Az elmúlt hetekben felvetődött, hogy Magyarország hosszú politikai vita után megkaphatja az Európai Uniótól a neki járó pénzek egy részét.
Mivel az uniós kifizetésekkel kapcsolatos ügyek mindig rendkívül bonyolultak, érdemes átvenni, pontosan hogyan is állnak most ezek az ügyek, melyek azok a pénzek, amelyeket már megkaptunk, melyek azok, amelyeket megkaphatunk, és melyekért folyhat még hosszú vita.
Magyarország jelenleg négy forrásból kaphat pénzeket, és ebből háromból már kapott is.
Az első az előző hétéves költségvetési ciklus. Az EU költségvetését hétévente fogadják el, ezt a büdzsét osztják le évekre. Van a rendszerben kis természetes csúszás, így a 2020-ig tartó ciklus legutolsó kifizetései csak 2025 közepére érkezhetnek meg. Ebből a hétéves ciklusból már bőven kilencven százalék feletti forrást hívtunk le.
Az Európai Unió fizetett előleget Magyarországnak a jelenlegi hétéves ciklus kohéziós pénzeiből is. A kohéziós források a költségvetés nagyjából kétharmadát teszik ki, előlegnek pedig eddig valamivel több mint 500 milliárd forintot hívtunk le.
Kaptunk emellett az úgynevezett VOP Plusz programon keresztül is valamennyi pénzt. Ebben az EU ahhoz járul hozzá, hogy az egyes országok ki tudják építeni a többi pénz elosztására szolgáló, amúgy jelentős rendszereket.
És szabadon jöhetnének pénzek a Közös Agrárpolitika nevű csomagból is, amelyben a mezőgazdasági támogatások vannak, és amely az uniós büdzsé majdnem harmadát teszi ki. Itt semmilyen befagyasztás nincs, de pénzt egyelőre nem hívtunk le belőle.
Magyarország helyzetét az nehezíti, hogy három különböző módon is be vannak fagyasztva olyan források, amelyekhez egyébként hozzáférhetnénk.
Van egyrészt a feltételességi mechanizmus, amelyet kondicionalitási vagy jogállami mechanizmusként is ismernek. Ez a kohéziós forrásokat érinti. Itt a bizottság kezdeményezésére a tagállamok, tehát a tanács szavazata alapján fagyasztották be három operatív program, a KEHOP Plusz, a TOP Plusz és az IKOP Plusz forrásainak 55 százalékát. Ez körülbelül 2500 milliárd forint.
A kondicionalitási eljárás részeként nem csak a fenti, az unióval közösen menedzselt alapok pénzeit fagyasztották be, hanem a közvetlenül pályázható forrásoknál is bevezettek egy olyan kitételt, hogy az uniós szervek nem szerződhetnek közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal. Mivel az egyetemek is ebben a rendszerben működnek már, így ez a tilalom érinti az Erasmus és a Horizont programokat, amelyekkel a kondicionalitási eljárás megoldásáig nem lehet szerződni. Ez 700 milliárd forintnyi forrást érint. Ilyen eljárás egyedül Magyarország ellen van folyamatban. Itt az idő sürget is, mert a három program 55 százalékát nem a hétéves ciklus alatt, hanem évente elosztva fagyasztják be, és ha az eljárás megindításától két éven belül nincs megoldás, akkor azok a pénzek elveszhetnek.
A másik nagy csomag a helyreállítási alap forrásait érinti, amelyekre a magyar kormány beadta ugyan a tervét, de azt a bizottság nem hagyta még jóvá. Magyarországon kívül Lengyelország nem kapta meg még ezeket a pénzeket. Ez kétezer milliárd forintnyi támogatást és háromezer milliárd forintnyi kedvezményes hitelt érint. Az idő itt is sürgető, mert a helyreállítási alap pénzeit kötött, sokkal rövidebb határidőn belül, 2026 közepéig kell elkölteni.
A harmadik csomag pedig az, amiről a Financial Times is írhatott, bár nem nevezte meg. A brit üzleti lap szerint ugyanis Magyarország számára 13 milliárd eurónyi forrást oldhat fel az Európai Unió, még az október végi uniós csúcs előtt. A lap úgy tudja, hogy ezért cserébe a magyar kormány támogatását kérik az Ukrajnának járó segélyek ügyében. De az a helyzet, hogy ennek az állításnak minden pontja problémás.
