Belföld vélemény

Ki az úr a gazdaságban?

24.hu
24.hu
Totális függés Kínától? A derűlátás akarása. Írások az Élet és Irodalom legújabb számából.

Várhegyi Éva: Ki az úr a gazdaságban?

A kormányzati és a jegybanki politika ritkán van idilli összhangban. Ilyen harmónia jellemezte a Bokros–Surányi párost a Horn-kormány idején, amikor életbevágó volt a megbomlott egyensúly helyreállítása, vagy a 2010-es évek közepét, amikor a Matolcsy vezette jegybank pár évig még az árstabilitás veszélyeztetése nélkül támogathatta a kormány gazdaságélénkítő törekvését. Ám a gyakoribb konfliktusos viszony sem öltött testet korábban olyan durva háborúban, mint ami a kormányt képviselő Nagy Márton és a jegybank élén álló Matolcsy György között mára kialakult. Bármennyire visszataszító is azonban a nyilvánosság előtt folyó vitájuk, jelentősége eltörpül ahhoz a kárhoz képest, amit a hatásköreik átlépésével régóta okoznak a gazdaságban.

Mi ez?

Hetente egy-egy részletet mutatunk az Élet és Irodalom legújabb számából. Ha tetszik, az írásokat elolvashatja a www.es.hu oldalon vagy a péntekenként megjelenő lapban. Már online is: www.es.hu/elofizetes

Petőcz György: Nemzeti minimum – a derűlátás akarása

Magyar Péter kilépése és fellépése azért jelentős, mert nyilvánvalóvá tette, hogy immáron a hatalom holdudvarában is felütötte fejét a rossz hangulat, megmutatkozik a meghasonlás és lelkiismeret-furdalás. Ez fordulópont, ami a regnálók számára végzetes lehet. Rengetegen emlékeznek még, mások meg olvashatták, hogy a kádári rendszer fokozatos kimúlását is ilyesmi okozta. Lényegileg megbukott már jóval 1989 és a de facto bukás előtt, akkor, amikor az addig uralkodó elit elvesztette – ennek ideje nagyjából 1980–81-re és a lengyelországi eseményekre tehető – a morális érveit, tartását és magabiztosságát. S a rendszerváltáshoz vezető folyamat sem lehetett volna békés – vagy talán nem is lett volna – az MSZMP-elit egy részének belátása, kiábrándulása és aktív részvétele nélkül. Nem lehet, hogy a mostani március 15. is hasonló kulminációs és fordulópontnak bizonyul, ha tanulságát megértjük és kihasználjuk?

Váncsa István: Célegyenesben

A hatalom butít, a korlátlan hatalom pedig a józan észnek a nyomait is eltakarítja. Vagy legalábbis így vélik sokan azok közül, akiknek hatalomból morzsányi se jutott, a hírek pedig őket látszanak igazolni. Mint ismeretes, Hans Reisch, az ausztriai SPAR vezérigazgatója azt találta mondani a Lebensmittel Zeitung című osztrák élelmiszeripari szaklap munkatársának, hogy a szomszédban pöffeszkedő rablóvezér einstandolni akarta a SPAR magyarországi leányvállalatának egyik darabkáját avval a céllal, hogy pereputtyának egyik tagját örvendeztesse meg vele, ezért aztán cégük vagyonának egy részét Svájcba deponálták, a különadók miatt pedig az Európai Bizottsághoz fordultak.

Vezérünk tehát ott tart mentálisan, hogy már azt se tudja, kicsoda ő és hol él, önmagát szakrális királyi hatalommal felruházott egyeduralkodónak, országát végtelenbe nyúló, felmérhetetlen kiterjedésű füves pusztának képzeli, amelyben egyetlen törvény létezik, az ő akarata, és semmi más. Kívánságait egyszerűen felfogható, praktikus formában szokta kinyilvánítani, közülük a legfontosabb az úgynevezett különadó, ami a fejőgép financiális megfelelője, máshol nem igazán ismerik, a pusztában viszont kiterjedten alkalmazzák, és büszkék rá. Okkal, hiszen látjuk, amint fut Bécs felé Hans Reisch, a gyáva, ahogy futottak az elődei is, vezérünk pedig mind kevélyebben pöffeszkedik a puszta közepén, amely napról napra kietlenebb, lepusztultabb és sivárabb, ám az ő némiképp perverz ízlésének így is megfelel.

