Vitézy Dávid: Ez Lázár középső ujja, de Orbán Viktor hagyja, hogy így történjen

Mikor ábrándult ki a NER-ből?

Száz százalékban beleábrándulva sose voltam.

Sose?

Mindig úgy fogtam fel a szerepem, hogyha érdemi dolgokat lehet tenni azért, hogy az ország vagy Budapest jobb hely legyen, akkor megpróbálom. Egyik szerepemben sem kellett általános kormányzati szerepkört vinnem, ezért sem kellett azonosulnom a kormány minden lépésével. A rendszeren belül elég sokan állnak így a munkájukhoz egyébként.

Ettől még, ami most történik, az egy fordulat.

Így van.

Mert eddig a NER-en belül vállalt pozíciókat: BKK, Budapesti Fejlesztési Központ, miniszteri biztosi poszt, államtitkárság. Most pedig már ott tart, hogy azt se zárja ki, hogy Karácsony Gergely helyettese legyen.

Várjon, ez egy címadási sarkítás volt, ilyet én nem mondtam! De az elvi együttműködést nem zárom ki vele, ha ez a város működéséhez nélkülözhetetlen.

Az viszont nem címadási manőver volt, hogy a minap egy MSZP-s politikussal, Őrsi Gergellyel kampányolt, ami elég világosan mutatja az ön politikai elmozgását attól a kormányoldalról, ahova két éve még államtitkárnak szegődött. Mi történt?

A 2022-es választás utáni háromnegyed év elemi erővel mutatta meg számomra, hogy azzal a szakmai típusú felfogással, ami nekem van, eredményt elérnem ezzel a kormánnyal már lehetetlen. Van olyan kollégám, kiváló szakember, akit egy éven belül háromszor rúgtak ki.

Orbán Viktorral van a baj? Ez az ő kormánya, 2010 óta, és még mindig.

Egyértelműen, hiszen ő felel a kormány döntéseiért. Abban a tekintetben például, ahogyan Budapesthez áll a kormány, hogy létrejöhetett az a helyzet, hogy Lázár János – aki persze meggyőződésből teszi – egy olyan mélyen Budapest-ellenes politikát vihet, amire nem tudok példát mondani az elmúlt ötven évből. Bemondja például, hogy a Közlekedési Múzeumot, ami mégiscsak egy tősgyökeres, 125 éves budapesti intézmény – ide köti a története, Ganz Ábrahámtól Széchenyi Istvánig és az Ikarus-gyárig minden – a debreceni BMW-gyár mellé vinné, ki a szántóföldre. Ez nyíltan a középső ujj felmutatása Budapestnek.

De kié ez a középső ujj? Lázáré vagy Orbáné? 

Ez Lázár középső ujja, de Orbán Viktor hagyja, hogy így történjen. Reakció a 2022-es választási eredményre.

Büntetés?

A Fidesz Budapesten kívül nyert, itt meg nem, erről szól a középső ujj. A politikai kormányzásnak hívott felfogás eljutott odáig, hogy már semmi más nem számít.

Mostanra? Egyesek szerint négy, mások szerint nyolc, megint mások szerint 14 éve ez a helyzet. Amiért most neheztel, a politikai kormányzás, az két-három, de négy éve is így pont volt, és akkor nem volt baja vele. Volt viszont pozíciója, most meg már nincs. Nem ez a fordulat oka?

Nem erről van szó. Abban, hogy ez korábban is így volt, önnek még igaza is lehet. Ezek nem éles határok, hanem folyamatosan alakuló helyzetek, és nálam 2022 végére jött el az a pont, amikor a kormányzathoz köthető keretek között semmilyen érdemi szakmai munkát nem tudtam már végezni.

Betelt a pohár?

Eljutottam a falig.

Mi a különbség?

Kezdjük messzebbről: 2006 után a baloldali kormány morálisan összeomlott, de a budapesti vezetés is, a nagy fordulat 2010-ben pedig eljött. Arra lehetett számítani, hogy a megközelítés az ország szempontjából sordöntő ügyekben, mint Nyugat és Kelet, EU-pártiság, a kormányzás hangvétele, az majd a 2006 utáni Orbán Viktor álláspontjából alakul ki, ami világos nyugati orientációt feltételezett. Ez nem így lett. A kormányfő hatalommaximalizáló logikát működtet, minden mást félretesz, ez nyilvánvaló. Ugyanakkor 2010-ben Tarlós Istvántól kaptam egy lehetőséget, hogy a budapesti tömegközlekedést átalakítsuk át a 20. századiból 21. századivá. Igen, 2014-ban ért egy nagy csalódás, amikor Tarlós úgy döntött, nem folytathatom a munkát a BKK élén. De ma is büszke vagyok azokra az évekre, ahogy később a BFK-ban végzett munkára, sőt még a fél év közlekedési államtitkárságra is.

