A KSH statisztikájában 462 foglalkozás szerepel, ezeket különböző főcsoportokba sorolják az alapján, hogy milyen szaktudás, végzettség kell az egyes szakmák betöltéséhez. Az 1-es csoportban találhatók a többi között a politikai vezetők, illetve a vállalatok pénzügyi, gazdasági vezetői, a 9-esben pedig a szaktudást nem igénylő szakmák.
Az 1-es főcsoportban (ahova tehát a gazdasági, igazgatási, érdek-képviseleti vezetők, törvényhozók tartoznak) bő negyven százalékkal nőtt a törvényhozók, a miniszterek, az államtitkárok, illetve a kulturális vagy gyermek- illetve idősgondozási tevékenységet folytató egységek vezetőinek bére. Kiugróan magas, 120 százalékos növekedés figyelhető meg az egészségügyi vezetőknél: ők tavaly a korábbi 753 ezer forintos bruttó fizetésük helyett átlagosan már 1,6 millió forintot vihettek haza havonta. A kategóriában a legtöbbet a törvényhozók, az államtitkárok, a miniszterek keresnek – az ő járandóságuk havi bruttó 1,8 millió forint felett volt.
A 2-es főcsoportban (a felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő szakmák esetében) az egészségügyi dolgozók végeztek: a bérrendezés és a hálapénz kriminalizálása után
Az utóbbihoz hasonló arányú a növekedés a fogorvosok, fogszakorvosok körében (bruttó 330 ezer forintról 824 ezer forintra nőtt a bruttó bérük átlagosan), míg a pszichológusok bérpapírján 345 ezer forint helyett már 642 ezer forint szerepelt a tavalyi évben. A kategória ötös toplistájába bekerültek még a felsőfokú képzettséget igénylő ápolónők, akik 432 ezer forint helyett 740 ezer forintból gazdálkodhattak három év elteltével.
A 3-as főcsoportban (egyéb felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozások) vegyes kép rajzolódik ki. A legnagyobb bérnövekedés 85 százalékos volt, ennek a tengeri és belvízi hajóparancsnokok, fedélzeti tisztek örülhettek (az ő fizetésük 312 ezerről nőtt 580 ezerre), ennél kicsit kisebb arányú, de még így is jelentős növekedés volt a szülész(nő)i tevékenység segítőinél (334 ezerről 592 ezerre nőtt a fizetésük), a fogászati, illetve általános egészségügyi asszisztenseknél, továbbá az egészségügyi dokumentátoroknál.
A 4-es főcsoportban (irodai ügyviteli, ügyfélkapcsolati foglakozások) 23 szakmát tart nyilván a KSH, ezek közül a könyvtári, levéltári nyilvántartók bére emelkedett a legnagyobb arányban: alig 188 ezer forintról kis híján a duplájára, 357 ezer forintra. Nagyot nőtt a bruttó átlagfizetés a szerencsejáték-szervezőknél (326 ezerről 514 ezerre) és az adatrögzítők, kódolóknál (279 ezerről 390 ezerre).
Ábránkon az egyes főcsoportokból kiválasztottuk azt az öt-öt szakmát, amelyekben 2019-ről 2022-re, azaz a járvány előtti évtől kezdve három év alatt a legnagyobb mértékben nőtt a fizetés.
Az 5-ös főcsoportba tartoznak a kereskedelmi és szolgáltatási foglalkozások, ezek közül a legnagyobb arányú bruttó bérnövekedés (közel hatvan százalékos vagy annál kicsit magasabb) a büntetés-végrehajtási őröknél (450 ezerről 760 ezer forintra), a segédápolóknál, műtőssegédeknél (277 ezerről 467 ezer forintra), az „egyéb személyi foglalkozásúaknál” (208 ezerről 348 ezer forintra), illetve a rendőröknél (530 ezer helyett 890 ezer), valamint az utaskísérőknél figyelhető meg. Az utóbbiak 290 ezer forintot kerestek átlagosan négy évvel ezelőtt, tavaly viszont már 460 ezret.
A 6-os főcsoportban találhatók a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozások. Az öt legnagyobb növekmény 40 és 71 százalék közötti:
- a zöldségtermesztők 153 ezer forint helyett 263 ezer forintot kerestek tavaly.
- A gyógynövénytermesztők 217 ezres bruttó bére 340 ezer forintra nőtt,
- a fakitermelő, fakivágók 209 ezer helyett 296 ezer forintot kaptak,
- az erdészeti foglalkozásúak 164 ezer helyett 233 ezret,
- a baromfitartók és -tenyésztők pedig 253 ezer helyett 355 ezret.
A 7-es főcsoportban (ipari és építőipari szakmák) a szigetelők (246 ezer forint helyett 360 ezret kerestek tavaly), a kőfaragók, kőművesek jártak a legjobban (ők 214 ezer helyett 306 ezret), ha a három év közötti növekedést vesszük alapul, rajtuk kívül az egyéb építési szakipari, szerelési, illetve építőmesteri foglalkozásúak, akik jellemzően 230–260 ezer forintot vihettek haza havonta 2019-ben, 2022-ben pedig 340–380 ezer forintot.
Az utolsó előtti, 8-as főcsoportban találhatók az összeszerelők, a járművezetők és a gépszerelők. Az ötös toplista esetében itt nincs nagy szórás: átlagosan 43 és 56 százalék között nőtt a bruttó bérük három év alatt.
