A gyilkossággal vádolt V. Róbertet bilincsben és vezetőszáron hozták a bíróságra. Egy kék nejlonzacskót szorongatott, melyben ruhadarabok, jegyzőkönyvi iratok és helyszíni felvételek is voltak, amikkel az ártatlanságát akarta igazolni a bíróság előtt.
Nem én követtem el a gyilkosságot, ezért bízom benne, hogy felmentenek. Semmilyen bizonyíték, DNS vagy ujjlenyomat nincs ellenem. De itt lesz a mai tárgyaláson az igazi elkövető, ezt fogom bebizonyítani
– mondta lapunknak, miközben a bv-sek kivezették a folyosóra.
A vádirat szerint V. Róbert párja egy 77 éves férfinél lakott albérletben, és a nyugdíjas többször megpróbált szexuálisan közeledni az anya tinilányához. A főbérlő próbálkozásairól a nő élettársa is tudott, ezért haragudott rá. Az ominózus nap a V. Róbert felment a nyugdíjas lakására, ahol beszélgettek, közben ivott, végül agyba-főbe verte az idős férfit.
V. Róbert később ideiglenesen felhagyott a bántalmazással, magához vette az áldozat hitelkártyáját, és elment cigarettát venni. A dohánybolti eladónak azonban gyanús lett a véres ruhájú, zavartan viselkedő férfi, ezért nem hagyta jóvá a kártyás fizetést. Később egy bankautomatánál is sikertelenül próbált pénzt felvenni. Ezután visszatért a nyugdíjas lakásába, ahol folytatta az idős férfi bántalmazását.
V. Róbert időnként őrjöngve, véres pólóban kiment a folyosóra, és bedörömbölt a szomszédos lakásokba, valamint kiabált és rázta a folyosóajtót. Az egyik szomszéd jelzésére a társasház gondnoka felment a lakáshoz, és a nyitott ajtón benézve látta, amint férfi bántalmazza az akkor már a földön fekvő nyugdíjast. A gondnok bezárta a folyosóajtót, és hívta a segélyhívót. V. Róbertet az érkező rendőrök elfogták. Az idős férfi a verés következtében a helyszínen meghalt.
V. Róbert a nyomozati szakban beismerte a tettét, de a részletekre nem emlékezett. Akkor azt mondta, hogy régóta ismerte az idős férfit, és jó viszonyt ápolt vele, csak akkor látta, mit tett, amikor elmúlt a „sötétségfátyol”. Most viszont váltig állítja, hogy nem ő volt az elkövető. Még azt is vállalta, hogy felvételek készüljenek róla a bíróságon.
Elsőként az áldozat vietnámi szomszédasszonyát hallgattak ki tanúként. A nő elmondta, hogy egy fehér pólós férfi szaladgált az ötödiken, és minden lakásba bedörömbölt, becsengetett. Azt mondta, nem tudja, hogy a vértől volt-e piros a hozzá becsengető férfi pólója, de megijedt a zavartan viselkedő férfitől, és azonnal hívta a gondnokot. Ezt követően megmutatta azt a kulcsot, amivel nyitható a folyosón lévő rács. A vádlott pedig úgy reagált, hogy ilyen kulcsa volt az áldozatnak is.
A tárgyalás szünetében a folyosón találkozott egymással V. Róbert és volt párja, Zsuzsanna, aki szapulni kezdte a férfit korábbi sérelmei miatt.
Zumbok Gabriella bíró kérdésére az asszony elmondta, hogy jelenleg nincs bejelentett lakcíme, munkahelye, általában az ismerőseinél húzza meg magát.. „Teljesen kihasznált és megszégyenített a világ előtt. A nőiességemben alázott meg” – mondta zaklatottan a férfiról, majd zokogásban tőrt ki, és azt közölte a bíróval, hogy fél, nem mer beszélni. A bíró szünetet rendelt el, az asszony pedig teljesen összeomlott a folyosón, összegörnyedt és sírógörcsöt kapott. Pár perc múlva aztán újra szidalmazni kezdte volt élettársát a tárgyaló előterében.
Semmit nem fogok elmondani, te kutya!
– kiabálta az arcába, mire a bv-sek közéjük álltak.
A kényszerszünet után Zsuzsanna azt mondta a bírónak, hogy olyan dolgokat tud, amiket fél elmondani ennyi ember előtt. A bírónő ezért úgy határozott, hogy márciusban különösen védett tanúként hallgatják ki a nőt, és videóhívás keretében kapcsolják be egy másik tárgyalóból.
A feldúlt asszony a tárgyalóteremben is szembefordult a volt élettársával, és ismét szidni kezdte, majd hirtelen felé lépve egy gyors mozdulattal megbúbolta a fejét, mire megint bv-sek álltak közéjük. „Asszonyból lettem anyós” – mondta, arra utalva, hogy az exe kikezdett a lányával. Végül miután összeszedte magát, a bíró engedélyével elhagyta a tárgyalót (bár később visszatért, és közölte, nem járul hozzá ahhoz, hogy a képeken felismerhető legyen).
