Délutáni rendelés végén jönnek. A gyerek nagyon fázik, de nem lázas, nem beteg.
Viszont vékonyka, a szülők szerint keveset eszik, ráadásul eleve törékeny alkatú, mondjuk anya és apa sem robosztus kinézetű.
Vinnék úszni, de kijelentette, hogy hideg a víz, és azt ő bizony utálja.
Hálásan mosolyog rám, aztán amolyan „na, látjátok” tekintettel néz a szüleire.
A kérdés az, hogy mit tehetünk az úszás érdekében, vagy egyáltalán azért, hogy többet mozogjon a fiú, és vajon kezdhetünk-e valamit a fázással.
A fázékonyság nem alarmírozó, de igen kellemetlen valami.
Nézzük először, milyen orvosi okok állhatnak a háttérben:
- alacsony vérnyomás
- cukorbetegség
- pajzsmirigy alulműködés
- vérszegénység
- és a kedvencem: a kevés testmozgás.
S ha tágítjuk a palettát, képbe jön még a túlzott soványság, vagyis a szigetelő testzsír hiánya, a vashiány, a rossz vérkeringés, a kevés alvás, a testfolyadék hiánya, vagyis a dehidráltság, és persze az optimálisnál kisebb izomtömeg.
Utóbbi azért fontos szempont, mert az izom hőtermeléssel segít fenntartani a testhőmérsékletet, azaz a csekély izomtónus hozzájárul a hidegérzéshez, a nagyobb izomtömeg viszont ösztönzi az anyagcserét.
Edzeni nagyobb súlyok mozgatásával érdemes, mert az intenzívebben segíti az izmok felépülését; aztán a növekvő izommennyiség, mint valami belső fűtőtest kellemes hőmérsékleten tartja a szervezetet: vagyis, ahogy szélesedik a váll, úgy mérséklődik a fázósság.
Az orvosi okok laborvizsgálattal kizárhatók, ha ott a baj oka, azzal kell foglalkozni.
Viszont túl keveset beszélünk az izmok feladatáról, egyáltalán az izomrendszerről.
„Érdekel, hogyan dolgoznak az izmaink?” – kérdem őt.
Lelkesen bólogat, és azt mondja: „Már meséltél múltkor a szívről, az is nagyon érdekes volt.”
Én pedig elolvadok attól, mennyire érdeklődőek és kíváncsiak a „gyerekeim”.
S bele is kezdek: „Ha futsz, jársz, ugrálsz, lélegzel, beszélsz, vagy ha akár csak hunyorogsz, na, ez mind az izmoknak köszönhető. Úgy négyszáz van belőlük, némelyek egészen kicsik, mások nagyok és erősek. Azt is érdemes tudni, hogy a testtömegednek közel a felét teszik ki, mert bizony ilyen sok izomra van szükség ahhoz, hogy változatos és összehangolt mozgást végezhess.”
Aztán arról mesélek, hogy az izmok rengeteg izomrostkötegből állnak. „Ezeket az izomrostkötegeket olyan sejtek alkotják, melyek képesek összehúzódni és megnyúlni. A testedben kétféle izom található: a harántcsíkolt izmok, melyek nevüket a speciális felépítésükről kapták, és a simaizmok, melyek orsóalakú sejtekből állnak. Míg az előbbi a te utasításodra lép működésbe, addig a simaizomzat összehúzódása és elernyedése nem függ az akaratodtól. És van egy különleges, harmadik izomféle, a szívizom, ami automatikus, önvezérlő, saját mozgásegységekkel bír.”
Szóba hozom, hogy ahhoz, hogy erős izmai legyenek, rendszeresen kell őket mozgatni, vagyis edzeni szükséges. „A mozgásban lévő izmok hőt termelnek, ezért amikor fázol, mozogj, fuss, tornázz, és egy időre felmelegszel. Ráadásul, ha gyakran mozogsz, javul az étvágyad, ezáltal némi szigetelőréteg kerülhet rád.”
Bólogat tovább, és még azt is megérti, hogy az izmok az idegek által adott parancsokra húzódnak össze, ilyenkor alakjuk megváltozik, ez eredményezi a mozgást.
Szemmel láthatóan sikerült felkeltenem az érdeklődését. Azt pedig remélem, hogy sikerült kedvet is csinálnom neki a mozgáshoz.
Mert mozogni fiatalon és azt követően is jó, sok örömöt tartogat.