És fel lehet vetni, hogy sikerült-e jót tenni, volt-e realitása, jó döntés volt-e – kész vagyok a kritikákra. Higgye el, 2022 tavaszán, amikor Palkovics László mint közlekedési miniszter behívott, volt bennem egy végtelen keserűség amiatt, hogy az előző munkahelyemet szétverte a kormányzat, és tényleg nem úgy mentem be, hogy jaj, de jó, hogy itt az új kétharmad! De azt mondta Palkovics, hogy kapott egy a korábbinál erősebb felhatalmazást arra, hogy a MÁV-ot és a Volánt végre rendbe tegye, ami évtizedekre meghatározhatja az ország tömegközlekedésének sorsát. Eközben Budapest fejlesztése lekerült a napirendről a választási eredmény miatt. Államtitkárként nem kell semmi olyat mondanom, amit nem akarok, nem kell olyan kompromisszumot kötnöm, amit nem akarok – ez volt az ajánlat. Arra szólt a felkérés, hogy pontosan úgy rakjuk rendbe a MÁV-ot és a Volánbuszt, ahogy ezt régóta képviselem, azaz egy országos BKK létrehozásával. Úgy voltam vele, hogy ilyen felkérés egyszer van az ember életében, félre kell tenni a fenntartásokat.

Viszont ha a kormányzati pozíciója nem szűnik meg, ha nem jön be a képbe Lantos Csaba, akkor a mai napig dolgozik ennek a kormánynak, javítja fel szépen a MÁV-ot, és mi nem interjúzunk itt a fővárosi kampányban.

Ezt teljesen kizárni nem tudom, de ez egy „Mi lett volna, ha…?” típusú feltételezés.

Ma már ellenzéki politikus?

Igen. Egy ellenzéki párt támogat, és nem a kormány politikáját szeretném Budapesten képviselni, hanem éppen annak ellenére indultam el. Viszont nem értek egyet azzal az ellenzéki felfogással, amit Karácsony Gergely testesít meg, hogy országos szinten kell politizálni egy főpolgármesternek, és azzal sem, hogy az ország visszafoglalásának edzőtáboraként tekintsünk a Városházára.

De akkor tulajdonképp azért lett ellenzéki, mert a kormányzati pozíciója önön kívül álló okok miatt egy nap megszűnt.

Ebből a kérdésből úgy tűnik, mintha nekem az államtitkári fizetés lett volna a kulcs, mintha nem éltem volna meg a piaci munkáimból.

Nem, csak még mindig azt próbálom kideríteni, hogy mi változott önben. Azon túl, hogy megszűnt az állása.

Nem az történt, hogy megszűnt az államtitkári megbízatásom, és másnap jelentkeztem egy ellenzéki pártnál. És nem is munkakeresési okokból ülök itt. Azzal szembesültem 2023 őszén, hogy elmehetek dolgozni egy nyugat-európai városba vagy Törökországba, esetleg a Közel-Keletre, és ottani városokat fejleszthetek. De azt kérdeztem magamtól, hogy életem legjobb aktív éveiben tényleg azon akarok-e dolgozni, hogy egy külföldi város jobb hely legyen. Nem ezt akartam. Azt éreztem, Budapesten van lehetőség, hogy jobb ajánlatot tegyünk, mint a Karácsony-féle Városháza, vagy amit a kormány és Lázár kínál, hiszen Szentkirályi Alexandra nem testesít meg semmilyen önálló víziót.

Februárban a kegyelmi ügy már sok volt önnek, ki is ment az influenszerek tüntetésére a Hősök terére. Szelfizett is.

Nem a szelfi miatt mentem ki. Hanem, mert azt gondoltam, hogy a gyermekvédelmi rendszer méltatlan és tarthatatlan állapotú Magyarországon, és a történet Novák Katalin lemondásával nem kéne, hogy véget érjen, hanem éppen el kéne kezdődnie annak, hogy végre beszélünk erről. Hogy rendben kéne tenni a rendszert.

Tehát a kegyelmi ügy már sok volt. A CEU elzavarása, a menekültellenes orbáni politika, a rogánizmus, a propaganda, Mészáros Lőrinc – ezekkel hogy állt? Lenyelte, megemésztette, émelygett ezektől, vagy félrenézett?

Nem éreztem, hogy ezekkel állami cég vezetőjeként foglalkoznom kell a nyilvánosságban.

Nem számon kérem, de kíváncsi vagyok, hogy élte meg ezeket, amikor a NER-en belül volt.

