Amikor január végén megjelent a Transparency International éves korrupció-érzékelési felmérése, valószínűleg nem sokan vonták fel a szemöldöküket annak hallatán, hogy Magyarország ismét a lista utolsó helyén végzett. Az ország korrupciós problémáiról szóló hírek mindennapossá váltak, gondoljunk csak a speciálisan egy adott cégre kiírt pályázatokra vagy a félbehagyott, soha meg nem valósuló projektekre kifizetett uniós pénzekre. Bár a legtöbben már elengedik a fülük mellett az erről szóló híreket, Hadházy Ákos ennek a területnek a feltérképezésére tette fel a politikai karrierjét – 2013 óta gyakorlatilag folyamatosan teszi közzé a különböző korrupciós ügyleteket, hol sajtótájékoztató formájában, hol a honlapján. A független képviselő saját elmondása szerint ez utóbbit azonban mindig alaposan megfontolja. „Sokszor elgondolkozom azon, van-e még értelme a hatóságokhoz fordulnom, és nem csak azt a képet erősítem-e ezzel, hogy a magyarországi igazságszolgáltatás működik.”
Hadházy korrupcióellenes munkásságának számszerű összesítését több tényező is nehezíti – így például az, hogy a képviselő az évek során a sokrétű eseteket különböző ügyvédek segítségével és változó aktivitással képviselte.
- Előfordult, hogy ő fedezte fel a korrupciós tevékenységet,
- volt, hogy mások által közzétett vagy számára eljuttatott bizonyítékok alapján vitte tovább egy adott ügy felderítését.
Mivel a feljelentéseket sem mindig ő tette, így maga Hadházy sem tudott a hozzá kötődő ügyekről egy teljes nyilvántartással szolgálni, azonban az általa feldolgozott esetek jelentős részét összegyűjtötte számunkra. Cikkünkben így most ezen listából emelünk ki példákat aszerint csoportosítva, hogy meddig jutottak el a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás rendszerében.
Elutasított feljelentések
A képviselő által indított ügyek gyakran már a startvonalnál elakadnak, feljelentései nagy részénél az ügyészség eleve megtagadja a nyomozást – erről 2019-ben így nyilatkozott:
Van logika az ügyészség magatartásában. A kormánypárti politikusokat érintő büntető-feljelentéseket alapból elutasítják. Leginkább azért, mert a feljelentő – ahogy legtöbbször én is – kizárólag nyilvános adatbázisokból dolgozik. Mondok egy példát. Ha tucatnyi, egymástól több száz kilométerre lévő településen ugyanazt a három budapesti céget kérik fel a meghívásos napelempályázatra, mindenhol ugyanaz a cég nyer, fillérre egyforma ajánlatokkal, amelyek ráadásul hajszálra megegyeznek a pályázati kiírásban előre megbecsült értékkel, akkor ott szerintem biztosan történt valami csalás. Az ügyészség szerint viszont legfeljebb véletlen egybeesésről lehet szó, ezért el sem indítják a nyomozást.
Nem indítottak vizsgálatot például a Rászoruló Személyeket Támogató Operatív Programot (RSZTOP) érintő feljelentést követően. Az uniós pénzből megvalósuló program keretében tartós élelmiszereket juttattak el országszerte rászoruló családoknak – a csomagok elkészítésére pályázatot írt ki a kormány, azonban a jelentkező négy cég közül hármat eleve kizártak:
A politikus információi alapján ráadásul a bruttó 17,4 milliárdos megbízást elnyerő cég előre tudta győzelmét, a cég egyik dolgozója pedig egy a túlárazásokról tanúbizonyságot adó táblázatot is eljuttatott Hadházynak. Az ügyben még az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) is vizsgálatba kezdett.
Hasonló „eredményt” ért el a képviselő a cikói szemétlerakó ügyében tett feljelentésével is, amelynek felderítése során az Index újságíróit Hadházyval közösen kergette meg a telepre való behajtásuk miatt egy markoló. „A helyszíni felvételek azonban egyértelműen bizonyítják, hogy a tározóban óriási mennyiségű szennyezett víz található. Súlyos problémát okoz az is, hogy a félig már megtöltött kazetta támfalából ugyanilyen lé szivárog, és ez az eredeti ígéretekkel ellentétben szennyezi talajt” – írta az esetről a portál. A nyomozást ennek ellenére ebben az esetben is elutasították, igaz, később született egy bírósági ítélet az ügyben: a markolós üldözőt az enyhítő körülményekre való tekintettel (azaz a képviselő megjelenése a telepen) 3 évre próbára bocsátották.
