Egyre több helyen gyakorlatilag buborékban tartják a vendégmunkásokat Magyarországon. Különösen igaz ez a minősített kölcsönzőkön keresztül felvett ázsiaiakra, akiknek a munkáltatójuk nem az a cég, ahol éppen dolgoznak. Külön munkásszállásokon helyezik el őket, külön buszokkal szállítják a telephelyre, esetenként külön csarnokban, másik műszakban, más gyártósoron kapnak munkát – írja a Népszava. A portál cikke szerint az étkezés is a magyaroktól eltérő időben szerveződik. Egy-egy cégnél a magyar és az ázsiai munkások gyakorlatilag nem is találkoznak egymással. Egyelőre ez a külön buborék a szabadidőben is működik. A Mongóliából, Fülöp-szigetekről hozott vendégmunkások nem vegyülnek szabadidejükben sem a helyiekkel, nem jellemző a külső párkapcsolat sem, így lakossági konfliktusok még nem igen vannak.
Jelenleg Zalaegerszegen, Sárváron, Pápán, Jászberényben és Győrben vannak a legtöbben. Többnyire határozott időre – 2, 2+1 évre – veszik fel őket, ami rövid időnek tűnhet szakszervezeti szempontból, de a hazai foglalkoztatási viszonyok között ez tartósnak számít, a feldolgozóiparban nem ritka a 30-35 százalékos fluktuáció. Így az ázsiai munkások néhány éves foglalkoztatása munkaadói és szakszervezeti szempontból is tartósnak számít
– nyilatkozta a Népszavának László Zoltán, a főleg feldolgozóipari munkásokat tömörítő Vasas Szakszervezet alelnöke. László szerint a magyar munkások többsége nem tart attól, hogy a vendégmunkások elveszik a munkájukat, ehhez egyelőre kevesen vannak. De nem tagadja, hogy bizonyos kérdésekben egészen másként gondolkodnak a magyar és néhány évre szerződő külföldiek. Az ázsiaiak szinte mind család nélkül érkeznek, így a magánélet és a munka egyensúlya például egyáltalán nem fontos.
Egyelőre csak szórványos jelenség, de később mélyülő ellentéthez vezethet az is, hogy a határozatlan időre felvett magyar munkásoktól olcsóbb megszabadulni, mint a határozott időre idehozottaktól, nekik ugyanis ki kell fizetni a szerződés teljes idejére szóló bért, míg a magyaroknak legfeljebb néhány hónapot – írja a Népszava.
