A magyar diákok szövegértése minden várakozást alulmúlt a kompetenciamérésen, amit Gulyás Gergely a csütörtöki Kormányinfón az integrációs nehézségekkel, azzal magyarázott, hogy „ahol a cigány gyermekek száma nagyon magas, ezek a problémák sokkal erősebben jelentkeznek”.
Noha egyértelmű, hogy egy gyermek teljesítményére nem az etnikai, hanem a szociális háttér hat, civil szervezetek külön is felhívták a miniszter figyelmét arra, hogy noha a kormány kompetenciáját nem mérik, ám felelőssége óriási a kialakult helyzetben.
Vajon kinek felelőssége, hogy magyar gyerekek százezrei kerülnek parkolópályára pusztán a bőrszínük miatt? Ki fogja megfizetni azt a mérhetetlen költségvetési bevételkiesést, amit generációk alulképzettségbe szorítása okoz?
Az Rtl.hu szerint nyílt levelükben jelezték, a legsúlyosabb társadalmi gondok egyike a roma gyerekek oktatási integrációjának sikertelensége, abban összpontosul a közoktatás szinte minden problémája. Nem azért, mert romák, hanem azért, mert nagyrészt olyan kistelepülésen élnek, ahol nem férnek hozzá a minőségi oktatáshoz, iskoláik zöme évtizedek óta tanárhiánnyal küzd, infrastruktúrájuk, eszközellátottságuk messze elmaradt az elvárt szinttől.
Vajon ez kinek a felelőssége?
A roma gyerekek a fő elszenvedői annak a strukturális problémának is, hogy az oktatási rendszer nem képes a szegénységből eredő hátrányokat kompenzálni, sőt, a kutatások egyértelműen megmutatják: Magyarországon az iskola a világon szinte egyedülálló módon még növeli is a társadalmi különbségeket.
Tizenkét év kormányzás után kire lehet mutogatni emiatt?
– teszik fel többször is a költői kérdést.
A roma gyerekek nagy részének nincs megfelelő informatikai eszköze, internetelérése, így a Covid-időszak online oktatása leginkább őket sújtotta, felbecsülhetetlen a lemaradásuk. Gyakran már az első óvodai napon súlyos előítéletekkel, kirekesztő szándékkal szembesülnek gyakorlatilag minden érintett részéről, majd külön osztályokba, iskolákba kerülnek, gyakran annak árán is, hogy normál értelmi képességűekként is fogyatékossá minősítik őket. Közben gombamód szaporodnak a jobbára egyházi és alapítványi iskolák, ahová a náluk jobb módú gyerekeket „átmenekíthetik” szüleik.
Gulyás Gergelynek írt nyílt levelükben azt írták, megszokták, hogy ha a kormány egy számára kényelmetlen problémával szembesül, akkor valahogy mindig áthárítja a felelősséget, de most a miniszternek – talán véletlenül – sikerült megragadnia a lényeget, ami nem más, mint az, hogy a módszer, ahogy a közoktatást eddig irányították, ahogy a szegénységben élő roma gyerekeket kezelték,
látványosan csődöt mondott!
A roma gyerekek kirekesztése ellen küzdő civilek szerint már rövid- és középtávon is eredményt hozna, ha a kormány megfogadná javaslataikat.
- Indítsanak átfogó felülvizsgálatot a roma gyerekek indokolatlan értelmi fogyatékossá minősítésének csökkentése érdekében. Ezáltal a korlátozott gyógypedagógiai kapacitást a valódi SNI tanulókra lehetne fordítani.
- A roma gyerekek egyenlőségének biztosítása mellett zárják be azokat a kistelepülési iskolákat, ahol a gyereklétszám nem indokolja a fennmaradást. A sokszor roma többségű kis iskolák megszüntetése ezáltal a költségvetési kiadásokat is csökkentené.
- Minden állami normatívából működtetett általános iskolában – így például az egyházi fenntartású intézményekben is – ugyanazok a beiskolázási szabályok érvényesüljenek.
- A pedagógusképzés és az életpályamodell teljes megújításával tegyék ismét vonzóvá és megbecsültté a pedagóguspályát, mert tanár nélkül nincs jövő.
Mint írták, olyan oktatási reform szükséges, amely átalakítja az oktatási rendszer egészét úgy, hogy mindenki egyformán elérhető és egyenlően magas szintű oktatást kaphasson!