Nyilván sok mindennel nem értettem egyet abból, amit felsorolt.

A CEU elzavarását például épp Palkovics vezényelte le. Akadt valami zavar, vagy azt mondta: a MÁV az MÁV, ha Palkovics hív, nem rugózok a CEU-n.

Ha a MÁV megújítására kap az ember egy lehetőséget – ami a közlekedési szakma csúcsa –, azt elfogadja. Palkovicsot ráadásul én jóval régebbről ismertem, minthogy politikus lett, még közlekedésmérnökként, dolgoztunk együtt a BKK-s időkben.

A CEU elzavarása nem volt gáz?

Dehogynem. A CEU hozzátett ahhoz, hogy Budapest egy nemzetközibb és jobb hely legyen, én magam is jártam oda vendégelőadóként. De nem éreztem azt, hogy bármi változna attól, ha én teátrálisan bejelentem, hogy ezzel vagy azzal, az én ügyeimmel távolról sem érintkező kérdéssel nem értek egyet.

Továbbra sem ezt kérdem. Csak azt, hogy ezekkel az ügyekkel volt-e dolga, vagy annyival letudta, hogy ez nem az én asztalom, és kész?

Zavartak ezek az ügyek, a barátaimmal sokat beszéltem róluk. Azt nem éreztem, hogy a munkámmal összefüggésben lenne. Disszonancia viszont nem volt bennem, mivel nem kellett ezekkel az ügyekkel azonosulnom.

Ön amúgy jobboldali?

Kérdés, hogy ezek a kategóriák a mai világban mit jelentenek.

Ha politikusként megkérdik, hogy jobboldali-e vagy sem, arra csak van válasza.

Várospolitikai értelemben zöld. Ilyen szempontból centrista a logikám.

Világnézeti értelemben bármikor is volt jobboldali?

Nem.

Tehát úgy dolgozott a NER-ben több mint tíz évet, hogy sosem volt jobboldali.

Szakmai és nem világnézeti feladataim voltak. Ezek a jelzők és címkék fals és ellentmondásos dolgok megmagyarázására szolgálnak a magyar közéletben. Hadd mondjak egy példát! Annál, hogy az Orbán-rendszer a konzervatív várospolitika jegyében újjáépíti a budai Várban a háború előtti építészeti karaktert, jobboldalibb és konzervatívabb szimbólum kevés van. Ám ha a konzervatív várospolitikát nemcsak a presztízs miatt felhúzott épületek, hanem a városi terek esetén is elkezdenék alkalmazni, akkor azt mondanák, hogy a Dísz téren ne autók parkoljanak a történelmi díszletek előtt. Az a Vár nemcsak úgy volt szép, hogy az épületek voltak szépek, de a közterületek sem úgy néztek ki, mint ma, amikor minden négyzetméteren egy városi terepjáró parkol. Tehát a kormány politikájának logikus folytatása lenne, hogy a köztereket adjuk vissza az embereknek. Ám ha valaki ma azt mondja, hogy ne álljon annyi autó a városban, azt mindjárt egy progresszív, balos, autósüldözős politikának minősítik. Ezért nem szeretem ezt a skatulyázást.

Ha nem jobboldali, akkor mi?

Várospolitikus vagyok.  Sok olyan várospolitikai kérdés van, amit nem a szimbolikus politikai térben kell eldönteni. Vannak bőven olyan zöld főpolgármesterek az európai fővárosokban, akik nem a bal- és a jobboldal harcában vesznek részt.

Tehát zöld. 

Igen. De ezt már mondtam korábban, ezért is vettem jónéven az LMP támogatását.

Zöldpolitikusként volt benne a NER-ben, vagy ez a zöld identitás csak 2022 után erősödött meg?

A közösségi közlekedésnek a legkülönfélébb pozíciókban voltam a legkérlelhetetlenebb képviselője. Államtitkárként, BFK-igazgatóként azon dolgoztam, hogy a kormányt meggyőzzem arról, a MÁV nem valami ósdi, elfelejtésre méltó dolog. Hogy autópályák helyett vasutat kellene építeni – ennél zöldebb szakpolitika kevés van. És még valami: mindig a rendszerszintű megközelítések híve voltam, azaz nem attól lesz valami zöldpolitika, hogy kizárólag a zöld színű dolgokat szeretjük.

Fákat tehát ki lehet vágni.

Fákat ki lehet vágni akkor, ha az egy olyan beruházás során történik, amiben százszor annyi széndioxid-kibocsátást meg lehet spórolni. A kivágott fákat pedig nyilván pótolni kell.

És ebben az LMP egyetért önnel, hogy a fákat ki lehet vágni, csak a szén-monoxid-számlálót kell nézni?

