Vélemény

A munkáséletek nem számítanak

Varga Jennifer / 24.hu (Illusztráció)
Varga Jennifer / 24.hu (Illusztráció)
Magyarországon nemcsak a kelet-ázsiai munkaerőt tálalják fel a befektetőknek, hanem a keleti-ázsiai munkakörülményeket is. Schiffer András írása.

Magyarország „szabadságharcos” kormánya 2023 őszén két lépésben üzent hadat a bérharcnak, egyúttal kapitulált a globális nagytőke előtt. Az első salátában, a 2023. évi LXX. törvényben – többek között – gyakorlatilag felszámolták a munkavédelmi oktatást, míg a második salátában – egyebek mellett – megszüntették a kötelező üzemorvosi vizsgálatot.

A Margaret Thatchert meghazudtoló neoliberális brutalitás ellen, baloldali ellenzék híján, a szakszervezetek tiltakoztak. Őket a kormányzati kommunikáció azzal kábította, hogy majd megjelennek azok a miniszteri rendeletek, amelyek a különösen kockázatos iparágakban az egyes munkakörökre részletes munkavédelmi oktatási tematikát, illetve kötelező munkaalkalmassági vizsgálatot állapítanak meg.

A 2023. évi LXX. törvény munkavédelmi törvényt módosító passzusa február 1-jén lépett hatályba azzal, hogy a miniszter rendeletben határozza meg a munkavédelmi oktatásnak megfelelő általános oktatási tematika átadása és az alkalmazhatóság feltételeit, valamint az általános oktatási tematika részletes szabályait. Azóta annyi történt, hogy megjelent a nyúlfarknyi NGM rendelet, amelynek hatálya kizárólag a számítógéppel végzett irodai és home office-tevékenységre, egészen pontosan a monitorhasználatra terjed ki.

Akkumulátorgyárakról például néma csend, ahogyan mondjuk az autógyárakról, az építőiparról vagy a fuvarozókról is hallgat a kormány.

A 2023. évi CIX. törvény foglalkozás-egészségügyet liberalizáló rendelkezése január 1-jén lépett hatályba azzal, hogy a miniszter rendeletben határozza meg azon munkaköröket, foglalkozásokat, amelyek esetében a munkára való alkalmasságról jogszabályban meghatározott orvosi vizsgálat alapján kell dönteni. Eltelt négy hónap, és

egy darab rendelet sem jelent meg.

Nem túlzás azt állítani, hogy a dolgozók élete a tét – no meg persze a munkáltatók extraprofitja.

Szajki Bálint / 24.hu
  • Néhány hete az iváncsai akkumulátorgyár dolgozói éreztek elektrolit szagot, s lettek rosszul. Állítólag gyártástechnológiai hiba történt.
  • A bátonyterenyei akkumulátor-feldolgozó működését tavaly augusztusban ugyan felfüggesztette a hatóság, azonban hamarosan újraindul. Itt korábban a koreai tulajdonos azzal tudta le a munkavédelmi „oktatást”, hogy kifüggesztett egy angol nyelvű tájékoztatót. Arról nincs hír, hogy az üzemben robotoló magyar munkavállalók és vendégmunkások hány százaléka volt képes értelmezni az angol információkat.

Mindeközben a hatalom a szakszervezetek munkavédelmi jogosítványait is letörte, így tovább gyengült a munkavédelmi jelzőrendszer. Az úgymond nemzeti (értsd: NER-) tulajdonban álló Mátrai Erőmű területén egy munkagép azért fordult árokba, mert a gépkezelő szívinfarktust kapott. Természetesen vannak fatális, kivédhetetlen tragédiák. Egy jól működő foglalkozás-egészségügyi hálózat azonban kiszűrheti a szív- és érrendszeri kockázatokat éppúgy, mint a kezdődő daganatos megbetegedéseket.

A kormányzat jogalkotási mulasztása nem a véletlen műve. Világos jelzés küldenek a keleti és nyugati befektetőknek: Magyarországon nem csak a kelet-ázsiai munkaerőt tálalják fel számukra, hanem a keleti-ázsiai munkakörülményeket is. Európa közepén a profitrátát nem fenyegetik holmi munkavédelmi bírságok és előírások, sem a munkavédelmi oktatás és a foglalkozás-egészségügy költségei. A NER-ben a munkáséletek nem számítanak.

 

Schiffer András ügyvéd, volt országgyűlési képviselő

Ajánlott videó

Olvasói sztorik