Ki Donáth Anna a Momentumban? Szakrális vezető, kabalaállat, stratégiai igazgató, mégis ki?
Nem az én dolgom felcímkézni magam. Hivatalosan a Momentum EP-képviselője vagyok.
Ha árnyékelnöknek hívjuk, megsértődik?
Teljes mértékben. A Momentum elnökét Gelencsér Ferencnek hívják. Én alapítója vagyok a Momentumnak, a közös irány kitalálásában a kezdetektől részt vettem, most pedig arra kértek fel, hogy vigyem tovább azt a gondolatvilágot, amit április 3-a után elkezdtem különböző cikkekben megírni.
Negyven percen át beszélt arról, hogy önnek és pártjának milyen víziója van az országról, közben viszont nem tagja a Momentum vezetésének. Mit tud ebből a vízióból megvalósítani pozíció nélkül? Ha azt mondja valamiről, hogy legyen így, azt végigviszi a párt?
Ez félreértés, mert nem egy ember valósít meg egy programot, hanem egy közösség, egy párt. A 21. században személyközpontú politikát kell folytatni, de ez nem azt jelenti, hogy kijelöljük, hogy ő a messiás, és utána kell menni. Gelencsér Ferenc arra kért fel, hogy arcot adjak a Momentum politikájának, víziójának. A pártelnöki munka az életembe jelenleg nem fér bele a gyereknevelés mellett. Ferivel pedig jó a munkamegosztásunk. A Momentum vezetése egyébként sem telepszik rá a pártra, itt közös döntések születnek.
Azt mondja, nem messiás, bár a pártja épp ilyen hangulatot gerjesztett. Ott voltak az óriásplakátok, az ön előtt felszólaló párttársa, Soproni Tamás pedig a sötétben felbukkanó fényként emlegette önt. Nem arról van szó, hogy a politikai közössége valami olyat vár, amit ön nem akar?
Itt sincs ellentmondás. A plakátkampány a figyelemfelkeltés eszköze. És emiatt el is kezdtek figyelni ránk az emberek. Ne felejtsük el, hogy nem az értelmiségnek politizálunk. A plakátkampánnyal olyanokhoz is el akartunk jutni, akik nem olvasnak publicisztikákat. Az ellenzéki oldalon elkezdődött egy „messiás-casting”, ami teljes tévút, mert a politikában nincsenek messiások.
Ön cselekvőképes politikus a Momentumon belül? Ha valamit el akar érni, el tudja?
Igen.
De nincs is benn az elnökségben.
A döntéshozatali folyamatokban nem vagyok benne, de a véleményem számít.
Másképp kérdezem. Ön elmondta, hogy milyen legyen a Momentum politikája, hogy milyennek kéne lennie a pártnak, min kell változtatni. De mi van, ha nem lesz változás? Vagy ha nem lesz jó az az út, amiről beszélt? Kin lehet akkor azt számon kérni? Donáth Annán? Gelencsér Ferencen vagy kin?
Számon kérni a kudarcot, a rossz politikai cselekvést, vagy azt, hogy nem növekedünk? Nézze, kifelé a kutyát nem érdekli, hogy Donáth Anna csinálta-e rosszul vagy bárki más. A támogatottságon úgyis látszani fog, hogy jól csináltuk vagy rosszul. Ebben a pártban mindenkinek megvan a maga feladata, és megvannak a vitáink is. Engem arra kértek fel, hogy legyek ennek a politikának az arca. Amit szombaton mondtam, abban nem volt olyan, amivel ne azonosulna a Momentum elnöksége. Április óta magunkba néztünk, végigelemeztük, hogy mi történt, és arra jutottunk, hogy vissza kell térni az eredeti útra. Ezt az utat meg is kell tudnunk fogalmazni. Mindig az volt a kritika a Momentummal kapcsolatban, hogy nem értik a mi víziónkat. Most ezt a víziót megfogalmaztuk.
Nem lenne tisztább helyzet, ha ön vezetné a pártot?