Bűncselekmény hiányában lezárva
Külön kategóriába tartoznak azok az ügyek, melyeknél az ügyészség elkezdi ugyan a nyomozást, ám azt „bűncselekmény hiányában” lezárják. Ezt történt a Hadházynak országos ismertséget szerző trafikmutyinál is. Hadházy első nyilatkozatát megelőzően is már több lap cikkezett a trafikkonzorciumok kiosztását övező gyanús esetekről. A botrány előzménye, hogy a parlament 2012-ben megszavazta a trafiktörvényt, mely állami monopóliummá tette a dohánytermékek árusítását, azt kizárólag az e célra kijelölt dohányboltok számára engedélyezte.
A trafikok üzemeltetésének jogáért a kormány pályázatot írt ki. 2013 áprilisában azonban a HVG belsős forrásokra hivatkozva hozta le a hírt, miszerint a pályázatok sorsáról a Fidesz választókerületi elnökei döntöttek a párttagok javaslatai alapján – a képviselők rokonaikat, ismerőseiket ajánlhatták be a helyekre. A szakmai tapasztalattal rendelkező pályázók jelentős része így elveszítette az üzemeltetési jogot, boltját kénytelen volt bezárni. Az információkat a sajtónak eljuttató Fidesz-tagok közül Hadházy Ákos szekszárdi képviselő végül névvel is vállalta a nyilatkozatát, a HVG-nek adott interjújában úgy fogalmazott:
Nagyon sokat gondolkodtam. Nyilván sokakban felmerül majd az a szó, hogy árulás. Én ugyanakkor arra a meggyőződésre jutottam, hogy a Fidesznek hosszú távon azzal teszem a legjobbat, ha elmondom ezeket a dolgokat. Rövid távon biztos, hogy kellemetlen, meg pár százalékot csökkenhet a népszerűség, de úgy gondolom, hosszú távon ez az, ami segíthet ennek a pártnak. Tényleg meggyőződésem, hogy a Fidesznek nagyon komoly erkölcsi és szellemi tőkéje van, ami jóval fontosabb tényező volt az ilyen arányú 2010-es győzelemben, mint bármilyen kampánytechnika vagy kampánystratégia.
Az ügyet Horváth István akkori szekszárdi polgármester tagadta, Hadházy azonban állítását hangfelvétellel is bizonyította. Júniusban végül nyomozást rendeltek el az ügyben, ebben Hadházy tanúként vett részt, a vizsgálatot azonban három évvel később lezárták. Az ügyészség azzal indokolta a döntését, hogy a feljelentések egy része csupán következtetéseket tartalmazott a koncessziónyertesek párthovatartozására vonatkozóan, de
ezek a közlések nem tartalmaztak olyan konkrét, büntetőjogilag értékelhető adatot, amely bűncselekmény elkövetésére utalna, vagy bűncselekmény elkövetését valószínűsítené.
Az ügyészség továbbá elismerte, hogy Horváth István befolyásolni akarta a pályázatok eredményét, azonban erre csak az önkormányzatok véleményezésre való felkérése esetén lett volna lehetősége, amire nem került sor, így szerintük nem történt jogtalanság.
Hadházy ügyeinek számunkra biztosított – nem teljes – listáján nagyjából még 20 hasonló esetről emlékezik meg, így vádemelés nélkül zárult például
- az Országos Roma Önkormányzat költségvetési csalása utáni NAV-nyomozás
- a Borkai Ádám bevétel nélküli cégéből származó havi egymilliós fizetése utáni vizsgálat
- ahogy Orbán-fogászának ügye is – a fogorvos 1,3 milliárd forintnyi támogatásból építtetett fogászati turizmust fejlesztő és kutató központot.
Folyamatban lévő nyomozás
Több mint egy tucat ügyben viszont jelenleg is nyomozás folyik – ezeknél a folyamat gyakran évekig elnyúlik, mely alatt bizonyítékok tűnnek el, az ügy központi szereplőihez pedig általában nem kerül közel a vizsgálat. Öt éve nyomoznak a magyar hatóságok például a Microsoft-botrány ügyében, a legutolsó információk szerint mindeddig gyanúsított nélkül. „A csalássorozat lényege: állami szervek úgy vásároltak Microsoft-licenszeket, hogy közbeiktattak pár megbízható közvetítő céget, amelyeknél óriási (40 százalékos) profit keletkezett” – összegezte 2019-es cikkében a 444. Az ügyben eredetileg az amerikai igazságügyi minisztérium és a tőzsdefelügyelet indított vizsgálatot 2016-ban, melynek lezárásaként
A Központi Nyomozó Főügyészség 2019-ben kezdett nyomozásba Hadházy feljelentése alapján, a szövevényes ügyben viszont meglehetősen lassan őrölnek az igazságszolgáltatás malmai – bár gyanúsítottakat még nem hallgattak ki, de legalább már sikerült lefordítani a vizsgálathoz szükséges ír és amerikai iratokat.