Ezek a pénzek a kohéziós forrásoknak azt a részét érintik, amelyeket nem fagyasztottak be a kondicionalitási eljárással. Ezeket az úgynevezett feljogosító feltételek miatt nem fizetik ki. Ez az idei költségvetési szabályozás újdonsága, ami gyakorlatilag szabad kezet ad a bizottságnak, hogy ha az unió alapértékeibe ütköző problémát látnak egy adott országban, akkor erre hivatkozva ne fizessék ki nekik a pénzeket. Magyarország esetében az igazságszolgáltatás függetlensége az az ügy, ami minden pénzt blokkol. Ebben a kérdésben a minap a Európai Parlament négy frakciója közösen tette világossá: ellenzi a pénzek átutalását. A néppárti, a szociáldemokrata, a liberális és a zöld képviselőcsoport közösen tudatta, elégtelennek tartja a magyar igazságszolgáltatási rendszer reformját, ezért tiltakozik a kohéziós pénzek felszabadítása ellen. Az igazságügyi kérdés rendezésétől körülbelül 13 milliárd eurónyi pénz függ. Emellett vannak kisebb, szektorális feljogosító feltételekkel blokkolt pénzek is, amelyeket a családvédelmi törvény és az akadémiai szabadság sérülése miatt nem fizetnek ki.
A lehetséges megoldásokról egy korábbi cikkben írtunk, a helyzet egyébként érdemben azóta nem változott sem a helyreállítási alap, sem a kondicionalitási eljárás ügyében. Előrelépés a harmadik ügyben, a feljogosító feltételekkel van.
Itt négy úgynevezett szupermérföldkövet kellett teljesítenie a magyar kormánynak, és ezt meg is tették. Erről korábban itt írtunk. A teljesítést augusztus elejére jelentették készre a bizottságnak. Augusztusban egyébként se sok minden történt volna ezzel, mert ilyenkor az Európai Unió nagy része leáll, de a véleményezésre egyébként is három hónapja van a bizottságnak. Kivéve, ha visszakérdeznek, amit meg is tettek. A magyar kormány szeptemberben kilenc pontosító kérdést kapott a bizottságtól, ezekre október közepén válaszoltak. A magyar kormány válaszáig a három hónapos határidő szünetelt.
Ez azért fontos, mert ahhoz, hogy a bizottság még az október végi uniós csúcs előtt jóváhagyja a pénz kifizetését, ahogy azt a Politico írta, először a magyaroknak kellett volna válaszolniuk, majd a bizottság biztosi kollégiumának kellene nagyon gyorsan napirendre vennie, és személyesen szavazni róla. A pénz feloldásához ugyanis a biztosok szavazatának többsége kell.
Ez az egyik olyan részlet, amely némileg ellentmond annak, amiről Financial Times írt. Ha ugyanis a tagállamok szavazatára lenne szükség a pénzek feloldásához, valószínűbb lenne, hogy tényleg politikai alku áll a háttérben. A biztosok viszont elvileg felesküdtek arra, hogy nem a saját országaik politikai érdekeit képviselik, hanem az Európai Unióét. A valóság természetesen időnként szembemegy ezzel.
A másik ok, amiért valószínűtlen, hogy politikai alkuról lenne szó, hogy nincs rá szükség. A magyar kormány teljesítette a pénz kifizetéséhez kötött elvárásokat, eddig azért nem fizették ki azt, mert nem járt még le a határidő, és nem ment végig a folyamat. Ez a folyamat pont akkorra zárulhat le, amire a pénzek kifizetését ígérik, tehát november elejére. Erről Vera Jourova, a bizottság értékekért és átláthatóságért felelős biztosa is azt mondta, hogy nincs alku, az Orbán-kormány egyszerűen dolgozik a reformokon.
A pénzek érkezésének időpontja viszont még így is kérdés. Azzal, hogy a kormány megválaszolta a kilenc kérdést, újra pörögni kezdett az óra, és november közepéig van ideje a bizottságnak arra, hogy döntsön a pénzek kifizetéséről. A döntés megszületése után viszont két hónapja van a bizottságnak arra, hogy fizessen. De ezzel lehet egy kis probléma. A főigazgatóságok előre megtervezik a költségvetési évek kiadásait, és lehet, hogy nem kérnek annyi pénzt a közös költségvetésből, hogy év végén az előre nem tervezett tételeket is el tudják utalni. Ezekben az esetekben a kifizetéseket a következő pénzügyi évre halasztják. Ráadásul novemberi megegyezés esetén a két hónapos határidő már eleve átlógna 2024-be, így simán lehet, hogy idén akkor sem érkeznek uniós pénzek, ha úgy döntenek, hogy odaadják őket.
A másik két üggyel, a kondicionalitási mechanizmus és a helyreállítási alappal kapcsolatban pedig egyelőre az se látszik, hogy mikor lehet bármilyen előrelépés.
