Aligha lesz a közeljövőben a 2021-es előválasztáshoz hasonló esemény Magyarországon – legalábbis ez derül ki az ellenzéki pártok a 24.hu körkérdésére küldött válaszából. Van olyan párt, amely egyenesen tovább bővítené a 2021-es modellt, miközben van olyan is, amely szerint az előválasztás vezetett a 2022-es ellenzéki bukáshoz és a Fidesz történelmi sikeréhez.
A reakciók egyébként több szempontból is tanulságosak: nemcsak az előválasztás konklúzióit beszélik el másképp, de arról is mutatnak valamit, hogy a kisebb-nagyobb támogatottságú ellenzéki pártok a közeljövőben milyen stratégiát követhetnek majd az összefogás ügyében, illetve tárgyalástechnikai kérdésekben.
Siker vagy kidobott energia?
Az előválasztás szükségességében 2021 őszéig mind a hat ellenzéki párt egyetértett, a politikai eszközt előremutató újításnak tartották. Ez azonban ma már messze nincs így, az előválasztásnak a nyilvánosságban mára többfajta, egymásnak ellentmondó, pozitív és kritikus értékelése is megjelent.
A pozitív megközelítés az előválasztás innovációját emeli ki: azt, hogy az Orbán-kormány ellenzéke 2010 óta először csinált valamit közösen úgy, hogy az hetekig folyamatosan napirenden volt, sok százezer embert mobilizált, és például olyan televíziós vitákat generált, amelyekre jó másfél évtizede nem volt példa Magyarországon, ahol egyébként ez idő alatt számos parlamenti választást is tartottak. És ezzel a pozitívumok még nem értek véget. Miközben az ellenzéki pártok saját erejükből bonyolítottak le valamit sikeresen, addig a színfalak mögött éles politikai küzdelem és szkander zajlott: valahogy úgy, ahogyan egy jobb formában lévő, versengésen alapuló demokráciában szokás. Az ellenzéki pártok összefogása azt is megmutatta a NER tizenegyedik évében, hogy így is lehetne politizálni Magyarországon: vitázva, a szavazókért versenyezve, de bizonyos alapvető értékekben és elvekben megállapodva, azokat tiszteletben tartva.
Az előválasztásnak lett egy másik megítélése is, ez az előbbinél jóval kritikusabb. Ebben szerepel érvként az, hogy az ellenzéki pártok tulajdonképpen kidobtak az ablakon közel egymilliárd forintot, ráadásul mindezt egy olyan ügyért, amely nem hozott politikai hasznot a parlamenti választáson, sőt Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelöltségével egyenesen olyan politikai problémát állított elő az ellenzék számára, amelyet végül nem is tudott kezelni. „Sok hűhó semmiért”: így hangzik a kritikusok összegzése. Kicsit bővebben: rengeteg pénz és energia elment egy olyan projektre, amelyet a tárgyalóasztalnál is meg lehetett volna oldani.
De hogy látják mindezt az érintettek? Kíváncsiak voltunk, hogy az ellenzék pártjai a két véglet közt hol helyezkednek el véleményükkel, és milyen terveik vannak az előválasztással, ezért az alábbi kérdéseket tettük fel a szereplőknek:
- Támogatják-e, hogy a közeljövőben, de legkésőbb a 2026-os parlamenti választást megelőzően a 2021-ben lebonyolítotthoz hasonló (mind a 106 körzetben egyfordulós, illetve a miniszterelnök-jelöltek közt külön kétfordulós) előválasztás történjen az ellenzéki oldalon?
- Támogatják-e, hogy bármilyen előválasztás történjen az ellenzéki oldalon az önök pártjának részvételével?
- Ha támogatják az előválasztást, de nem pont úgy képzelnék el annak ideális formáját, ahogy az 2021-ben történt, akkor milyen akár elvi, akár praktikus, gyakorlati változásokat szeretnének eszközölni, ajánlani a többi ellenzéki szereplő számára?
- Mi az, amit semmiképp nem szabad megismételni a 2021-es előválasztásból?
- Mi volt az 2021-es előválasztás legnagyobb tanulsága az önök pártja számára az előválasztás intézményéről?
Kérdéseinkre az ellenzéki parlamenti pártok közül csupán a Jobbik nem válaszolt.
