt erre a célra gyártják, ám ez még folyamatban van.
A tanár, ezután, zárható szekrénybe teszi a dobozokat, viszont az osztályfőnök máris jelezte, hogy az iskola a telefonokért nem vállal felelősséget. A nap végén az utolsó órát tartó tanár viszi vissza a dobozokat és vehetik ki belőle a mobilokat a diákok.
Az iskolában azt a tájékoztatást kapták, hogy biztosan nem lesz olyan óra, amire visszakapják a diákok a telefonokat, mert „túl sok vele a macera, és senki nem akar vele foglalkozni”. Ehelyett jócskán megnőnek majd a nyomtatási költségek, írja olvasónk, hiszen, miközben eddig sokszor a telefonon nyitották meg az órai feladatot, mostantól mindent ki kell majd nyomtatni. A diák szóvá tette azt is, hogy eddig a Kréta rendszerében jelezték egy óra elmaradását, ám, ha ezt ezentúl nem tudják megnézni, nem tudja, pontosan miként értesülnek erről.
A szabályok esetleges megsértése esetén itt komolyabb szankciókat helyeztek kilátásba: ha valakit rajtakapnak azon, hogy nem adta le a mobilját, akkor értesítik az igazgatót, két ilyen eset után pedig már a tanuló kirúgását is kilátásba helyezték. A telefonokat, egyébként, ma még nem adták le, mert még nincsenek meg a dobozok. Hogy kedden le kell-e majd adni, azt az osztályfőnök sem tudta.
A boríték is visszatérő elem: az érdi Gárdonyi Géza Általános Iskola és Gimnáziumban keddtől minden reggel egy zárt zacskóban vagy zárt borítékban, névvel ellátva kell a gyerekeknek leadni a telefont, ehhez személyit vagy diákigazolványt kell bemutatniuk. A diákok egy kártyát kapnak, a nap végén ezzel kaphatják vissza a mobilokat.
Érezhetően sok helyen is még kialakítás alatt állnak a szabályok vagy a szabályok betartásához szükséges eszközök. Többen beszámoltak arról is, hogy azzal kapcsolatban még nincs információjuk, hogy egy adott órára, tanári kérésre, bevihetik-e majd a gyerekek a telefonokat. Máshonnan jelezték, hogy ma még nem vették el a mobilokat egy budapesti általános iskolában, ám kikapcsolt állapotban lehettek csak a gyerekeknél az ebédig – ekkor bekapcsolhatták őket, hogy felhívhassák a szülőket, mikor mehetnek értük. A mobilhasználat itt is csak később kerül majd a házirendbe.
Vannak olyan szülők is, akik maguk tanácsolták a gyerekeiknek, hogy rezgőre állítva nyugodtan vigyék be az iskolába a telefonokat és ugyanúgy, ahogy eddig, csak vészhelyzet esetén használják, szünetekben se mobilozzanak. Máshol úgy érkezett haza a hétfői tanítás után a diák, hogy inkább nem visz majd telefont, mert, habár az iskola begyűjti az eszközöket, felelősséget nem tud és nem is akar vállalni értük, így inkább nem kockáztat. Az iskolában minden gyereket arra kértek, hogy aki teheti, inkább ne vigyen telefont.
Ebbe a gyerekek beletörődtek, de nem értenek egyet az eljárással a szülő szerint, aki lapunknak azt írta, ő sem ért egyet ezzel, hiszen eddig megnyugvást jelentett számára, hogy iskola után felhívta a gyermeke, most pedig idegeskedhet, hogy ha bármi történik – márpedig az órarend bármikor változhat, az iskola közlése szerint is.
A rendszer kicselezésére máshol is történtek kísérletek – van, ahol a gyerekek zöme egy régi telefont adott le, a „fő” készülék a táskájukban maradt. Ebben az iskolában egyébként az összes mobilt egy zárt teremben őrzik, szünetekben egy tanár van jelen, aki visszaadja a telefonokat a hazamenőknek.
Egy szekszárdi technikumban viszont még nem is vették el a telefonokat, a szülő szerint az intézmény kapott egy hónap haladékot.
