Kialakult egy vita az elnöki kegyelem jogköréről, de nem jogászkodni kell, hanem tiszta helyzetet teremteni egy világos, egyértelmű döntéssel. Van öt gyermekem és hat unokám, ha valakik hozzányúlnának, az első gondolatom, hogy félbe kell őket hasítani vagy miszlikbe vágni.
Ne találgassanak, ezt nem Sandokan, a 18. századi maláj kalóz mondta, hanem Orbán Viktor, Magyarország „szelíd lelkű” miniszterelnöke. Lépett is hamarosan, hiszen megtehette. Na jó, nem vágott miszlikbe senkit, hanem benyújtott egy alaptörvény-módosítást, melyet akár jubileuminak is nevezhetnénk, hiszen 13 év alatt éppen a tizenharmadik. Bár ez lenne a módosítás legnagyobb hibája! Ennél sokkal nagyobb probléma, hogy a kormányfő erős felindulásában – az egykori jogi tanulmányaiból mindent elfeledve – a következő szöveget fogalmazta meg:
a köztársasági elnök az egyéni kegyelmezési jogát a kiskorú személy sérelmére elkövetett szándékos bűncselekmény esetén nem gyakorolhatja.
Nincs kivétel. Tehát legyen az bármilyen bűncselekmény (lopás, könnyű testi sértés, levéltitok megsértése vagy éppen rágalmazás), ha ezek sértettje kiskorú, az elkövető – legyen bár ő is kiskorú – nem kaphat kegyelmet. Kérem, nagyon vigyázzanak, el ne lopják egy 17 éves gyerek görkoriját, még véletlenül se pofozzanak fel egy suhancot, és eszükbe se jusson felbontani a gyerek levelét, mert nincs kegyelem.
A szintén jogász Tuzson Bence volt a javaslat előadója, aki vagy nem értette, mit kell előadnia, vagy nem mert szólni a főnöknek, hogy ez úgy hülyeség, ahogy van.
Csaknem három hónap és jó néhány elismert jogász cikkének megjelenése kellett ahhoz, hogy a kormánypárti Vejkey Imre – szintén jogász – kiegészítő indítványa megszülessen: „Sarkalatos törvény határozza meg azon, a gyermek sérelmére elkövetett szándékos bűncselekmények körét, amelyek tekintetében a köztársasági elnök az egyéni kegyelmezési jogát nem gyakorolhatja.”
Na, ez már egy fokkal jobb. Nem tudjuk még ugyan a benyújtás pillanatában, hogy konkrétan melyek lesznek ezek a kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények, de legalább van remény, hogy nem akármilyen piszlicsáré ügy tartozik majd ide.
Egyúttal a tervezet szerint megszüntetik az igazságügyi miniszter ellenjegyzési jogát a kegyelmi döntésen, azon „szakmai indok” alapján, hogy
az elmúlt több, mint három évtizedben mindössze egy alkalommal történt meg, hogy az igazságügyért felelős miniszter megtagadta az ellenjegyzést a köztársasági elnök egyéni kegyelmezési döntésétől.
Azért ennél kicsit szofisztikáltabb indokolást megért volna ez a változtatás. Ha történetesen Varga Judit nem csak odáig merészkedett volna, hogy K. Endre kegyelmi ügyében nem csak nem javasolja a kegyelmi kérelem teljesítését, hanem a javaslatával ellentétes döntést utóbb nem is ellenjegyzi, akkor megmaradhatott volna az ellenjegyzés intézménye? Mert akkor már két ilyen eset lenne? Lehet jogi vitát folytatni arról, hogy kontroll és politikai felelősség nélküli legyen-e az elnöki kegyelem, avagy sem,
De ha már a gondolkodás hiányáról beszélünk, meg ne feledkezzünk arról a totális káoszról, amit a napokban a Fidesz keltett. Röviden: a gyermekvédelmi módosító salátában felsorolták, kik azok a személyek és intézmények, akik/amik kötelesek jelezni, ha tudomásukra jut, hogy egy gyermeket bántalmaztak. Ha a bántalmazás „kiemelten veszélyeztető”, és a jelzés elmarad, annak büntetőjogi következménye lesz, egy új bűncselekmény révén ez a mulasztás 2 évig terjedő szabadságvesztéssel lesz sújtható.
Ám ez nem vonatkozott az egyházi személyekre – úgy általában. Ekkor valaki a homlokára csapott, hogy ez így nem lesz jó, hiszen sokféle egyházi személy áll az egyház szolgálatában, ők miért ne lennének kötelesek jelezni, ha durván bántalmaznak egy gyereket. Ezért a fideszes Dunai Mónika benyújtotta a módosítás módosítását, mondván, ez a kivétel csak a gyóntató papokra vonatkozik, és csak azokkal a tényekkel kapcsolatban, amelyek a gyónás során jutottak a tudomásukra. A Fidesz egyetértett a javaslattal. Egy napig. Másnap már nem. Valaki rájöhetett, hogy a gyóntató pap titoktartási kötelezettsége már évtizedek óta szerepel a törvényben.
