Két hete derült ki, hogy Novák Katalin tavaly kegyelmet adott a pedofil bűncselekmények eltussolását segítő K. Endrének, a bicskei gyermekotthon korábbi igazgatóhelyettesének, akit mindezért a bíróság jogerősen több mint három év szabadságvesztésre ítélt. Az ügy nyilvánosságra kerülése óta már lemondott az államfő, és bejelentette visszavonulását a közélettől Varga Judit, korábbi igazságügyi miniszter is, aki ellenjegyezte a pedofilsegítő kegyelmét.

Az ügyben pár napja további szereplők is színre léptek: Varga Judit volt férje, Magyar Péter vasárnap este olyan interjút adott a Partizánnak, hogy abba beleremegett a magyar internet, de kiderült az is, hogy a korábbi miniszter Balog Zoltán, református püspök-politikus lobbizott az államfőnél K. Endre kegyelméért. Balog lemondását emiatt több jobboldali véleményvezér is követelte, ám ehelyett a püspök a Kossuth rádióban mondhatott reggeli imát csütörtökön. Február 15-én aztán ő is bejelentette, hogy lemond a Magyarországi Református Egyház zsinati lelkészi elnöke tiszségéről, bár Balog továbbra is püspök marad.

Egy szó, mint száz: a magyar politika rég nem látott sebességre kapcsolt. Az eseményeknek olyan kiszámíthatatlan sodrása lett, hogy még Orbán Viktor is jobbnak látta, ha szakítva korábbi gyakorlatával, napokig meg sem mukkan. De hogyan csapódik le mindez a hétköznapokban? Mit gondolnak minderről azok, akik a Fidesz egyik legerősebb hátországában élnek? Mi jut el hozzájuk a kegyelmi ügy egyre szaporodó rétegeiből? Elégséges-e a Fidesz-szavazóknak az, amerre a fideszes politikusok és propagandisták terelik az ügyet?

Az ukrán határ felé indultunk választ kapni kérdéseinkre. Azért vettük az irányt a vásárosnaményi választókerület felé, mert ebben a régióban érte el a Fidesz – a csornai után – a legjobb eredményt a tavalyi választáson. A körzet fideszes képviselője, Tilki Attila közel 69 százalékos eredménnyel győzött, de az igazi tarolás természetesen a falvakban történt: nekünk is olyan úti céljaink lettek, ahol 90 százalék körüli szavazatarány érkezett a Fidesz-listára.

Olykor csak pár tucat ember lakta falvak a fővárostól csaknem négy órányira: ezek mind olyan települések, ahol lényegében nincs ellenzéki jelenlét. Ahol tíz emberből kilencen a Fideszhez húznak – ők vajon mit gondolnak a kegyelmi ügyről, mit látnak, tudnak belőle? Elpártolnak-e emiatt a kormánytól?

„Nincs ez még lefutva”

Süt a nap, viszont csípős szél fúj, amikor kiszállunk az autóból, jó tíz kilométerre a magyar-ukrán-román hármashatártól.

Az ötszáz fős Vámosorosziban (87 százalék kormánypárt, 9 százalék ellenzéki összefogás) van bolt, mellette parkolunk le, hogy közel sem reprezentatív felmérésünket elkezdjük.

Alacsony, fáradt ember lép ki az üzletből, kopott biciklije csomagtartóján egy fejsze hívja fel magára a figyelmünket. A férfi rágyújt, mielőtt felpattan. A téma nem igen érdekli.

„Hallottam, hallottam” – mondja, amikor a lemondásról érdeklődünk. „Hibázott, lemondott. Ennyi.”

„Tudja, hogy miért?”

„Nem tudom én azt. Hogy a férjével, hogy volt, azt én nem tudom. Csak annyi volt a tévében, hogy lemondott.” Mielőtt elindul, megjegyzi: „Ez politikai ügy, nem lehet beleszólni.”

Lassan távolodik a balta a csomagtartón – egyre csak találgatom, vajon mibe vágják bele legközelebb.