Akik szerint az előválasztás siker volt: MSZP és Párbeszéd
Az MSZP határozottan támogatja, hogy a 2021-eshez hasonló előválasztás történjen újra az ellenzéki oldalon. Mint írták, „már a 2024-es önkormányzati választásra történő felkészülés időszakában is jó eszköznek gondoljuk ahhoz, hogy helyi megegyezések hiányában kiválasszuk a Fidesszel szemben induló ellenzéki polgármesterjelöltet, illetőleg, ha szükséges, az önkormányzati képviselőjelöltet a 10 ezer főnél magasabb népességszámú településeken. Továbbra is az a véleményünk ugyanis, hogy a választási siker alapvető előfeltétele az, hogy csak egy jelölt álljon szemben a Fideszével”. Hozzátették: épp „ezért a 2026-os országgyűlési választás esetében is továbbra is ez a legmegfelelőbb módszer arra, hogy meghatározzuk a 106 körzet ellenzéki jelöltjének személyét, illetőleg a közös miniszterelnök-jelöltet.”
A 2022-es választási kudarcot ugyanis nem az összefogás és az előválasztás okozta, sőt ezek nélkül az ellenzék az egyéni választókerületekben még azt az eredményt sem érte volna el, amit elért. Úgy gondoljuk tehát, hogy az előválasztás intézménye előremutató volt és bizonyított még akkor is, ha egyes ellenzéki pártoknak most nem érdekük ezt hangsúlyozni.
A szocialista párt összességében azt írta, hogy a 2021-es előválasztás „Magyarország demokratikus történetének egyik legnagyobb akciója volt, eljutottunk a települések közel egyharmadára, olyan mozgalmat szerveztünk felülről, ami nagyon sok energiát hozott felszínre alulról. Meggyőződésünk, hogy sem a 2019-es főpolgármesteri választás, sem a minden szavazókörbe delegáltat juttató 20K-projekt nem lett volna sikeres, ha nincs ez a folyamat.”
A Párbeszéd szerint az „előválasztás – a kivitelezés minden hibájával együtt – a demokratikus ellenzék sikeres politikai projektje volt”, mert a „kétfordulós szavazás lezárultakor – 2021 októberében – az ellenzék támogatottsága meghaladta a kormánypártokét.”
Azt is írják, hogy bár a „Párbeszéd 2023-ban elsősorban a 2024-es önkormányzati és EP-választásra koncentrál, nem zárja ki: a 2026-os országgyűlési választás előtt is előállhat olyan helyzet, amelynek során a legjobb politikai megoldás megtalálásához szükség van a választók bevonására, helyi előválasztások megrendezésére. A Párbeszéd kész minden formában, bármilyen fórumon megméretni magát, amely a zöld ügyek kiemelt és eredményes képviseletét lehetővé teszi; amely közelebb visz egy zöld, igazságos, szolidáris Magyarország felépítéséhez.
Ugyanakkor a Párbeszéd – az előválasztástól függetlenül – elutasít minden olyan politikát, amely kizárólag arra irányul, hogy fideszes stílusban, parancsszóra jelölje ki az ellenzéki térfélen: ki a legnagyobb kicsi.
Szerintük nem az előválasztás a felelős a 2022-es áprilisi bukásért. Az ellenzéki együttműködés problémái ugyanis az előválasztást „követően jelentkeztek: 2022-ben azt láthattuk, hogy a kampányforgatókönyv és – menedzsment újratervezése téves volt, és bár megmaradt az egység, a választók nem kapták meg azt a hiteles ajánlatot, amelyre kellő számban szavaztak is volna. A legfontosabb tanulság minden demokrata ellenzéki szereplőnek: választást kell nyerni, nem (csak) előválasztást.”
Momentum: lehet így, lehet úgy, de akár vegyesen is
A Momentum válaszából az derül ki, hogy egyelőre nyitva hagyja a kérdést az előválasztás jövőjéről, szerintük többféleképp be lehet vetni ezt az eszközt, egyébként is messze van a következő parlamenti választás.
A párt ugyanakkor „fontos ellenzéki innovációnak tartja az előválasztás intézményét, ami választók tömegeit tudta bevonni az ellenzék jelöltjeinek kiválasztásába 2019-ben és 2021-ben is. A következő országgyűlési választást azonban több mint három év múlva rendezik, így korai lenne erről már most döntést hozni.”
Biztosak vagyunk abban, hogy az ellenzéki pártok a választások közeledtével meg fognak egyezni a jelöltek kiválasztásának leghatékonyabb módszerében, legyen az előválasztás, tárgyalás, vagy akár mindkét módszer használata egyszerre, vegyesen.
Azt ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy „érdemes szétválasztani az önkormányzati és az országgyűlési választás előtti előválasztásokat. Az önkormányzati választás közeledtével támogatjuk, hogy a lehető legtöbb polgármesterjelölt személye előválasztás útján dőljön el. A 2019-es önkormányzati előválasztás jól működött, 2021-ben viszont nem volt célravezető egyfordulóssá tenni az egyéni jelöltek kiválasztását, ezért – amennyiben hasonló számú párt és szervezet szeretne részt venni egy következő előválasztáson – akkor azt kétfordulóssá kell tenni.” Hozzátették: tanulság továbbá, hogy az „egyéni jelöltek szintjén történő előzetes megegyezések miatt számos egyéni választókerületben nem a legrátermettebb ellenzéki jelölt került kiválasztásra. A legfontosabb pozitív tanulság pedig az, hogy sok idő után több százezer választót mozgósított az ellenzék, és heteken át saját narratívával uralta a nyilvánosságot.”
Pótcselekvés és bukás: így látja az LMP és a DK
Válaszában a legkevesebb konkrétummal az LMP szolgált. Az mindenesetre kiderül belőle, hogy mostanában túl sok jót nem gondolnak az előválasztásról a zöldpártnál. Azt írták, hogy az LMP „a 2022-es országgyűlési választásból levonta a megfelelő következtetést. Álláspontunk szerint a köldöknéző politika helyett a valós ügyekre kell koncentrálni, valódi ügyekkel kell megfogni az Orbán-kormányt, ennek pedig nem része egy 3 év múlva esedékes ellenzéki előválasztás kérdése.” Hozzátették: „ehelyett inkább azzal foglalkozunk, hogy hazánkat ne tegye a kormány akkumulátorgyártó gyarmattá, azzal, hogy maradjon tiszta levegő, elegendő víz és termőföld, illetve zöld energia a jövő generációi számára. Ezek a valós ügyek, melyekre koncentrálnunk kell most, minden más színtiszta pótcselekvés.”
Ungár Péter, a párt társelnöke korábban azt mondta, szerinte a 2021-ben kipróbált formában nem lesz több ellenzéki előválasztás. A politikus hozzátette: a 2021 végén történtek összességében olyan tragédiát okoztak, „amit úgy hívnak, hogy a negyedik kétharmad.”
A megkérdezettek közül a Demokratikus Koalíció volt a legkritikusabb az előválasztással kapcsolatban, szerintük egyenesen az előválasztás vezetett a 2022-es ellenzéki bukáshoz. A 24.hu-nak azt írták, hogy a „soron következő választás az önkormányzati választás lesz. 2019-ben tárgyalásos úton döntöttünk a helyben induló jelöltekről. Akkor csak ritka kivétel volt egy-két helyen az előválasztás, mégis, előválasztás nélkül nyertünk Salgótarjánban, Tatabányán, Érden, Szegeden, Pécsen, Dunaújvárosban, Miskolcon, Szombathelyen, Egerben és a budapesti kerületek többségében is.”
A 2019-es tárgyalásos modell tehát óriási, nem várt sikerre vezetett az önkormányzati választáson, a 2022-es, mindenhol előválasztást alkalmazó modell ezzel szemben óriási bukáshoz.
A DK – folytatták válaszukat – „a siker forgatókönyvét szeretné megismételni, nem a kudarcét. Ha a tárgyalásos modell jól működött három éve, akkor jól fog működni most is, ezt a modellt kell követnünk, tárgyaláson kell dönteni a közös jelöltekről.”
A DK alelnöke, Molnár Csaba pár hete azt mondta, hogy az előválasztás gondolata eleve hibás volt, mert egy parlamenti választáson nincs érdemi jelentősége az egyéni képviselőjelöltek személyének, Orbán Viktor és Márki-Zay Péter között döntöttek a választók. Azt is mondta a Partizánban, hogy a negyedik kétharmados vereség után ott tart az ellenzék, hogy lassan mindent kipróbált. Kivéve egyet, „azt, ami egyébként győzelemre vezetett 2002-ben és 2006-ban”, hogy legyen egy domináns párt, a DK ennek megvalósítására készül.
