A Népszavának az oktatáskutató illúziónak nevezi, hogy az egyházak azt hiszik, jár nekik az oktatásban a két világháború között betöltött szerepük helyreállítása. Radó Péter azt mondja, a Fidesz 2010 óta egyre több iskola fenntartását adja át azoknak az egyházaknak, amelyek politikai szövetségesei. Ezért lett a középiskolai, főleg a gimnáziumi oktatásban az egyházaknak döbbenetesen nagy a súlya. A gimnazisták durván egynegyede már egyházi középiskolába jár.
Ez a folyamat einstand-logika alapján működik, ha egy egyház rámutat egy középiskolára, nagy eséllyel meg is kapja.
Vannak ugyanakkor a fenntartóváltásnak más motivációi is, de ezekben az esetekben is közös, hogy
a kormányzatnak egyáltalán nincs ellenére, ha széthordják az iskoláit, ha valaki nagyon szeretne egy gimnáziumot, akkor kap egyet.
A közoktatásra fordított kiadások 85 százaléka bérköltség a hozzá kapcsolódó járulékokkal. A tankerületek költségvetését mentesítik, de az állam finanszírozza az egyházi intézményeket is, jellemzően eseti, brutálisan nagy összegű támogatásokon keresztül. Radó Péter szerint nem stratégiai gondolkodás, hanem térfoglalás, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) valamiféle elit-tanárképzést indítanának, miközben az olyan nagy presztízzsel rendelkező képzőhely, mint az ELTE, ki van véreztetve, mert nem ment bele a modellváltásba.
Az oktatáskutató szerint az oktatás de facto kasztrendszerként működik, már nem lehet rontani a helyzeten,
a legrosszabb már bekövetkezett.
Az egyházi iskolák egyes területeken a szerkezetváltó középiskolákkal együtt elszippantották a magasabb státuszú gyerekeket, az állami iskolákban ugrásszerűen megnőtt a roma és hátrányos helyzetű gyerekek aránya. A rendszer az eltérő szociális helyzetű gyerekeket eltérő intézményekbe tereli. Hihetetlen a szakadék az iskolák között:
a magasabb státuszú gyerekeket Isten se menti meg attól, hogy bekerüljenek a felsőoktatásba, az alacsonyabb státuszú gyerekek viszont teljesen el vannak zárva a diplomaszerzés lehetőségétől.
Az oktatáskutató szerint ezekről a szakmai kérdésekről értelmetlen vitázni, mert az állampárton belül a különböző érdekcsoportok folyamatosan ádáz pozícióharcot vívnak, harcolnak az erőforrásokért, a politikai befolyásért, a túlélésért.