A bolttal szembeni oldalon hamarosan mozgás támad az előkertekben, a helyiek ki-kiállnak oda, méregetnek minket, vajon mit akarunk itt. Gyorsan kiderül szerencsére, hogy mindegyikük szívélyes, kedélyes ember, akik szívesen megosztják velünk, mit gondolnak erről-arról. Főképp hát a Novák-ügyről.

Kerítése mögül Botos László például legelőször is leszögezi, hogy „én 76 éves vagyok, kisember, ez az egész magas fán terem, ezt sokkal okosabb emberek döntik el.”

„Mi is ez az egész ügy? Mit hallott róla?”

„Hát nézze, volt ez a gyereket bántalmazó… amiatt volt neki valami, a Nováknak. Konkrétan én sem tudom. De az volt, hogy Novák valakiknek igazat adott, illetve nem volt ellenvéleménye, mert ugye Orbán is ellene ment, és amiatt, ezért. Én valami ilyesmit hallottam.” Botos úr a híradóit a TV2-n kezdi, aztán megy szép sorba, így csipegeti össze, amit a világról tudni érdemes. Azt azért hangsúlyozza, hogy „nagyon szimpatikus volt nekem Novák Katalin, az összes elnök közül a legszimpatikusabb ő volt. Sajnálom.”

Pár méterre tőle Szaniszló Károly azt mondja, ő is csak azt hallotta, hogy lemondott az elnök, de hogy miért, azt nem tudja. „Nem értek a politikához, ők jobban tudják ezt, egyik így mondja, a másik úgy mondja, hogy mi van a háttérben, ki tudja. Nézem a híradót este, az egyest, ott mondták, hogy lemondott.”

„Azt is mondták, miért mondott le?”

„Mondták, persze, csak az a baj, abba már belebóbiskoltam. El is felejtettem már, miért!”

Két idősebb úr áll a kerítés előtt kicsivel lejjebb, amikor odalépünk, és mondjuk, mi ügyben jöttünk, elnevetik magukat:

„Mi is épp erről beszélünk!” – mondja Gyöngyösi László. Szomszédja, Kirilla József onnan folytatja, ahol előbb épp abbahagyta, gondolatban volt ugyanis: „Épp azt mondtam neki, hogy megvezették Novákot, a jóindulatát, a naivitását, azt hitte szegény, mindenki olyan becsületes, mint ő, és valaki, nem tudjuk ki!, biztos, hogy valamit csináltak mögötte, belevitték, megvezették. Kár.”

„De miért kellett lemondania?” – kérdezzük.

„Pedofilügy miatt” – mondja Gyöngyösi. „Abban biztos vagyok, hogyha ő tisztában van a dolgokkal, és mindennek utánanéz, akkor nem írja alá, hogy kegyelmet kapjon az az igazgatóhelyettes. Mert ő is maximálisan a pedofil ellen van. Ez szembe megy a gyermekvédelmi törvénnyel. A háttérben valaki nagyot hibázott, Novákot átverték, nem foglalkozott vele.”

Novák itt tehát egyfajta áldozat.

„Egyetértek, de sajnálom, hogy lemondott” – kontráz Kirilla, a szomszéd. „Ez rendes volt tőle.”

Gyöngyösit kérdezni se kell, szóhoz se jutunk, már pörgeti tovább a sztorit, és gyengéden hántja is le a rétegeket, épp mintha hagymát hámozna.

„Mert ugye Varga Judit sem akarta aláírni, az igazságügyi miniszter, aztán valaki beszólt, hogy mégis csak alá kell írni. De hát ki, ugye? Sajnos nem tudunk erről többet, mert kisemberek vagyunk. De tudja, mi van? Az, hogy nincs ez még lefutva.”

„Nincs bizony” – bólint Kirilla.

Hullanak még fejek.

„Kinek a feje?”

Kérdésünkre picinyke csönd támad. Át kell gondolni a választ.

„Fognak még hullani, meglátja, nincs ez még lefutva.”

Kirilla hozzáteszi: „Az elején tartunk. Csak kibuggyant az igazság.”

Aztán Gyöngyösi csak bemondja:

El fog érni ez Orbánhoz is. Biztos lehet benne, nem lesz jó pont neki. A Fidesznek se, Orbánnak se. Most a Balogot feszegetik. Püspök úrnak most azért rezeg a léc.