Szén-dioxid!

Szén-dioxid, pardon.

Elvi szinten egyetért, igen. Persze, amelyik fát meg lehet menteni, azt mentsük meg, ne vágjuk ki. A Déli körvasút esete jó példa erre.

Csakhogy ott az LMP helyi képviselője hangos ellenzője a Vitézy Dávid támogatta projektnek.

Ez teljesen valid dolog. Kreitler-Sas Máté álláspontja az elmúlt hat évben nem változott, mindig azt mondta, hogy ő annak a választókörzetnek a képviselője, ott pedig nem akarják a beruházást. Egy percig nem értettünk ebben egyet, de sokra tartom őt. A másik szereplő, aki ugyanazt mondja ebben az ügyben, az én vagyok. A kerületi DK-s polgármester, László Imre és Karácsony Gergely viszont az első években aláírásával támogatta a beruházást. Majd ebben a kampányban hirtelen rádöbbentek, hogy ennél a vasútfejlesztésnél természetkárosítóbb beruházás még nem volt a magyar történelemben, miközben ott van a támogató aláírásuk ezen a műszaki tartalmon. Ezzel a köpönyegforgatással nekem nagyobb problémám van. Ahhoz hogy a külső kerületekből, például Budafokról vagy Rákoskeresztúrról 30 helyett 15 percenként járjanak be Budapest központjába a vonatok, kell a Déli Körvasút. Ez érdemi csökkenést hoz az agglomerációból a városba áradó autóforgalomban, és tisztítja a város levegőjét. A kivágott fák szén-dioxid-kára három nap alatt megtérül az új menetrenddel.

Neheztel Orbán Viktorra?

Amiatt igen, hogy két alkalommal sokévnyi befektetett munka veszett kárba, pedig azon dolgoztunk, hogy elinduljanak jó dolgok Magyarországon. Ezek végül az ő jóváhagyása miatt kaptak gellert. Rengeteg jó szakembernek kellett távoznia, amikor a BKK, majd a BFK szétesett.

A saját pályája miatt nem? Itt van, tele kedvvel, ambícióval, külföldi tapasztalattal, portfóliójában ott a közösségi közlekedés, a városfejlesztés, Orbán viszont mégsem bíz önre nagyobb feladatot.

Ezért nem neheztelek.

Szerencsére nem vetődött fel egy percre sem, hogy én legyek a Fidesz főpolgármester-jelöltje. Akkor ugyanis azt mondtam volna, hogy azt a politikát, amit a Fidesz az elmúlt két évben képviselt a budapestiekkel szemben, én nem tudom képviselni.

Azért neheztelek Orbán Viktorra, mert ez a helyzet előállt. Hogy mindkét ügyben, ami engem érintett, legyen ez a BFK vagy általában a magyar vasút ügye, a kormányzati politika elvesztette a motivációját és az iránytűjét. Budapesten minden érdemi beruházás leállt, kivéve a Vár szimbolikus újjáépítését, vidéken vasútvonalakat zárnak be, és minden vasúti járműbeszerzést leállítottak, amiket elindítottunk. Ezért neheztelek. A MÁV-ba, ezt ő maga is mondta, beletört a bicskája. Ha a nagy állami rendszerek 21. századi átalakítása van terítéken, bátortalanság jellemzi a kormányt. A plakátokon nagy a bátorság, de ez elfogy, amikor ezekben a nagy ellátórendszerekben rendet kellene csinálni.

Gyáva hozzá a kormány?

Mindig a tágabb értelembe vett politikai ciklust akarják megnyerni. Ebben a nagy ágazati rendbetétel kockázatként látszik, ezért nem mernek belevágni. Ez a MÁV kálváriájának fő magyarázata.

Ott tartottunk, hogy Vitézy Dávid már nem kompatibilis a Fidesszel.

Ez nyilvánvalóan így van. A kormánnyal minden formális és informális kapcsolatom megszűnt. Nem beszélgetek a Fidesz vezető politikusaival.

Az is kizárt, hogy elfogadja a támogatásukat? Ha jönne egy telefon, hogy Szentkirályi Alexandra visszalép, beállunk mögéd, megkapod a fideszes ikszeket, csak bukjon Karácsony, mit mondana?

Nem fog jönni ilyen telefon. Alig két héttel vagyunk a választás előtt, a számomra legfontosabb múzeumot éppen Debrecenbe költöztetik. Kizárt, hogy olyan Budapest-politika szülessen a kormányban, amivel azonosulni tudok.

Orbán Viktor szereti Budapestet?