De ha már a jogot nem ismerik, legalább moziba járnának. Számtalan film szól a gyóntató papok dilemmáiról, amikor súlyos bűntetteket, gyilkosságokat gyónnak meg a híveik, ám ők soha, sehol, senkinek nem beszélhetnek róla.
A gyermekvédelmi saláta amúgy 19 törvényt módosít, az egészségügyi igazgatástól kezdve a rendőrségről, a gyámügyről, a fogyasztóvédelemről, a sportól szóló törvényeken át egészen a büntető és polgári törvénykönyvig. Sem hely, sem idő nincs arra, hogy valamennyivel foglalkozhassunk, számos módosítással kapcsolatban amúgy is sokan megtették már ezt.
Én inkább idéznék egy mondatot a saláta általános indokolásából.
A gyermekek sérelmére szexuális bűncselekményt elkövetők tetteinek jogkövetkezménye ugyanolyan sérelmet kell hogy okozzon az elkövetőnek, mint amilyen sérelmet az elkövető okozott a gyermeknek.
Amellett, hogy ez eleve logikai képtelenség, szemléletnek is kissé elavult. Az ilyen jogi szemlélet neve a „tálió elv”, vagyis „a bosszúigényt kielégítő primitív igazságossági elv”. Már Hammurapi Kr. e. 1700-as években készült törvényoszlopán is szerepelt: „Ha egy szabad ember kiveri egy szabad ember fogát, üssék ki az ő fogát is.”
Igaz, évezredekig élt ez a „szemet szemért, fogat fogért” jogelv, jelen volt a magyar jog kezdeteinél is, Szent István például a második dekrétumában rendelte el, hogy „akik karddal ölnek embert, ugyanazon kard által vesszenek el.”
Én meg naivan azt hittem, hogy 2024-ben talán már túlléptünk a tálió elven. Tévedtem.
Viszont önök is tévednek, ha azt gondolják, hogy védem a gyermekeket szexuálisan bántalmazókat. Eszem ágában sincs. Én csak azt a jogrendet szeretném védeni, amelynek rendszerét, arányosságát, a még megmaradt logikáját és egységét áldozzák fel a kétes népszerűség oltárán.
Ami pedig a Btk.-ban a büntetések és azok egyéb következményeinek arányosságát illeti, vajon tényleg az el nem évülő bűncselekmények közé kell sorolni a három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett szeméremsértést ugyanúgy, mint például a népirtást (10–20 év), vagy a háborús területen tiltott fegyver alkalmazását (10–20 év)?
De ugyanilyen aránytalanság bizonyos esetekben a feltételes szabadságból eleve, törvényileg kizárni egy elkövetőt egy szexuális bűntett miatt, miközben a Btk. eddig olyanokat zárt ki a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből, akik például erőszakos többszörös visszaesők, és persze népirtást, emberiesség elleni bűncselekményt, emberölést, emberrablás minősített eseteit vagy terrorcselekményt követtek el. (Megjegyzem, ez utóbbiak nem is olyan régen még kegyelemben is részesülhettek, lásd Budaházy-ügy).
A mentesítésből kizárásnál a legtöbb szexuális bűntettnek csak a minősített eseteit sorolja fel a törvény, vagyis csak azok lesznek életük végéig büntetett előéletűek, akik ezeket a súlyosabban minősülő eseteket követik el fiatalkorúak sérelmére. Milyen szerencse, hogy például egy vérfertőző apa/anya néhány év elteltével kaphat erkölcsi bizonyítványt.
Vannak azért kedvező változtatások is.
A 25 éven aluliaknak és a 70 éven felülieknek nem kell beiratkozási díjat fizetni a könyvtárakban. Így például az Országos Széchényi Könyvtárba belépve évi 2500 forintot is meg lehet spórolni. A Szabó Ervin könyvtárba 70 év felett eddig is ingyen lehetett beiratkozni, bár a fiataloknak csak 16 éves korukig volt a beiratkozás ingyenes. Az is örömteli, hogyha fej- vagy fülhallgatót vásárolunk, ahhoz miniszteri rendeletben szabályozott hallásvédelmi tájékoztatót kell kapnunk. No meg a fiataloknak sem árt tudni, hogy a diszkóban és a koncerteken milyen ártalmas a hangos zene. Mert a mi parlamentünk gyermekvédelem címén ettől is megóvja őket. Ezek után biztosan nem is fognak ilyenekre járni.
A változások ismertetésekor igyekeztem alapos lenni. Mégis majd elfelejtettem tudatni önökkel egy fontos módosítást:
a szabálysértésekről (…) szóló 2012. évi II. törvényben »az „illetőleg« szövegrész helyébe az »illetve« szöveg lép.
Azért ez nem mindegy!