Kirilla egyből védelmébe veszi a kormányfőt. „Nem úgy! Egy miniszterelnöknek sok köze ehhez nincs. Orbán tette helyre a dolgokat, a törvénnyel.”

Gyöngyösi azonban köti az ebet a karóhoz: „Hát azért valamilyen szinten biztos, hogy van. Közvetlenül? Közvetve? Valami csak van. Hogy semmi sincs, az nem lehet.”

A férfi egyébként épp metszeni volt a kertben, a „szomszéd meg nézi ilyenkor, hogy jól csinálom-e”.

Nevetnek. Látszik, mennyire kedvelik egymást.

„Nyugdíjasok vagyunk, 46 évet dolgoztam a vízműveknél, egyetlen munkahelyem volt, most meg kertem van ott hátul, gyümölcsös, művelem is, állatok is vannak, póni, csirke, baromfi, két disznó. Faluhelyen muszáj valamivel foglalkozni, a nyugdíj kevés.”

Kérdezzük a vízműves anorákot hordó Gyöngyösit, honnan ilyen jól tájékozott, mit olvas, mit néz.

„Nézek én mindent, az ellenzéki tévéket is, az RTL-t, az ATV-t, ott még jobban el-elhangzanak dolgok, kritikus hangok, de nézzük a másikat is, az egyest, hát ott semmi, ott nincs kritika. Így ha van ez is, az is, az ember kiszűr belőle bizonyos dolgokat azért.”

Kirilla rávágja: „Azért lehet a sorok közt olvasni, ha az ember nem teljesen hülye!”

Az igazságot úgysem lehet eltusolni. Lehet színezgetni, lehet mellébeszélni, de az igazság előbb-utóbb kiderül. Idő kérdése. Most is. Amiről két ember tud, az nem titok. Itt is ki fog derülni az igazság. Ez még nincs lefutva.

„Hullanak még fejek” – mondja vészjóslóan Kirilla.

„Szavazni hova szavaznak?”

„A Fideszre, mindig is. Soha nem másra!”

Kirilla azzal búcsúzik: „A vidék sajnálja Novákot. Mindenhol örömmel fogadták, de ez az ő hibája.”

„Csak egy báb volt, Orbán tette oda”

A 660 fős Tisztaberek (90 százalék Fidesz, 7,5 százalék ellenzéki összefogás) hosszú, tekergő falu, de itt már ellenzéki szavazóba is botlunk.

„Mindig is ellenzéki voltam” – mondja a férfi, aki azonban kéri, ne írjuk le a nevét, ne fotózzuk, és ne írjuk meg, hogy épp most mit csinál, mert abból azonosítható lesz, és ő nem akarja az állását elveszteni. Nem mond sokat, de azt megfontoltan teszi. Neki például a Facebookon jött szembe a kegyelmi ügy. „Felháborít ez mindenkit itt a faluban. Beszélünk róla, hogyne. Nézze, nekem öt unokám van. Aki fedezte ezt a pedofilt, annak nincs kegyelem. Jogos volt a lemondás. Novák hibázott, ilyet nem lehet.”

Ő az első alanyunk, aki nem szimpatizál az államfővel.

„Az első perctől nem bíztam benne, nem én. Orbán ültette oda mint köztársasági elnök asszonyt. Olyan is volt. Báb. Látszott ez.” Hozzáteszi: „Ki tudja, mik lesznek itt még?!”

Pár perc múlva a tisztabereki buszmegállóban vagyunk, közeledik a Fehérgyarmatra tartó busz. De addig még van idő, Algács Elemér, aki csíkos bevásárló szatyrot szorongat kezében, beszédes ember.

„Jogos volt a lemondás, felmentette a pedofilt, államfőnek nem szabad ilyet csinálni. Ezeknek a pedofiloknak nem lehet megbocsátani, nem szabad eltűrni ezt, nem lehet bátorítani. Itt ugye volt egy megállapodás, hogy a gyermekek mellé állt a minisztérium, erre ezt megcáfolták, pedig olyan államban élünk ahol a gyerekek a fontosak, nem?”

Kérdezzük a távozó államfőről is.

„Sajnáljuk, rendes asszony volt, háromgyermekes anya, de jogos volt a lemondás. De azért én gyanakszom.”

„Mire gyanakszik, Elemér?”

„Mert tudja, valami volt benne, ezzel az üggyel, lemondott, mert le akart mondani, nem is emiatt mondott le, ilyesmit sejtek én.”

„Jól értem, ugye? Azt mondja, hogyha nem lett volna ez a botrány, lett volna más, amiért lemond? Így érti?”

„Pontosan. Ha nem lett volna ez, akkor lett volna más.”

„Értem.”

„De azért azt hadd mondjam el, ha már beszélünk” – folytatja Algács úr, hogy „a baloldal sokat hazudott. A 13. havi nyugdíjat is elvették. Ez nagyon jó kormány, és mi boldogulunk most, megadták a 13. havi nyugdíjat, sokat jelent az a kis nyugdíj. Van mezőgazdasági munka, nyáron van idénymunka. Megvagyunk. De a baloldal szörnyű, ez az igazság.”

Feltűnik a sárga Volánbusz, mozgolódni kezd a megállóban mindenki.

„Hova mennek?”

„Fehérgyarmatra. Kis ennivalóért, bevásárolni. Mert itt nagyon drága a bolt. Tudja, Túrricsén, a szomszéd faluban, csak 650 a kenyér, itt viszont 900. De Gyarmaton lehet olcsón venni, oda megyünk, viszlát!”

Még megszorítjuk egymás kezét, aztán indulunk mi is tovább.

„Ez mindenki hibája, a Fideszé is, Orbáné is”

Csaholcon (83 százalék Fidesz, 15 százalék ellenzéki együttműködés) 559-en laknak, közülük mi két szavazópolgárt szólítunk meg. Radnóti Árpádné a kertjében csoszog, de készséggel beszélget velünk a politikáról, amihez ugyanakkor siet leszögezni: nemigen ért. „Jó köztársasági elnök volt, sajnálom, hogy lemondott. Én 80 éves vagyok, nem nagyon politizálok. Hallgatom a rádiót, Bibliát olvasok, hallgatom az istentiszteletet a Kossuthon, a fiammal megyek el szavazni mindig, a Fideszre, mindig.” Novákról még azt mondja: „Nem kellett volna leváltani, ők tudják mondjuk, én nem tudom, hogy miért váltották le, nem tudom, mi volt az ügy, de ha így van, így van. Adjon a Jóisten másnap jobbat.”

Zúg a templom, szól a déli harangszó Csaholc központjában, ahol iskola, rendelő, polgármesteri hivatal is van, és persze bolt. Virág Anitát elég csak megszólítani, ömlik belőle a szó. Egyből látszik, megérintette a Novák-ügy.

„Van három gyerekem. Józan paraszti ésszel azt mondom, ez egy nagyon csúnya történet. Ilyen dolog nem történhet meg, ezt nem szabadott volna, ezt Novák Katalinnak is tudni kellett volna. Ez undorító. Mert tudja, ha itt valaki ellop egy szál fát, mert szegény ember, vagy lop a boltból, azt egyből meghurcolják, megbüntetik, viszik a börtönbe. Az ilyen meg kegyelmet kap?! Az a baj, hogy mindig az egyszerű szegény ember van megbüntetve mindennel, ezek a nagy fejesek meg bármit megtehetnek, nekik bármit lehet, nekik nincsen következménye. A fejesek ellopnak milliárdokat, azoknak meg semmi bajuk nincs.”

Kérdeznénk, de minek, Anita mondja anélkül is.

És nemcsak Novák hibázott, hanem az egész Fidesz. És logikus, hogy Novák lemondott, de a Fideszben még több embernek fel kellene állni. Orbán Viktor ezt miért engedte? Miért engedte, hogy megtörténjen?

Azt sejtjük, egy újabb ellenzéki szavazóval van dolgunk, el is mondjuk ezt neki.

Fenéket! Fideszes vagyok. Tudja, miért? Egy párt nincs, egybe se tudok megbízni, mert a legrosszabb pártok vannak. Pedig az egyszerű emberek el vannak taposva, a családi pótlékot sem emelik évek óta, 12 ezer, mit lehet venni abból? Még a gyerekcipő se telik ki belőle. A nyugdíjat persze emelik, de a gyerekekért miért nem adnak többet?

„Mérges a kormányra?”

Azért egy dolgot köszönhetek én Orbán Viktornak, hogy házat tudtunk venni, használt házat, falusi csokból. Ez jó. De nagyon sok hibája van a Fidesznek, rengeteg. Hogy például nem a magyarokat segítik, hogy külföldre tolják a pénzt, a stadionokba, a hülyeségekbe. Dél-Amerikába építünk templomot? Megőrülök! Pedig itt vagyunk mi is, nekünk miért nem ad? Fontosabb lenne az egészségügy, az oktatás, a szegény emberek támogatása. De Orbánt én nem bántom. Tesz jókat is, a többi párt közül őt találom még mindig a legjobbnak. Nem azért szavazok rá, mert annyira meg vagyok vele elégedve, hanem azért mert a többieket nem tartom még ennyire se. De a politikusokkal sem, a Mészáros Lőrinccel, aki nem tudja, hova tegye a pénzt. Nekik könnyű, kaviároznak meg magánrepülővel utaznak, nekik nem gond. Pedig én keresek, de alig tudom beosztani, nagyon nehéz, egyik hónapról a másikra élünk, hónap végén kölcsön kell kérni. Nem elég. Ennyi pénzből hogy tudnának megélni a képviselők, meg kéne mutatniuk. Fogalmuk sincs, hogy élünk.”

Anita azt mondja, már egy ideje a csapból is a Novák-ügy folyik, az „interneten, a tévén, a TikTokon, mert attól, hogy itt vagyunk ebbe a kis csücsökben elzárva, mi ugyanolyan emberek vagyunk, tudjuk, halljuk, mi történik”.

A legkeletibb ponton

Az alig 150 fős Garbolcon (93 százalék Fidesz, 5,5 százalék ellenzék), az ország legkeletibb településén senki nem akart nyilatkozni, mindenki azonnal elfordult, amikor a témáról érdeklődtünk. Egy négy asszonyból áll csoport egy régi mondással zárta le a Novák-ügyet:

Így jár, ki nem köszön a zsidónak!

Mármint Novák: a mondást a valami okból felsült emberre szokás mondani, legalábbis ez derül ki a Zsidók Mátészalkán című néprajzi tanulmányból.

Szerencsére más a helyzet a közeli Kishódoson, az ukrán határ szomszédságában (97 százalék Fidesz, 3 százalék ellenzék). Itt is csak pár tucatnyian élnek, egyutcás falu, a házak egy része elhagyatott, omladozik. Aki itt él, mégis szereti a helyet. Jó itt élni – mondja Sándor, aki épp becsukja a kaput a kocsival elhajtó felesége mögött a faluközpontban, ahova épp megjött a mobilpostakocsi. „Mindennap fél kettőkor ér ide, csekket lehet befizetni. Időseknek ez nagy segítség.”

Kishódoson nincs bolt, olyan kicsi a település, nem tartaná el, üzlet a szomszéd faluban van, onnan hoznak az időseknek, amit kell. „Három-négy fiatal család van, névről ismerjük egymást, még a rokonokat is. Ennyi. Ez itt a világ vége, innen tényleg nem lehet tovább menni, de jó itt lakni, csend van, nyugalom, nem jár erre senki, nincs bűnözés, ha baj van, ha van például viharkár, akkor azonnal megyünk a másiknak segíteni. A városiak nem tudják, nem is értik, mennyire jó ez. Jó itt.”

A férfi gazdálkodik két hektáron, kapásnövényeket termeszt, igaz, egyre nehezebben, mert minden drágul, a terményt pedig mégse lehet drágábban eladni. Amikor felhozom a Novák-ügyet, elmosolyodik.

Én nem foglalkozom politikával, nem folyok bele. Hallottam, hallottam persze, de már kapcsoltam is arrébb, ahogy bemondták. Annyit tudok, hogy belefolyt valami pedofíliás ügybe. Fene tudja, hogy így volt-e. De ha lemondott, csak belefolyt.

Kicsit arrébb egy nő azt mondja, „Novákot én tiszteltem, becsültem, de ebbe hibázott, azt a tényt, nem is akarom kimondani azt a szót, szóval az megbocsáthatatlan dolog. Jót nem tudok mondani róla, rosszat nem akarok. A háttérben nem tudom, mi történt. Valahogy aláírta. Tudja, hogy van az: négy lába van a lónak, mégis megbotlik.”

„Orbán nagyon el van szabadulva”

Budapestre délután háromkor kezdünk visszaindulni, tankolni Mátészalkán állunk meg. Kíváncsiságból azért itt is teszünk egy kört. A 15 ezres kisváros a járás kereskedelmi, ipari központja, de országosan talán arról ismert leginkább, hogy 1888-ban itt gyulladt ki először villany. Egy asszony azt mondja a panelházak közt, hogy „sajnáltam kicsit Novák Katalint. Együtt éreztem vele, de hamarabb kellett volna ezt tisztázni, nem kellett volna menekülnie a problémák elől.”

A városközpontban egy harmincas férfi mondja, hogy ő a független portálokról tájékozódik (így a 24.hu-ról), és szerinte az a legnagyobb baj, hogy „nagy baj, hogy elmaradt az indokolás, pedig még mindig várjuk. Várjuk, hogy megtudjuk, hogy miért kapott kegyelmet K. Endre. Vannak bűncselekmények, ahol el tudom képzelni a kegyelmet, de ez nem az, szerintem a társadalom sem érzi ezt.”

A buszmegállóban egy középkorú férfit szólítunk le, aki azzal kezdi, hogy „még egy ilyen elnökünk nem lesz. Okos, csinos nő, nyelveket beszélt, neki nem kellett tolmács. Kimondottan jóindulatú volt. Nem tudom, kinek az útjába volt, mert kicsinálták, szerintem az egyértelmű, nem tudom, hogy ki.” Arrébb egy nő azt mondja, ő azért nem akar mélyebben belemenni a történetbe, mert nem ismerjük igazán, „hogy mi történt, ahogy telnek a napok, egyre zavarosabb ez az egész. Minél többet tudok róla, annál kuszább. Nem lehet itt tisztán látni. Nem derül ki, miért adott kegyelmet, sejthető, hogy más dolgok vannak a háttérben. Lemondott vagy lemondatták, azt se tudni.”

Bódor Sándorné egy zöldséges előtt morfondírozik azon, hogy vegyen-e egy kis narancsot, vagy se, de végül úgy dönt, inkább nem megy be, ezért tudjuk megszólítani. Siet, de szívesen beszél a Novák-ügyről, mert elgondolkoztatta őt is. „Nekem szimpatikus, hogy kiállt az emberek elé és nyíltan bevallotta, hogy hibát követett el. Ehhez nagy erő kell. De nem politizálok, ki vagyok ábrándulva. Nem is szavazok. Hogy Novák? Eleinte szimpatikus volt, aztán csak kiderült, hogy neki is meg van mondva, mit csináljon. Persze Orbán Viktor csinál jó dolgokat, de nagyon el van szabadulva. Nagyon sok gazdag ember, a politikus, normális embereket nem támogatják. Nyugdíjba mentem tavaly, és dolgoznom kell, virágkötő munkát keresek most is. A mai napig keresem a lehetőséget. Nem szeretem, hogy ez a kormány azt tolja a fiataloknak, hogy nekem ez jár, az jár. Én mindenért megdolgoztam. A férjem is. A gyerekeinket is erre neveltük. És aki ma megdolgozik a dolgaiért, azt mind félrelökik.”

Én templomba járó ember vagyok, benne vagyok a református énekkarban. Ezért is mondom, hogy Isten áll mindenki felett, mindenkinek meg kell előtte állnia, ezért is tisztelem, és becsülöm, hogy kiállt ország-világ elé, mert ezt külföldön is nézik. Értékelem Novák Katalinban, hogy kiállt, mert bizony sokan elbújnak.