Igen, bár erről nem beszéltem vele soha. Abból, amit a munkatársaitól, a környezetéből megértettem, van benne egy nyomot hagyási, alkotási szándék a főváros kapcsán. Ennek a lecsapódása a Vár és a Liget-projekt, és az olimpia is ez lett volna. Ez nem dac vagy bemutatási szándék, ez valós felvirágoztatási szándék a részéről, de nem úgy, hogy megoldja a városlakók aktuális problémáit, hanem úgy, hogy a világban Budapest nagyobb presztízsű, még menőbb, a globális politikában növekvő szerepünket reprezentáló főváros legyen. De Orbán példátlan politikai sikeréhez az is hozzájárul, hogy ezeket a megközelítéseket bármikor félre tudja tenni, hogyha a rövidtávú politikai szempontok alapján kell döntést hozni. A Budapesttel kapcsolatos politikáját ez alapján határozza meg.

Azt már feladta, hogy megnyeri a főpolgármester-választást?

Dehogy adtam!

De hiszen arról beszélt, hogy lenne Karácsony helyettese, ami arra utal, hogy a célfókusz máshová került.

Ez félremagyarázás volt a sajtó részéről. Puzsér Róbert készített velem egy három és félórás interjút, ott volt egy kérdés, hogyha megnyerem a választást, akkor Karácsony lehetne-e a helyettesem, és fordítva, tehát én vállalnám-e a helyettesi pozíciót, ha ő győz. Egyikre se válaszoltam igennel. Azt mondtam, a közgyűlésben a fővárosiak határtalan bölcsessége miatt rengeteg új felállás jöhet létre az új, listás választás nyomán, és én olyan elvi akadályt nem látok, ami kizárná az együttműködést. Azért, mert köztem és Karácsony közt nem személyes gyűlölet van, hanem szakpolitikai különbségek.

Ráadásul mindketten zöld politikusok.

Én járatritkítási csomagokat azért nem vezetnék be.

Ő pedig nem vágna ki fákat – mondhatná, ha itt lenne.

A Déli körvasút kapcsán azért csak ott vannak a támogató aláírásai, hozzájárult ahhoz a műszaki tartalomhoz, ami ennyi fakivágással jár.

Szóval lenne egy vita, hogy ki a zöldebb önök közül, de végül csak tudnának együtt dolgozni.

Sosem mondtam, hogy Karácsony tönkre akarja tenni a várost, de ettől még sikertelen főpolgármester, és hiszek abban, hogy tudnám ezt a feladatot jobban csinálni, mint ő.

Milyen területet kérne helyettesként? Közlekedés, nyilván. És még?

Nem tartunk itt. Arra koncentrálok, hogy megnyerjem a választást, amit lehetségesnek látok. Kijött nemrég egy Republikon-mérés…

Karácsony 40, Szentkirályi 30, ön 25 százalékon. Ez messze van a győzelemtől.

A kampány elején, március végén még 55 százalékon állt Karácsony ugyanennél az intézetnél, a trend tehát az, hogy folyamatos lejtmenetben van. És még azt se mondom, hogy ez csak az én munkám eredménye. A legtöbbet Karácsony bukásáért a Demokratikus Koalíció tette, amikor Dobrev Klárával közös plakátokkal telerakták a várost. A Fidesz ugyanazt mondja Karácsonyról, amit a DK. Az egyiknél kiírják, hogy Karácsony = Gyurcsány, a másiknál felrakják Karácsonyt és Dobrevet egy plakátra, és megígérik, hogy mindent közösen csinálnak majd.

A Fidesszel sem zárja ki az együttműködést? Ha ön lenne a királycsináló, arra is nyitott lenne, hogy velük alkosson többséget?

Nem szeretnék találgatni erről. Az biztos, hogy nehéz időszak és izgalmas lesz a fővárosi közgyűlésben.

Nem zárja ki ezt a lehetőséget.

Semmit nem tudok kizárni az együttműködési listáról, csak a Mi Hazánkot.

Abban a helyzetben kell együtt dolgoznom, amilyen helyzetet a budapestiek teremtenek.

És min múlik, hogy ki mellé áll oda?

A programon.

Tehát aki a 101 pontjából többre bólint rá, azzal áll össze?

A magyar politikában szokatlan felállás is létrejöhet Budapesten, ennyit tudok most csak mondani. A minap bejártam a várost, találkoztam momentumos alpolgármesterrel, fideszes képviselővel, olyan civil szakemberrel, aki a Tisza Párt jelöltje, és kutyapárti jelölttel, illetve hivatalban lévő MSZP-s polgármesterrel, függetlennel indulóval. Elég jól bemutatta ez a 24 órám, hogy Budapesten lehet úgy együttműködést építeni, hogy az eddigi pártpolitikai megosztottságon túllépünk. Lesz egy új közép, ami elutasítja a Fideszt és a DK-t is. Az új középben ott leszünk mi, a Tisza és a Kutya Párt. Ezen az alapon próbálnék meg építkezni.

