Egyik nemzeti ünnep olyan mint a másik: hiába készül rájuk előre a fél ország, és hiába izgatja napokig a közvéleményt, hogy mi hangzott el egy-egy beszédben, a legtöbben valószínűleg gondban lennének, ha fel kellene idézni, hol állt színpadra tavaly Orbán Viktor, vagy hogy a kormányfő melyik ünnepi beszédét kezdte úgy a sok közül, hogy „március közepén az ember a gyümölcsfákat metszegeti”. 2013. március 15-re viszont mindenki úgy emlékszik, mintha tegnap lett volna, a megemlékezést ugyanis zárójelbe tette az időjárás, és az ország a hó fogságába esett.
Az ítéletidő során
- közel tizenötezren rekedtek az utakon;
- több mint hatszáz balesetet regisztráltak, ezek közül négy halálos kimenetelű volt;
- hatalmas anyagi kár keletkezett;
- száznál is több települést zárt el a külvilágtól a hó;
- az apróbb falvakban az áramkimaradások mellett a vízellátással is gondok adódtak.
Előre szóltak
2013 márciusa enyhe időjárással köszöntött be, a nemzeti ünnep előtti napokban is tavaszias volt az idő, azt viszont már lehetett látni, hogy a hosszú hétvégére (március 15. péntekre esett) komoly lehűlés jön. Az Országos Meteorológiai Szolgálat a március 14-i jelentésében arról írt, hogy a hajnali órákban megindult havazás és a viharos szél a Dunántúlon több felé hófúvást okozott.
Csütörtökön már volt is egy tömegkarambol az M7-esen közel negyven autó részvételével, de más utakon is jellemző volt, hogy a kocsik egymás után ütköztek össze vagy csúsztak az árokba. A hatóságok arra kérték az embereket, hogy éjjel ne induljon útnak senki, az este műszakot záró cégeket pedig arra buzdították, hogy ne engedjék el a munkásaikat, maradjanak inkább biztonságban a gyárak területén.
Március 15-én aztán folytatódott az ítéletidő, ami a figyelmeztetés ellenére sokakat az utakon ért, és rengetegen voltak kénytelenek az autójukban tölteni az éjszakát. Az áldatlan állapotokért nem is a hó volt elsősorban felelős, hanem az orkán erejű szél, ami több méteres hótorlaszokat hozott létre, megbénítva a közlekedést az egész országban. Már a reggeli órákra száznál is több út vált járhatatlanná, több tucatnyi település megközelíthetetlenné, és a vasúti- valamint a buszos közlekedés is megadta magát.
Kivezényelték az utakra a mentőegységeket, a katasztrófavédelmet, később pedig a Terrorelhárítási Központot is, mely az önkéntes civilekkel együttműködve végezte a mentést. Az M1-eshez és az M7-eshez közeli településeken több száz mentőállomást alakítottak ki, ahol közel tízezer embert helyeztek el, őket takaróval, meleg teával, szendvicsekkel látták el.
Sokan úgy rostokoltak órákon át az autójukban, hogy fogalmuk sem volt, mi lesz velük, miközben reménykedtek, hogy amíg a segítségre várnak, nem fogy el az üzemanyag a tankból. A délelőtti órákban az M1-es autópályán vesztegelők közül többen panaszkodtak arra, hogy semmi információt sem kaptak, mert egyetlen rendőr vagy katasztrófavédő sem nézett feléjük.
Azok a szerencsések pedig, akiket nem az úton ért a havazás, leginkább azért kritizálták a hatóságokat és a kormányt, mert megelőző intézkedéseknek nyoma sem volt. A legtöbben az országos kamionstop elmaradását és a hófogó rácsok idő előtti beszedését kifogásolták, amikkel ha elkerülni nem is, de minimalizálni lehetett volna a krízist.
Pintér Sándor belügyminiszter március 15-én nem sokkal dél előtt tartott rendkívüli sajtótájékoztatót, ahol kijelentette: „Emberemlékezet óta nem volt ilyen idő”, majd riadót vezényelt. Nagyjából ezzel egy időben küldték ki minden magyar telefonjára az emlékezetes SMS-t:
Segítünk! Ne hagyja el a gépjárművét! Ha elfogy az üzemanyaga, üljön át másik gépjárműbe!
Orbán Brüsszelben, Pintér idegben, Deutsch a hóban
A hóban rekedt ezreknek fogalmuk sem volt, kihez fordulhatnának információért, az ország vezetése árnyékban maradt – vagy itthon sem volt. Orbán Viktor Brüsszelben tartózkodott, uniós csúcson vett részt. A kormányzati kommunikáció alapelemei már akkor rendelkezésre álltak, ahogy a miniszterelnök szóvivője elmondta, „a rezsicsökkentés miatt hazánk támadás alatt áll, a rezsicsökkentést meg kell védeni Brüsszelben is”.
A kormányfő helyettese, Semjén Zsolt Erdélyben volt, lóháton vonult be Kézdivásárhelyre, míg az akkori honvédelmi miniszter, Hende Csaba Gripenekről tárgyalt Szlovéniában. Pintér Sándorra maradt így a helyzet kezelése. A belügyminiszter március 14-én este össze is hívta az operatív törzset, ami döntött a másnapra tervezett összes kültéri rendezvény lefújásáról, kivéve a zászlófelvonást. A minisztérium szóvivője újságírói kérdésre azt mondta, úgy látják, van igény a közös ünneplésre, és bár az időjárás zord, a kormány felkészült arra, hogy aki szeretne ünnepelni, annak megadják erre a lehetőséget.
A szárnyait bontogató Demokratikus Koalíció (DK) az Egyetem téren tartott volna ünnepi megemlékezést, ahol bemutatták volna a párt 12 pontját, Gyurcsány Ferenc ugyanakkor még Pintér köztéri tiltása előtt bejelentette, hogy lefújják a rendezvényt. A DK elnöke azt mondta, „felelős politikusként, felelősséget viselve a támogatók, szimpatizánsok testi épségéért, egészségéért, ezt a rendezvényt nem lehet megtartani. Ilyen körülmények között senkit nem hívhatunk az utcára”. Az egykori miniszterelnök egy nappal később aztán azt mondta, érthetetlen, hogy az M1-es autópályán hogyan maradhatott segítség nélkül több ezer ember, a hóhelyzet egészét pedig úgy értékelte: „Valaki nem teszi a dolgát. Nem működik az ország”.
Az épp csak megalakuló Párbeszéd Bajnai Gordon Együttjével közösen ünnepelt volna a Március 15. téren, később pedig Juhász Péter Millájával tüntettek volna a Kálvinon, de miután sok támogatójuk közölte, hogy nem mernek ilyen időben elindulni otthonról, törölték a programokat. Ugyanígy tett Schiffer András LMP-je is, ami kerékpáros tekerést szervezett a fővárosba Vágó Gáborral, „korunk Petőfijével, a márciusi ifjakra emlékezve”.
Az egyre nagyobbra növő Jobbik bár alig huszonnégy órával korábban még nem gondolt arra, hogy le kellene fújnia a Kodály köröndre tervezett rendezvényét, március 15-én már vizsgálatot és a katasztrófavédelem vezetésének menesztését követelte. „Emberek tízezrei maradtak ellátatlanul, áram, fűtési lehetőség nélkül, megrongálódott házukban, az ország számos részén elzárva a külvilágtól. Ugyanez a felkészületlenség az oka annak is, hogy emberek ezrei rekedtek az autópályákon élelem, víz és meleg ruhák nélkül, teljesen magukra hagyatva, életveszélyes környezetben” – írta Vona Gábor pártja a nemzeti ünnepen kiadott közleményében.
A Mesterházy Attila vezette MSZP arról beszélt, hogy a kormány magára hagyta az országot, Mesterházy egyenesen Orbánnak címezte, hogy „haladéktalanul utasítsa Pintér Sándor belügyminisztert és az állampolgárok biztonságáért felelős kormányzati szervek vezetőit, hogy tegyék végre a dolgukat!”.
De nem az ellenzék, hanem leginkább Pintér Sándor tette a legtöbbet azért, hogy a közvélemény dühe is a kormány ellen forduljon. A belügyminiszter ugyanis a délelőtti sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy az egységek mentési tevékenységével elégedett, nem úgy az állampolgári fegyelemmel.
Az időjárással nem vagyok elégedett, azzal amit az egységek tettek, azzal elégedett vagyok. Az állampolgári fegyelemmel megint elégedetlen vagyok (…) Felelőtlenül elindultak, nyári gumival elindultak, és 5-10 méteres látótávolságnál olyan sebességgel haladtak, hogy képtelenek voltak megállni
– kifogásolta a belügyminiszter, aki anarchiát emlegetett, amikor arról kérdezték, hogy miért nem engedték a bajba jutott autósoknak, hogy maguk elbontsák a szalagkorlátokat.
Pintér feddése után aztán szállingózni kezdte a hírek, hogy a több ezer úton rekedt között kormánypárti politikusok, tisztviselők is vannak, így Giró-Szász András kormányszóvivő, Pintér egyik meg nem nevezett államtitkára, illetve Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő is. A korábbi oktatási minisztert, Pálinkás Józsefet is a katasztrófavédőknek kellett kimenteniük – utóbbihoz szemtanúk szerint külön mentőegységet vezényeltek ki az M1-esre, ami szintén nem nyerte el a tömegek szimpátiáját.
„Totális a káosz. Felháborító az egész, úgy ahogy van”
Délutánra a körülményekhez képest konszolidálódott a helyzet, négy óra körül már arról beszéltek az illetékesek, hogy estére mindenkit kimenthetnek az utakról. Az ORFK tájékoztatása szerint nem sokkal éjfél előtt hozták ki az utolsó 42 embert. Az időközben hazatérő Orbán Viktor estére rendkívüli sajtótájékoztatót hívott össze, ahol biztosította az ingerült embereket, hogy megérti őket, de arra kért mindenkit, hogy hallgassanak a hatóságokra. Ezt követően ígéretet tett, hogy reggelre mindenhol lesz áram, ez azonban nem valósult meg maradéktalanul, több mint egy tucat bodrogközi településen még vasárnap is gond volt az áramellátással.
A viharfelhők elvonulása után aztán Pintér készített egy jelentést, melyben többek között az szerepelt, hogy a katasztrófavédelem munkája magas színvonalú, a hatóságok kommunikációja pedig megfelelő volt, továbbá hogy az emberek nagyrészt meg voltak elégedve a mentési munkálatokkal. A belügyminiszter leszögezte továbbá, hogy az első közúti baleseteket leszámítva a katasztrófahelyzetben senki sem sérült meg, senki nem hűlt ki, élet nem került olyan veszélybe, amelyet ne tudtak volna elhárítani. A történteket úgy összegezte, hogy a katasztrófavédelem új, központosított irányítási rendszere jól vizsgázott.
Pintér Sándor értékelésére a párton belülről érkezett cáfolat, egészen pontosan Deutsch Tamástól, igaz, ő még hóban rostokolva írta a Facebookon azt, hogy:
Erejüket megfeszítve dolgozó udvarias rendőrök, szolgálatkész katasztrófavédők, közútkezelők. Tényleg. És az emberek nagyon türelmesek. De teljes a fejetlenség, a felkészületlenség. Káosz. Totális a káosz. Felháborító az egész, úgy ahogy van.
Az Index információi szerint nem Deutsch volt az egyetlen elégedetlenkedő: egyenesen Pintér Sándor felé címezte kritikáját egy Győr-Moson-Sopron megyei kormánypárti képviselő is, aki szintén elakadt a hóban. Ő a Belügyminisztérium által kiküldött SMS használhatatlansága miatt bírálta a döntéshozókat, de a kiszivárgott információk szerint Semjén Zsoltra is többen megorroltak a frakcióban, amiért az ország második embereként végig láthatatlan maradt.
Pár nap elteltével aztán további ellentmondásos hírek kerültek napvilágra, amik inkább azt támasztották alá, hogy nem ment minden olyan zökkenőmentes, ahogy azt Pintér állította. A belügyminiszter három nappal az események után a parlamentben azt mondta, hogy a katasztrófavédelem megyei szervei már március 13-án figyelmeztettek a készülő hófúvásra, az országos főigazgatóság pedig március 14-én reggel 7:35-kor szintén megkért mindenkit, hogy ne induljon útnak. Ezzel szemben a megyei igazgatóságok figyelmeztetéseinek nem volt nyoma, a katasztrófavédelem csütörtök reggel pedig csak egy árvízi egyeztetésről szóló hírt jelentetett meg, este pedig áramkimaradásokról számolt be, az utakon ragadt autókról azonban nem volt szó.
Szintén Pintér korábban arról beszélt, hogy az országos kamionstopot már március 14-én elrendelték, ehhez képest országos stopról szó sem volt, csak részlegesről. Az utóbb elkészült ombudsmani vizsgálat is azt erősítette meg, hogy bár a mentésben részt vevő egységek eszközállományukat maximálisan kihasználva végezték a mentést, a lakosság felkészítése és tájékoztatása, és általában véve a kommunikáció hagyott kívánnivalót maga után.
Mindennek azonban nem lett következménye. Bár az ellenzék egyszerre követelte a katasztrófavédelmet vezető Bakondi György és Pintér lemondását, a tavalyi augusztus 20-ával ellentétben (amikor az OMSZ két vezetőjét is elbocsátották, mert vihart jeleztek a tűzijáték idejére, azonban ez nem következett be) a kormány itt még csak kisebb vezéráldozatot sem hozott. Március 17-én pedig már azt láthattuk a Facebookon, hogy Orbán Viktor leporolja a bakancsát, majd Pintérrel kisbuszba pattan, hogy személyesen felügyelje a munkálatokat az utakon.