- A fotó- és mozgófilm-laboránsok 240 ezer helyett 376 ezer forintot kerestek.
- A hajók személyzete, kormányosok, matrózok 291 ezer helyett 449 ezret.
- A dohánygyártó gépek kezelői 305 ezer helyett 453 ezret.
- A villamosberendezés-összeszerelők 272 ezer helyett 390 ezret.
- A fafeldolgozó gépek kezelői, illetve a gyártósor mellett dolgozók pedig 256 ezer helyett 367 ezret.
A 9-es főcsoportba (szakképzettséget nem igénylő, egyszerű foglalkozások) tartozók közül a KSH huszonötről vezet statisztikát, ezek közül az öt, legnagyobb arányban növekvő fizetés 40–44 százalékos pluszt jelent 2019 és 2022 között. A leginkább a háztartási takarítók és kisegítők bére nőtt (179 ezerről 258 ezerre), őket követi az egyszerű erdészeti, vadászati és halászati foglalkozásúak csoportja (138 ezerről 198 ezerre nőtt a bruttó bérük), aztán a kézi mosók, vasalók (akik 188 ezer helyett 265 ezret keresnek), majd az egyszerű ipari foglalkozásúak, illetve egyéb egyszerű építőipari foglalkozásúak.
Létezik egy nullás főcsoport is, ahova a fegyveres szervek foglalkozásait sorolják be – mindössze hármat a szerint, hogy milyen végzettség szükséges a pozíció betöltéséhez. A felsőfokú képesítést igénylő foglalkozások esetében a bruttó bér 710 ezer forintról 1,28 millió forintra nőtt, a középfokú képesítést igénylő pozícióknál 461 ezerről 789 ezerre, a középfokú képesítést nem igénylő szakmáknál pedig 410 ezerről 606 ezerre.
Érdemes megnézni azt is, hogy az egyes főcsoportok átlagfizetései miként alakultak. Az nem meglepetés, hogy az első főcsoporttól kezdődően csökkenni kezdenek a bruttó fizetések, viszont az némileg meglepetés, hogy a 7-es és 8-as főcsoportnál megtörik a csökkenő trend, sőt a 8-as főcsoport még a 4-esnél is jobban keres. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy
A lista eleje és vége között hatalmas szakadék tátong: a gazdasági, igazgatási, érdek-képviseleti vezetők, törvényhozók átlagosan három és félszer annyit keresnek, mint azok, akiknek a foglalkozása nem igényel szakképzettséget.
A KSH ugyanis korcsoportokra bontva vezeti a szakmák statisztikáját, ezért megnéztük azt is, hol a legnagyobb arányú a különbség a 30 év alattiak, illetve az 50 év felettiek keresete között. Szűk négyszeres a szorzó az ügyészek, ügyészi fogalmazók esetében: míg egy fiatal bruttó 390 ezer forintos átlagbérrel rendelkezik, addig egy 50 év feletti 1,5 millió forinttal. Igazgatók, elnökök, ügyvezető igazgatók esetében kicsit szűkebbre zár az olló, bár még így is két és félszer annyit keresnek az 50 pluszosok (410 ezer vs. bő egymillió forint). Hasonló az arány a légijármű-vezetők és a hajózómérnököknél is, ahol a fiatalok bruttó 583 ezret keresnek, az 50 évesek, illetve annál idősebbek pedig 1,4 millió forintot.
63 olyan szakma van, ahol az életkor növekedésével csökken az átlagos bruttó bér. A legrosszabb vegyipari alapanyag-feldolgozó berendezés vezérlőjeként, továbbá nyelvészként, fordítóként vagy tolmácsként, illetve sportolóként megöregedni: az előbbi kettőnél nagyjából 20 százalékos csökkenés van a bruttó bérek között a 30 alattiak, illetve 50 felettiek között, míg egy 30 alatti sportoló 1,27 millió forintos bruttó bére 50 feletti korára 491 ezer forintra apad(na).
Utolsó ábránkon az összes szakmát egy grafikonra tettük: minden pötty egy foglalkozást jelöl, a vízszintes tengelyen az egyes főcsoportokat látja növekvő sorrendben, a függőleges tengelyen pedig a hozzájuk tartozó bruttó átlagbért. A szakmákat FEOR főcsoportok szerint színeztük, és ábránkon is látszik, hogy a 7-es és a 8-as főcsoportba tartozók közül bőven vannak, akik jobban keresnek, mint akár a 4-es főcsoportban lévő, azaz képzettebb munkavállalók.
Bár egyes szakmáknál jelentős bérnövekedést láthatunk, fontos hangsúlyozni, hogy csak tavaly 14,5 százalék volt az infláció. A napokban pedig arról is beszámoltunk, hogy amíg az Európai Unióban tavaly átlagosan 22,9 eurót kerestek óránként az alkalmazottak, Magyarországon 9,1 euró volt az órabér. A lista elején lévő dánok egy nyolcórás műszak után naponta 123 ezer forintot keresnek, a magyarok ezzel szemben csak 27 ezret. Az adatokból kiderült, hogy az osztrákok órabére a háromszorosa a magyarokénak, és az EU-tagok között a harmadik legalacsonyabb bérrel rendelkeznek a magyar munkavállalók. És bár forintban számítva 17,4 százalékkal nőttek a hazai bérek tavaly, az árfolyamváltozások miatt az euróban mért átlag emelkedése jelentősen elmaradt ettől: csak 5,8 százalék látszik.