Nem lesz könnyű. Hiszen Magyar Péter önt fideszesenek tartja.

Ezt nem jól látja. De majd lesznek tisztázó beszélgetések a választás után.

Ki a kedvenc kerületi polgármestere?

Őrsi Gergely. Ellenzéki polgármesterként olyan konszenzust hozott létre a II. kerületben, amire alig látunk példát az országban. Sokat pultoztam és gyűjtöttem aláírást a Fény utcai piacon és a Széll Kálmán téren, ahol a legfideszesebb budai hölgyek közül is többen mondták, hogy elkötelezett hívei Orbán Viktornak, de Őrsi Gergelyre szavaznak. Ahogy Őrsiék feltörik az egy táblát tartó járdaszigeteket, és virággal borítják be őket, ahogy a kultúrát támogatják, ahogy a Margit-negyed bezárt üzlethelyiségeit újjáélesztik, ahogy a Lövőház utcában parkoló helyett zöldsávot csinálnak, az mind imponáló.

Őrsi, akárcsak Soproni Tamás Terézvárosban, épp azt a problémamegoldó polgármestert testesíti meg, mely szerepfelfogás számomra is minta.

És ki a leggyengébb polgármester?

Ebben erős a verseny. Gondolkodom, szabad-e ilyen kérdésre válaszolni.

Szabad, szabad! Itt mindent szabad.

Niedermüller Péter VII. kerületi polgármester. Olyan éles a kontraszt, hogy a vele szomszédos VI. és VIII. kerület mit tudott csinálni, és ehhez képest Erzsébetvárosban mennyire nem történt semmi. Itt vagyunk egy ötéves ciklus végén, a Madách tér ugyanúgy autóparkoló, nem a belső fele, mert azt mi csináltuk meg még anno sétálóra, hanem a külső, a Központ előtti rész. Egyetlen sétálóutcát sem sikerült kialakítani a Kazinczy és a Dob utca környékén, ugyanúgy félméteres járdán kell oldalazni, és az a zöldítési program, ami a két szomszédos kerületben végbement, Erzsébetvárosban egyáltalán nem sikerült. Az ellenzéki politika nem csak Fidesz, nem-Fidesz tengelyen mérhető, az eredményességet rátermettség alapján is lehet mérni. Épp ez egy fontos állításom a fővárosban is: önmagában attól valaki nem lesz jó polgármester, mert ellenzéki. Csak azért még nem szabadna Karácsony Gergely teljesítményét kritika nélkül elfogadni, mert főpolgármesterből csak egy van, és nehezebb összehasonlítani.

A bulinegyed azért nem segített Niedermüllernek, hogy domborítson.

Vagy éppen az segíthetett volna. A bulinegyedet messze túldimenzionált problémakörnek látom. Minden nagyvárosnak vannak negyedei, ahol szórakozóhelyek működnek. Ezer dolgot lehetne csinálni, hogy jobban működjön, mégsem csinálja meg ezeket a kerület. Terepjárók parkolhatnak a helyeken, ahol teraszok működhetnének, hiénataxik köröznek a Kazinczy utcában, a legalapvetőbb köztisztasági ügyek nincsenek megoldva.

Hegyvidéki lakosként kire szavaz? A Kutya Párt polgármesterjelöltjére vagy a Fideszére?

Az előválasztáson Kovács Gergelyt támogattam. Úgy hiszem, választáson is őt fogom, de figyelemmel kísérem a kampányt. A Kutya Párt jelöltjei új színt hoznak a budapesti politikába, ennek örülök.

Van garancia arra, hogy Orbán Viktortól egy forinttal is több pénzt tud szerezni Budapestnek, mint a jelenlegi vezetés?

Nincs, ezért nem is ígértem ilyet. De Budapestért a mai anyagi keretek közt is sokkal többet lehet tenni.

Hogy a Városháza udvarán egy parkot nem sikerült megcsinálni öt év alatt, azt nem tudom elfogadni. A programom egyik fele arról szól, hogy a mai mozgástéren belül is lehet jobban csinálni, a másik fele pedig arról, hogy a magántőkét sokkal inkább a város szolgálatába kell állítani. Ingatlanfejlesztőket bevonni, hogy bérlakások épüljenek, és kollégiumi férőhelyek. Általánosságban híve vagyok a versenynek, ez a téma végtelenül alultárgyalt a magyar nyilvánosságban. Az államszocializmus nyelvi készlete kezd visszajönni, és az a lehetőség, hogy valamit az állam és a magántőke együtt szervezzen meg, az SZDSZ végével kikopott.