Hasonló a tempó a Türr István Képző és Kutató Intézet 25 milliós hólapátolásának ügyében is. Itt 2015-ben indult nyomozás Hadházy feljelentése nyomán, ezt 2019-ben azonban lezárták, mivel a rendőrség szerint „a hó- és síkosságmentesítési szolgáltatás szabadpiaci árainak pontos megállapítása nem lehetséges.” A nagyjából focipályányi terület hómentesítését azonban körülbelül akkora összegből valósította meg a megbízott cég, amelynek kétszereséből ezt Békéscsabán az egész város területén elvégzik – emelte ki az ügy abszurditásának érzékeltetésére a 444. Az ügyészség végül egy évvel később újranyitotta az ügyet, azóta két személyt jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés megalapozott gyanúja miatt gyanúsítottként hallgattak ki, a nyomozás lezárultával pedig vádemelési javaslattal küldte tovább az ügyet a rendőrség – osztotta meg lapunkkal Hadházy Ákos a számára nyáron elküldött fejleményeket. A képviselővel azonban a most januári, legújabb megkeresésére azt tudatták, hogy vádemelésre mindezidáig nem került sor, az ügy feldolgozása folyamatban van.
Vádat emelnek
Vádemelésig csak ritkán jutnak el a Hadházy által feltárt ügyek, de a képviselő tavaly júniusban két ilyen esetet is megosztott a Facebook-oldalán:
Emlékeznek a bátonyterenyei ellopott vasúti átrakodó állomásra? Ahol 800 milliót kifizetett a minisztérium a készre jelentett beruházásra, ahol régi síneken és gazon kívül semmi nem volt? És az 59 bicskei gödörre, (»logisztikai központ«) 500 millióért?
A két ügy bírósági tárgyalására röpke 7 év után kerül sor, de ami fontosabb: a vádlottak között nincsenek ott a projektet annak megvalósulása nélkül is kifizető miniszterek, továbbá, akik pedig a bíróság elé kerültek, mind „egyszerű kishalak, nem tudtak volna ekkorát csalni politikai hátszél nélkül” – fogalmazott a képviselő.
Sikeresen eljutott a vádemelésig a „marmonkannás sportnapok” ügye is. A NAV 2019-ben eredetileg Tényi István feljelentése nyomán kezdett vizsgálatba, majd az esetet Hadházy is feldolgozta az egyik korrupcióinfóján, ezt követően vált országosan ismertté. A Harmadik Évezred Innovációs Alapítvány 2017 decemberében nyert félmilliárd forint uniós pénzt közel 500 falusi sportnap megvalósítására, Hadházy az alapítvány (azóta már nem fellelhető) Facebook-oldalán található fotók és videók alapján gyűjtötte össze, mi minden számíthat sportnapnak. Volt, ahol két marmonkanna között kellett szlalomozni bringával, vagy a budi mellett focizni. Akadt kétszemélyesnek tűnő „sportnap”, de olyan is, ahol pár asszony karkörzése igazolta az uniós támogatást – összegezte lapunk a Hadházy által bemutatottakat. Az ügy a jelenlegi állása alapján a most következő kategóriába is kerülhetett volna, mivel a „marmonkannás sportnapok” ügyében a Pesti Központi Kerületi Bíróság tavaly szeptemberben büntetővégzést hozott, ám a vádlott fellebbezett, így az eljárás még mindig folyamatban van – tudtuk meg a képviselőtől.
Ítélet születik
Hadházy legfontosabb ügye kétségtelenül a 2014-es Öveges-program, mely a képviselő által felfedettek és feljelentettek közül egyedüliként jutott el a jogerős ítélet kihirdetéséig. Az Öveges-program keretei között több mint 10 milliárdot költöttek gimnáziumi tantermek felújítására, ennek az összegnek azonban csak töredékét fordították ténylegesen a termekre. Hadházynak eredetileg egy szekszárdi iskola 155 millióért összenyitott terme tűnt fel, azonban további kutakodás után azt is kiderítette, hogy a projekt teljes anyagi kerete 314 millió forint volt, melyből viszont csak 45 milliót szántak az új tanterem kialakítására. És hogy mire használták fel a fennmaradó összeget?
