A folyosón mondták legalább azt, hogy jól van, a két százalékot legalább beletettétek?
– Kósa Lajos, a parlament honvédelmi és rendészeti bizottságának fideszes elnöke kérdezte ezt Tusványoson a magyar honvédelmi minisztertől. Nyilvánosan a vilniusi csúcson Magyarországról nem sok szó esett, ezért érdeklődött Kósa Szalay-Bobrovniczky Kristófnál arról, kapott-e legalább informálisan visszajelzést, hogy az ország – sok más tagállammal ellentétben – teljesíti az előírást, hogy a GDP két százalékát kell költeni haderő-fejlesztési kiadásokra.
A honvédelmi miniszter szerint a magyar teljesítmény mindenképp tiszteletet parancsoló, amit a NATO el is ismer. A két százalékos költéssel „egy elit klubhoz tartozunk”.
Szalay-Bobrovniczky emlékeztetett arra, hogy Magyarország évek óta a legnagyobb vásárló a német hadiipari cégeknél, jelenleg is második helyen állunk Ukrajna után. Zajlanak a magyar hadiipari bővítések is. Az eszközoldali fejlesztések között megemlítette azt az új szerződést is, amelyet cirkáló lőszerek beszerzésére kötött. Mint mondta, az orosz-ukrán háború tanulságai alapján döntöttek a német-izraeli koprodukcióban készülő „kamikáze drónok” vásárlásáról.
Magyarország odateszi magát a három C tekintetében (cash, contribution, capability, azaz fejlesztési költségek, képességfejlesztés és feladatellátás) és ehhez mérten meg is kapjuk az elismerést, attól függetlenül, hogy Magyarország Ukrajna ügyében más álláspontot képvisel, mint számos tagállam
– mondta a miniszter.
Szalay-Bobrovniczky szerint a NATO-nak, mint szervezetnek a törekvései egybeesnek a magyar állásponttal a béke és a háborúból való kimaradás szempontjából, a tagállamok azonban egymást licitálják felül a fegyverszállításokban.
A NATO-ügyekról szóló blokkban Kósa azokat a kérdéseket is napirendre tűzte, amelyek nem történtek meg a szervezet vilniusi csúcsértekezletén, mert ami megtörtént, azt úgy is el lehet olvasni az újságokban. Ezek között Kósa Lajos azt is felemlegette, hogy nem lett Ukrajna a katonai szervezet tagja, nem kapott meghívót, sőt még csak könnyítéseket sem ígértek a háborúban álló országnak a felvételi feltételekhez. Nem történt meg Svédország csatlakozása sem.
Szalay-Bobrovniczky azt mondta, hogy az ukrán kormány meghívása azonnal háborúba sodorná a szervezetet, ezért ezt a kérdést csak a háború lezárása után lehet kinyitni. A svéd csatlakozást viszont egyszerű „technikai kérdésnek” tartja (ezzel egyébként Kocsis Máté, a Fidesz-frakció vezetője sem ért egyet), ami a finnek felvételével együtt a NATO megerősödését szolgálja. A miniszter azt hangoztatta, hogy Magyarország már korábban támogatta a két ország felvételét, bár közben ő is meghallotta azokat a felvetéseket, amelyek a parlament folyosóján hangzottak el a svédek „velünk kapcsolatos minősíthetetlen állításairól”.
Itt vissza is dobhatnám a parlamentnek a kérdést
– fordult Kósához a miniszter, aki az egy éve húzódó felvételi procedúrához annyit fűzött hozzá, hogy ő a „maga részéről támogatja a svéd csatlakozást”, majd azt fejtegette, hogy Svédország már a második világháború idején is semleges volt, kereskedett Németországgal is, ezért annyira nem járt rosszul a világháborúval. Ráadásul most, hogy Finnország már bekerült, földrajzilag olyan helyzetben van, hogy már van egy NATO-ország közte és Oroszország között, ezért kényelmes megoldás lenne a problémára, ha azt mondanák, ha akkor nem is erőltetik tovább a felvételt.
A hallgatóságból feltett kérdésre mindketten azt mondták, hogy az orosz-ukrán háborúban semmi sem elképzelhetetlen, nem lehet kizárni egy nukleáris eszkalációt sem.
Benne van a pakliban a nukleáris eszkaláció, de akkor mindenkinek vége van, akkor nincs tovább
– mondta Kósa, aki a kormányzat orosz-pártiságára vonatkozó kérdést azzal intézte el, hogy „olyan világot élünk, amikor egy Prokofjev opera megtekintése is azzal járhat, hogy rásütik az oroszbarátságot. Mint mondta, odáig nem kéne eljutni, hogy Európában Dosztojevszkijt égessenek.