Update: Vitézy Dávid liberális-zöld politikus.

A liberálisnak a gazdaságpolitikai részét, a magántőke és a városvezetés együttműködését Budapest fejlesztéséért gondolom követhetőnek, ezt szeretném visszahozni. Sokan próbáltak lebeszélni arról, hogy a magántőke szót kiejtsem a számon, de én ezt következetesen mondom. Amikor BKK-vezérigazgató voltam, úgy tudtunk lecserélni 500 buszt, hogy bevontuk magánüzemeltetőket, és jobb lett a szolgáltatás. Ez a város történelmileg is úgy épült meg, hogy 150 éve a Közmunkatanács bevonta a magántőkét. Ha megnézzük, hogy épül Pozsony, Varsó és Prága, azt látjuk, hogy a város inkább ösztönző szerepben van, és a magántőke szereplőivel közösen építik azt, amit szeretnének. Budapesten viszont az elmúlt 35 évben a város állandó áldozatszerepben volt, amiben elszenvedte, hogy a magántőke vagy a kormány megerőszakolja, gondoljunk csak a plázák, a házrombolások ügyére, vagy most a Maxi-Dubajra. De annak, hogy ezt a feje tetejére állítsuk, hogy a városnak legyen víziója, és ahhoz vonzza be a magántőkét, ahogyan például Bécs csinálja, szóval ennek az iránynak a szókészlete, a szakember gárdája kikopott Budapestről. Óriási lehetőséget látok abban, hogy ezen változtassuk.

Mennyibe kerül a 101 pontja?

Válasszuk ezt ketté. Vannak benne százmilliárdos ügyek, amikről nem azt ígérem, hogy megépítem, hanem azt írom le, hogy mit gondolok ezekről. A budapestiek szeretnék tudni, hogy a főpolgármesterük mit gondol a HÉV-ek fejlesztéséről, a vasútfejlesztésről, a Liget-projektről, a centrumkórházakról, melyikért fog küzdeni. Ezeket nem lehet összeadni, mert ezek nem ígéretek.

Akkor nem is fontos, hogy mennyibe kerül a program megvalósítása? 

Dehogynem. Akkor vegyük háromfelé. A program egyik része, amit a főváros saját maga meg tud csinálni, a konkrét ígéretek, azok tízmilliárdos nagyságrendűek. A BKK-rendészet, a rakparti sétányok vagy hogy legyen szelektív hulladékgyűjtés a közterületeken, illetve hogy az állatvédelmi infrastruktúrát fejlesszük. A főváros mai költségvetése több mint 400 milliárd forint évente, ennek legalább a 10–20 százaléka a mindenkori városvezetés mozgástere. Van egy másik rész, hogy az uniós pénzeket hogyan használjuk fel. Itt van egy vita köztem és Karácsony közt. Ő a Clark Ádám teret újítaná fel tíz év alatt harmadszor, én azt mondom, ne a turistaközpontokra költsünk, hanem a külső kerületek csomópontjaira, az Örs Vezér terére, a Határ útra, Újpest-Központra. A másik ilyen vita a Nagykörút versus Rákóczi út kérdése. Karácsony a közterületekre szóló a forrásokat a Nagykörútra akarja fordítani, én pedig azt mondom, hogy a Nagykörúton a közterületi viszonyok sokkal jobbak, mint a Rákóczin: van széles járda, fasor, jár a villamos, nem ott érzem az igazi problémát, mert a Rákóczi út tényleg Balkán alatti állapotban van.

A Nagykörút nem? A középső része.

Ezt vitatom. Ami ott rossz állapotú, azok a a magántelkeken fekvő kiskereskedelmi egységek. Amikre lehet célzott programokat csinálni, de uniós pénzeket nem kellene erre fordítani.

A nagykörúti kerékpársáv jó dolog?

Nem pont úgy, ahogy csinálták, de az, hogy lehet a körúton biciklizni, az igen, jó döntés volt. A Nagykörúton nem közterületek kialakításával van a legfőbb probléma. Viszont ma Budapesten a Rákóczi útnál, nagyobb sebhely nincs.

Eddig úgy 340–350 milliárdnál tartunk.

Ha az uniós pénzeket hozzáadjuk, igen, sőt akkor ennél több is az ambícióm. Remélem, hogy hozzáfér végre ezekhez Budapest, e tekintetben optimista a programom. Ezután jönnek azok a nagy projektek, amik az állam együttműködésén múlnak. Ezek kapcsán szeretnék küzdeni a kórházak, a HÉV-ek ügyében, hogy Budapest fejlesztését ismét érezze feladatának a kormány. Ezek önmagukban is százmilliárdos ügyek. De a kormányzat autópálya-fejlesztésre a következő tíz évben 3000 milliárd forintot költ. Ezeknek az ügyeknek jót tenne az is, hogyha a mostani hidegháborús helyzet, ami a főváros és a kormány közt van, enyhülne legalább. Megpróbálnék ezért ebben a viszonyban új lapot nyitni. Azzal, hogy nem a miniszterelnök és az ellenzéki miniszterelnök-jelölt tárgyal, ahogy volt ez az elmúlt években, hanem Budapest vezetője és az ország vezetője. Erről az alapról kellene megtalálni olyan pontokat, amelyekben lehet előrelépni. A rozsdaövezeteknél, például a józsefvárosi pályaudvarnál, hogy ott bérlakásokat építsünk, melyekkel az ápolók, a rendőrök megélhetési költségein és ezáltal a testületek létszámproblémáin lehetne enyhíteni. Lehet, hogy naiv vagyok, de azt gondolom, ilyen pontokon lehetne együttműködéseket létrehozni, mert ezek win-win helyzetek lehetnek. Persze nekem is lenne a kormánnyal konfliktusom, ez elkerülhetetlen, például a kórházak, a Maxi-Dubaj vagy a kínai reptéri vasút kapcsán.

Mit üzen azon kritikusainak, akik álmodozónak tartják?

Budapesten, ahol a következő ötéves ciklusban az iparűzésiadó-bevétel 2500 milliárd forint lehet, ott a főpolgármesteri program ne kizárólag pár milliárdos tételekről szóljon, szerintem ez egy reális mondás részemről. De hogy a kérdésére válaszoljak:

egy városvezetőnek kellenek álmok, kell, hogy adjon öt-tíz-húsz évre szóló víziókat a városnak. Budapest attól jó és sikeres hely, mert a városnak 100–150 éve voltak olyan vezetői, akik képesek voltak ilyen távú víziókat megfogalmazni.

Ugyanakkor azt a kritikát, hogy én csak tervezgetek, és nem valósítok meg semmit, rosszindulatúnak gondolom, és visszautasítom. Ha kiáll a Széll Kálmán térre, azt látja, hogy ott a budai fonódó, amit megcsináltunk, és sorba jönnek azok a villamosok, amelyeket az elmúlt negyven év legnagyobb villamosbeszerzése révén vettünk. Azt is láthatja, hogy megújult a Széll Kálmán tér, ami ma már természetes, miközben a Moszkva tér felújítása húsz éven át volt téma. Az elmúlt években, már a BFK-val adtuk át a Városmajor felé vezető átjárót a téren. És ez csak egy helyszín. A Nyugati és Keleti pályaudvaron is van olyan rész, amire büszke vagyok az elmúlt évek felújítási munkái nyomán – például az Eiffel-csarnok műemléki felújítására. De tervezni is kell, anélkül nincs fejlesztés. Inkább vízióink legyenek, mint csak a kishitűség, másképp nem lehet a rossz trendből kitörni. Arról szól egy főpolgármester munkája, hogy van álma és a városról egy elképzelése, amit megpróbál a valóságba átültetni.

Vegyük át még egyszer a Vitézy-sztorit, csak hogy jól értem-e. Tehát nem fideszes trójai faló, de kiábrándult ex-NER-es, aki ellenzéki lett, zöldpolitikus, aki nyomokban liberális, és akinek egy MSZP-s polgármester a kedvence. Így?

Ezek a címkék nem adják ki a teljes képet, de beszéltünk annyit, hogy mindenki meg tudjon ítélni. Én ezt a várost nagyon szeretem, itt születtem, itt éltem világéletemben. A mérföldkő ott van, hogy 2023 elejére a falig eljutottam abban, hogy itthon eredményeket érhessek el.

Ez nagyrészt a NER-rel függ össze, de 2019-ben a mai ellenzékkel is volt szerencsém megtapasztalni, milyen az ő gyakorlatuk.

Amikor az ment, hogy legyek a BKK-vezérigazgatója, telekürtölték a sajtót ezzel Karácsonyék, majd jött a BKK elnöki székébe Draskovics Tibor, és kiírtak egy pályázatot, amin nem feleltem meg. Szóval odáig jutottam, hogy vagy elmegyek külföldre, vagy – ha már a pártpolitikai logika miatt nem megy másképp – a választóktól kérek közvetlen felhatalmazást, hogy dolgozhassak a városért. Egy csapattal, a fővárosi listámon szereplő jelöltekkel, akik nagy többségben a saját területükön bizonyított szakemberek. A két nagy pártpolitikai tábor logikáját meghaladni, ha nincs mögöttem csapat, egyedül nem lehet.