Az Öveges-laborokhoz továbbá minden városban külön íratták meg a megegyező munkafüzeteket, itt szövegszerkesztésre egyenként húszmilliót, a munkafüzetekről készült tanulmányra pedig egyenként tízmilliót fordítottak. A program körüli kétes üzletek miatt az OLAF is vizsgálatba kezdett, Magyarországnak végül 7,8 millió eurót kellett visszafizetnie a programra kapott összegből. Végül a Miniszterelnökség belső vizsgálatát követően az Emberi Erőforrások Minisztériuma feljelentést tett uniós forrásokkal való visszaélések bűncselekményének gyanújával. Hétévnyi nyomozás után 2021-ben került sor vádemelésre.
Örömre semmi ok, az történt, amire a legelejétől fogva számítani lehetett: néhány szerencsétlen kishalat kitesznek a vádlottak padjára, a 13 milliárdos csalás kitervelői, elkövetői pedig röhögve békemenetelnek. Egyikőjük közben református püspök is lett
– írta a fejleményről akkor Hadházy. A későbbi jogerős ítélet szerint a vádlottakra 1 év felfüggesztett börtönbüntetést, továbbá egytől kétmillió forintig terjedő pénzbírságot szabtak ki.
A képviselőt megkérdeztük, miként értékeli a saját korrupcióellenes munkájának eddigi eredményeit:
Ha az elítélt elkövetők számát nézzük, akkor gyakorlatilag semmilyen eredmény nem volt. De azt hiszem, ezzel legalább sikerült sokak számára bebizonyítanom, hogy Polték szabotálják a hatalom számára veszélyes ügyeket. Több komoly közvélemény-kutatás szerint az emberek többsége tudatában van annak, hogy mekkora probléma Magyarországon a korrupció. Hajlamos vagyok azzal biztatni magam, hogy ehhez valamennyire én is hozzájárultam. Abban is bízom, hogy a munkámnak is volt ahhoz köze, hogy a lopások mértékét látva az EU visszatartotta a támogatások jelentős részét. A véleményem ezen a téren elég egyértelmű: az EU helyében egyetlen centet sem adnék, amíg az ország nem csatlakozik az uniós ügyészséghez.
A politikus azt is megjegyezte, hogy a jogi következményeknek (vagy inkább azok hiányának) arányát nézve akár juthatna az ember arra a következtetésre is, hogy a feljelentései alaptalanok. Szerinte azonban ez ellen szólnak a feljelentéseiben leírt tények, azokban az esetekben, amikor az OLAF is vizsgálódott, az általuk megállapított szabálytalanságok, továbbá, hogy pályafutása során csupán egy esetben vesztett el ellene indított becsületsértési pert – abban az ügyben is a hét állításából csupán egy miatt marasztalták el.
Az őt ért kritikák közül azt is kiemelte: sokszor vádolják azzal, hogy képviselői feladatai helyett újságírói munkát végez, mely szerinte alapvetően nem igaz, bár beismeri, Magyarországon előfordul, hogy néha kényszerűen összemosódik a kettő: „Egy valódi demokráciában élesebbek lennének a különbségek az újságírói és a politikusi szakma között. Jelenleg viszont, ha egy független újságíró vagy egy valóban ellenzéki politikus komolyan veszi a munkáját, akkor kénytelen néha újságíróként politizálni és politikusként »oknyomozni«, és az eredményt bemutatni.”
Arra a kérdésre, mennyire elégedett az eddig elértekkel, így válaszolt:
Állatorvosként sokszor kerültem olyan helyzetbe, hogy ugyan minden tőlem telhetőt megtettem egy állatért, de mégsem sikerült megmentenem. Ez mindig megviselt, de ha tényleg úgy gondoltam, hogy mindent megtettem, az megnyugtatott. A politikában természetesen akkor gondolhatom majd egyszer elégedettnek magam, ha ez a hatalom megbukik. Az állatorvosi példa persze itt nem adhat megnyugvást, hiszen egyrészt úgy érzem, még nem tettem meg minden tőlem telhetőt, másrészt az igaz, hogy nem lehet minden állatot meggyógyítani, viszont az is igaz, hogy előbb-utóbb minden bűnös hatalom megbukik.