Mit értünk azalatt, hogy tisztább helyzet? Bemutattuk a politikánkat, aminek én adok arcot. Nem ennyire fontosak a pozíciók. Jövőkép kell, és hogy beszéljünk a valóságról. Mert ezt nevezik politikának, ezt nevezik politikai munkának, amit el kell végeznünk.
Nem is akarja irányítani a Momentumot?
Én nem szeretném irányítani a Momentumot, jelenleg a gyermekem az első. Szeretem ezt a közösséget, felelősséget érzek felé, Magyarország felé is, ezért is tértem vissza, talán idő előtt is.
Hívták? Ennek volt szerepe abban, hogy idő előtt térjen vissza?
Volt benne szerepe, igen. De még inkább szerepe volt annak a mély szorongásnak és apátiának, ami a választás óta elérte az országot és az ellenzéki választókat.
A kétségbeesés nem abból jön, hogy a Momentum számai egy ideje rosszak, lefelé mennek, esetleg stagnálnak 5–7 százalék körül, Gelencsér Ferenc pedig nem egy karakteres politikus, és többször hibázott is az elmúlt időszakban? A Momentum körül nem ebből fakad az apátia, a frusztráció?
A Momentumon belül a legnagyobb apátia forrása az volt, hogy felismertük: hibáztunk. Elhittük mi is, hogy fel kell ülni a közös ellenzéki vonatra, hogy létezik olyan, hogy ellenzéki szavazó. Hogy zárójelbe kell tenni a kormányváltás miatt azt, amiért megalakultunk. Elhittük, hogy a tartalom másodlagos. Ez egy hamis út volt, és ezt igazolta a legutóbbi kétharmad is.
A momentumosok legnagyobb csalódása az volt, hogy részt vettünk egy olyan együttműködésben, amelyben csendben maradtunk akkor is, ha úgy gondoltuk, hogy igazunk van. Le kellett nyelnünk a kritikáinkat, és kevés mozgástér volt a „momentumosság” megőrzésére.
Most azt mondja, hogy külön kellett volna indulni?
Nem ez a tanulsága a választási eredménynek. A választási törvény kényszere rajtunk van. De nem mindegy hogy milyen az együttműködés. A tanulság az, hogy szükség van együttműködésre az ellenzéken belül, de a választóknak nem elég annyit mondanunk: összefogás. Sokat beszélünk a technikai kérdésekről, de a lényegről nem. Ha nincs tartalom, amelyre az együttműködés épül, hanem mindennek az az alapja, hogy ki kivel, hogyan fog össze, akkor az az embereket hidegen hagyja majd, és sosem fogunk győzni. Az öncélú orbánozás sem tartalom.
Az együttműködés politikája sem volt más, csak technikázás és öncélú orbánozás.
És a felcsúti per? A Momentum miniszterelnök-jelöltjének projektje nem öncélú orbánozás volt?
Mondtam, hogy mi is hibáztunk.
A felcsúti per ígérete hiba volt?
Igen, mert nem ment át a lényeg. De ne is beszéljünk róla, mert az egy rossz politikai termék volt, és én azzal már akkor sem értettem egyet.
Mi volt benne a rossz? Demagóg volt?
Nem volt világos, hogy az emberek jogosan frusztráltak, és elégedetlenek azzal, hogy napról napra egyre nehezebben élnek meg. Hogy sokat dolgoznak, de keveset keresnek. Hogy igazságtalan az adórendszer, miközben itt van az urambátyám világ, amelynek a kivételezettjei lubickolnak a rezsicsökkentett medencéjükben. Nem lett mindez rendesen elmesélve. És nem szabad másra mutogatni, hogy miért nem. Ezért is hangsúlyozom az őszinteséget. Ami azt is jelenti, hogy nem azt kell mondani, amit a választó hallani akar. Hanem azt, amiben hiszünk. Azt is ki kell mondani, ami fáj, akkor is, ha az éppen népszerűtlen, mert hosszú távon az lesz a hiteles politika alapja.
Egyértelműen utalt az őszödi beszédre, de nemrég egy Momentum-videóban az árnyékkormánynak is nekimentek. Lőni kell a DK-ra, ez is a változás része?
Az, hogy a politikai pártok közt verseny van, egy normális világban senkinek sem okoz gondot. