A Mi Hazánk tüntetésén az ágyú – végül háromszori – hagyományőrző elsütésének pillanata Dúró beszéde után érkezett el. A tömegben a párthoz köthető Magyar Önvédelmi Mozgalom egyen pulcsiját viselő kisebb csoport is képviseltette magát. Egy idős – feltehetően monarchista – férfi pedig arany színű, koronát viselő Jézus szobrocskával járt körbe, amire a „Jézus Magyarország Királya”, illetve a lengyel-magyar barátságot éltető szöveg volt felakasztva.
Roman Henry Fritz, a párt által meghívott szélsőjobboldali lengyel parlamenti képviselő következett a színpadon, aki hosszan éltette a lengyel-magyar barátságot. Hazájából „szívélyes üdvözletét” hozta „a nagy magyar nemzetnek”, majd arról beszélt: 1848-49 egész Európában a nemzetek tavasza volt, Lengyelországot akkor speciel két nagy birodalom megszállása alatt állt. A magyarok nemzeti felkelése reményt adott a lengyeleknek, hogy az elnyomó birodalmakat meg lehet gyengíteni.
Arról is beszélt, hogy szerinte nemzete is megtapasztalta a segítséget a második világháború alatt, majd „viszonzásul bőséges humanitárius segélyt küldtek” a háború végén ostrom alatt álló Budapestnek. (Az országot akkor a náci szimpatizáns Nyilas Párt vezette – a szerk.)
Kitért az orosz-ukrán háborúra is a szélsőséges párt megemlékezésén összegyűltek előtt:
Álljunk együtt a béke őreként, tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, hogy a lehető leghamarabb megkezdődjenek a béketárgyalások… Baráti nemzeteink élvezzék a szabadságot és a függetlenséget, virágozzék az együttműködés! Éljen örökké a lengyel-magyar barátság, Isten áldja a magyarokat!
– köszönt el a lengyel politikus.