V. Róbert ezt követően a gyilkosság helyszínére érkező gondnok vallomásában lévő állítólagos ellentmondásokról beszélt. Szerinte az egyik vallomásában azt mondta, hogy a testét, egy másikban pedig azt, hogy a lábát látta az áldozatnak. Ezt követően elővett egy nadrágot a szatyrából, lefektette a földre, és megmutatta, szerinte milyen pozícióban feküdhetett a földön az áldozat. Ezt követően azt ecsetelte, miért nem lehetett ő az elkövető. „Olyan alkoholos és leszedált állapotban voltam, hogy képtelen lettem volna erre a cselekményre” – jelentette ki.
Ezután Zsuzsanna lányának akkori barátját, Istvánt hallgatták ki tanúként.
Zoli bácsit Cintián keresztül ismertem meg. Egy kedves, mosolygós ember volt, nem szolgált rá erre. Előfordult, hogy a volt anyósomék nem tudták fizetni a bérleti díjat, de Zoli bácsi engedte ezt nekik, mert a nők társasága fontosabb volt neki, mint az anyagiak. Volt, olyan, hogy arra kérte Zsuzsát, hogy táncoljon neki, ő nem vette zokon ezt, és eleget tett a főbérlő kérésének. Úgy hallottam, Zsuzsi miatt történt az egész. Robi eléggé begőzölt, és kérdőre vonta Zoli bácsit, hogy mi történik közte és a párja között, amikor ő nincs ott
– mondta.
A tanú a bírónő kérdésére elmondta, ő is hallott arról, hogy a vádlott szexuális kapcsolatban lehetett a volt barátnőjével. Mint mondta, Cintia abban az időben kábítószerezett, és úgy tudja, több ilyen jellegű ajánlatot is elfogadott férfiaktól drogért cserébe.
V. Róbert szerint viszont ebből semmi sem igaz. „Próbálkozott nálam Cintia, de én mindig lekoccoltattam. Ezt Cintia is elmondta a rendőröknek, amikor kihallgatták a Teve utcában. Azt mondta, hogy az anyja szekálja ezzel. Zoli bácsi nem ezt érdemelte volna. Tiszta szívvel mondom, hogy semmi közöm a halálához” – fogalmazott.
„Akkor ki volt?” – kérdezte felé fordulva a tanú. V. Róbert belekezdett volna a válaszba, amikor a bírónő figyelmeztette, hogy senkit sem vádolhat meg hamisan büntetlenül.
A szünetben megkérdeztük a vádlottat, hogy kire gondolt. Azt felelte, hogy szerinte Zsuzsanna bántalmazhatta az idős férfit.
Az elhúzódó tárgyalás végén egy különös bánásmódot igénylő nőt hallgattak ki tanúként. A nőt videóhíváson keresztül kapcsolták. A tanú ennyi idő elteltével már csak az általa látott vádlott testalkatára emlékezett, de a rendőrségen anno bemutatott képen azonosítani tudta a férfi arcát is.
Vasárnap volt, épp az ebédet készítettem, amikor négy-öt, húsklopfolóhoz hasonló ütést hallottam. Kiszaladtam a folyosóra, és láttam egy fehér pólós embert, akinek véres volt a pólója. Nagyon sok lakás ajtaján bekopogott, de senki sem nyitott neki ajtót
– magyarázta a tanú.
V. Róbert erre azt taglalta, hogyha laptoppal vernek valakit, annak nem olyan hangja van, mintha húsklopfolóval ütnék. Azon a laptopon pedig, amivel állítólag verte a nyugdíjast, sem DNS-nyomot, sem ujjlenyomatot nem találtak a nyomozók. Állítása szerint a szedált állapotban, amiben volt, képtelen lett volna eltüntetni a nyomokat. A vádlott ezt követően arról beszélt, hogy józan volt, amikor délelőtt fél tízkor felment az idős férfihez, szerinte valaki nyugtatót keverhetett az italába, mert arra sem emlékszik, hogy lement a dohányboltba, és arra sem, használta volna az áldozat hitelkártyáját, aztán újra felment a lakására.
Csak emlékfoszlányaim vannak. Annyira emlékszem csak, hogy letérdeltem Zoli bácsihoz, fölé hajoltam, és fogtam a fejét. És arra, hogy a kiérkező rendőröknek mondtam, hogy esküszöm, nem én voltam.
A Fővárosi Főügyészség életfogytig tartó büntetést kért a különös kegyetlenséggel, idős személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettével vádolt férfire azzal, hogy leghamarabb 30 év múlva bocsáthassák szabadlábra feltételesen.