Zgut-Przybylska Edit: Zöld átmenet – hogyan kerüljük el a Kínától való totális függést?

Európa stratégiai dilemma előtt áll. Miközben próbál leválni az orosz fosszilis energiáról, a tiszta technológiákon keresztül egyre inkább Kínától válik függővé. A szélturbinák alkatrészeinek 80 százalékát, a napelemekhez használt szilíciumlapkák 97 százalékát Kínában gyártják. Ugyanott finomítják az elektromos autókhoz elengedhetetlen grafit több mint 90 százalékát, illetve állítják elő a lítium-ion akkumulátorok több mint 70 százalékát. Megfelelő ellenintézkedések nélkül az Európai Unió 2030-ra hasonló mértékben függ majd Kínától, mint a háború előtt Oroszországtól.

Kelet-Közép Európa több szempontból is kulcsszerepet játszik a folyamatban. Magyarország és Lengyelország versengve próbálja az elektromos járművekre való átállás irányába tolni az EU-t, ami megsokszorozta az igényt a lítium-ion akkumulátorok gyártására. Ezen a terén Kína után Lengyelország rendelkezik a második legnagyobb gyártókapacitással: a sziléziai Biskupice Podgórne falu mellett működik a világ legnagyobb ilyen gyára (a koreai LG tulajdonában). Magyarország felzárkózóban van, a Kínai Kommunista Párttal szoros kapcsolatban álló kínai technológia- és akkumulátorgyártó, a CATL 7,3 milliárd eurós akkumulátorgyár kiépítését tervezi Debrecenben. A várható további kínai és koreai befektetések segítségével Magyarország ebben a versenyben hamarosan megelőzheti Lengyelországot.

Kovács Zoltán: Elvtársak és elvtársak

A nyolcvanas évek közepén járunk. Helyszín a Berlini Suszterinashoz címzett söröző a nyóckerben, amelynek vastag, sörrel vegyes unikumszagú asztalánál kora délutánként Megyesi kollégámmal és drága barátommal ültünk, napilapokat böngésztünk. A dél felé utcára kerülő Esti Hírlappal együtt akkoriban öt napilap jelent meg, azokat böngésztük. A Kádár-rendszer még erősen állt, de messze nem azzal a kevélységgel, ami néhány évvel azelőtt megdönthetetlen szilárdságúnak látszott, és a mi harminc-egynéhány éves korosztályunknak legalábbis, sajnos, egy életre szólónak. Ne feledjük, itt voltak még az oroszok. Jó sokan, masszívan beágyazva laktanyákba, de persze a napi közérzetbe is.

Hogy valami mégsem stimmel, azt sok más mellett leginkább a politikai vezetőség egyre zagyvább és olykor értelmezhetetlen megnyilvánulásai sejtették. Amikor a rendszer gyengül, vezetői egyre nagyobb képtelenségeket mondanak. Látszólag értelmes mondatokat, de vagy n számú értelmezési tartománnyal, vagy ellenkezőleg, egyféle értelmezhetőséggel, de tőrőlmetszett badarságot. Népies hangulatú üres bölcsességeket heves kacsingatás közepette, vagy ellenkezőleg: kezüket hátuk mögött kulcsolva, föl-alá sétálva egyetemi tanárként adnak elő tudományos csengésű teóriákat. És ezt naphosszat, tömegek előtt, stúdiókat járva, sőt, elérkezik majd a nap, amikor már egymás között is, szűk körben: ez a stádium a rendszer, valamint a koponyák összeomlása. Amikor káder próbál meggyőzni kádert ugyanarról, és már az sem megy.

Szponzorált tartalom

A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik