A Milestone Institute 2010-ben alakult Budapesten, ahol jelenleg már több, mint 400 diák tanul gimnáziumi tanulmányaik mellett. Az intézet munkatársai tanulmányi orientációval, személyiségfejlesztéssel, fakultációválasztással, személyre szabott mentorálással és felvételi jelentkezéssel célzottan készítik fel a diákokat Európa, az Amerikai Egyesült Államok, de még Ázsia és Ausztrália legjobb egyetemeire is. De hogyan lehet ezt úgy megvalósítani, hogy a diák és a szülő egyaránt úgy érezze: megtalálta azt utat és célt, amitől boldog és sikeres felnőtté válhat. Az iskola küldetéséről Szentpály Dalmával a Milestone Intézet Oktatási Programvezetőjével beszélgettünk.
Mi az a plusz, amit az intézet tud nyújtani a diákjainak?
A hozzánk jelentkező diákokat leginkább az inspirálja, hogy szeretnének többet tudni a saját érdeklődésükről. Előfordul, hogy egyelőre túl sok minden érdekli őket, és előbb-utóbb le kell szűkíteniük a kört, vagy még nem tudják a választ a „Mi leszek, ha nagy leszek” kérdésre. A mi feladatunk nem az, hogy megválaszoljuk helyettük a kérdést, inkább segítünk a megtalálni azt a fajta motivációt, ami majd végigkísérni őket akár tudományos, akár szakmai karrierútjukon.
Hogyan véditek a diákokat a top egyetemek elvárásaival együtt járó szorongástól?
Pedagógiai szempontból, talán ez a munkánk legfontosabb és legszemélyesebb része, maga a mentorálás. Minden diákunknak van saját mentora, akivel kéthetente átbeszélik az adott időszakban fontos eseményeket, nehézségeket, eredményeket. Ez egy bizalmi viszony, kifejezetten arról szól, hogy a diákra nehezedő nyomást – érkezzen az belülről, a szülő vagy az iskolája részéről – segítsünk kezelni és feldolgozni. Ha a szorongás már káros mértékű, azonnal bevonjuk a szülőket, és javasoljuk szakember bevonását. Vannak kevésbé versenyszellemű diákjaink is, akik a szigorú oktatási rendszer helyett inkább olyan közösségre vágynak, ahol jobban ki tudnak bontakozni.
A modulok, vagyis a tudományos órák mellett nagy hangsúlyt fektetünk az ún. student life-ra, vagyis a diákok közösségi életére, melyet lényegében ők szerveznek maguknak. Itt megtapasztalhatják saját önállóságukat és közösséget építhetnek, barátokra találnak természetesen a mi segítségünkkel.
A mentorálás része esetleg a célok újra fogalmazása is?
Egyértelműen. Volt olyan mentoráltam, aki már egész fiatalon úgy gondolta, hogy a Harvard-ra szeretne járni. Szépen lassan megnéztük, honnan ered az igény, majd a szülők bevonásával, évek alatt átdolgoztuk a célokat. Arra törekszünk, hogy olyan döntés szülessen, ami mindenkinek megfelel.
Mennyire tudjátok megkímélni őket a túlterheltségtől?
Mire a diákok megérkeznek hozzánk, már sok mindennel foglalkoznak: gimnáziumba járnak, sportolnak, zenélnek, táncolnak, tele van a naptáruk. Fokozottan figyelünk arra, hogy amikor felvételiznek hozzánk, elbeszélgessünk arról, hogyan tudják a Milestone Institute programját beleilleszteni a már amúgy is sűrű életükbe. Segítünk abban is, hogyan tudják optimalizálni céljaikat, menedzselni az idejüket úgy, hogy közben ki tudják pihenni magukat, legyenek kamaszok és megmaradjon a szociális életük is. Úgy gondoljuk, hogy akkor lesznek igazán egészséges felnőttek, ha van idejük fiatalnak lenni.
A külföldi egyetemeken mennyire más a jelentkezés menete?
Röviden: teljesen más, és erre sehol nem készítik fel a diákokat (kivéve a brit és az amerikai gimnáziumok, ahol természetesen a külföldi rendszer elvárásainak megfelelően épül fel az oktatás és a felvételire való felkészítés). A külföldi iskolák többségére már az őszi félév során be kell adni a jelentkezést, ami azt jelenti, hogy már nyáron össze kell állítani az anyagot. Ehhez viszont az szükséges, hogy a diák már az előző év végén tisztában legyen azzal, hogy hová szeretne jelentkezni, és mi az, ami a jelentkezési anyaghoz szükséges. Nagyon sok esetben ez az anyag nemcsak a jegyeket tartalmazza, hanem sok minden mást is. A diákokkal hosszú éveken keresztül dolgozunk azon, hogy egyrészt felfedezzék magukban azt, ami érdekli őket, másrészt, hogy olyan tevékenységeket is tudjanak mellé kapcsolni – legyen az gyakornokság, egyéni kutatás vagy közösségi munka, ami szükséges ahhoz a felvételihez, amit szeretnének megcélozni.
Hova jelentkeznek a legtöbben?
A Brexit óta érdekes változás történt ebben. A Brexit előtt a diákjaink 85-90%-a Angliát célozta meg. Utána azonban ez eltolódott, így mi is úgy alakítottuk ki a rendszert, hogy mindenkinek az anyagi kereteinek megfelelően találjunk olyan magas szintű egyetemet, ami a tanulmányi területének is megfelel, és szerepel a Top 50 egyetem között. Jelenleg a diákjaink közül a legtöbben Hollandiába mennek: a University of Amsterdamba, az Erasmus University Rotterdamba, ezen kívül pedig népszerű még a Bocconi Olaszországban, a Sciences Po Franciaországban, vagy Bécsben a Technische Universität és a CEU. Akik emellett úgy gondolják, hogy ösztöndíjjal meg tudnak célozni egy angol vagy amerikai egyetemet, azok általában az ún. Borostyán Ligába jelentkeznek: ide tartozik a Princeton, Harvard, Yale, Brown és a Cornell, Angliában pedig az Oxford, Cambridge, UCL, Imperial College és a King’s College. Ezek mind magas oktatást képvisel, neves egyetemek.
Milyen eredményeket érnek el?
115-120 diákunk szokott lenni a végzős évfolyamban. A 2022-23-as évben a Top 5 tantárgyi világranglistán az évfolyam 10%-a bekerült, a Top 10-be a 20%-a, a Top 20-ba a 30%-a, a Top 50-be pedig több mint 50 százaléka, ezek nagyon magas számok. Ebben benne van Oxford és Cambridge is, volt, aki ösztöndíjat is kapott.
Hány éves kortól lehet hozzátok bekerülni?
Már 12-13 éves korú gyermekek szülei is felveszik velünk a kapcsolatot. Ez nem azt jelenti, hogy automatikusan be is iratkoznak, inkább először csak megismerkednek a módszereinkkel. Minden korosztálynak más programot építünk fel. Általában az a jellemző, hogy
Mennyire van lehetőség ösztöndíj elnyerésére?
Az angol egyetemekre nem olyan egyszerű, de az Amerikai Egyesült Államokban egyrészt több egyetem van, másrészt könnyebb anyagi támogatást kapni. Ott régóta léteznek különböző ösztöndíj-lehetőségek, így az amerikai egyetemeken jóval nagyobb eséllyel indulnak nemzetközi diákok. Tavaly volt olyan diákunk, aki a Harvard-ra került be teljes ösztöndíjjal. De sokan nem tudják még ösztöndíjjal együtt sem vállalni az évi 40,000 fontos vagy közel 60,000 dolláros éves tandíjat. Összehasonlításképpen Európában 12-15.000 euró a külföldön tanulás teljes költsége (lakhatás, tandíj, megélhetés).
Németországban és Ausztriában van olyan egyetem, ahol nincs tandíj, pedig több egyetemi szakjuk is benne van a világ top 30 egyetemi rangsorában. Sajnos sem a közoktatásban, sem a magánoktatásban nem kap helyet a diákoknak ez a fajta felkészítése, nálunk pontosan emiatt ennyire személyre szabott az egyetemre készülés.
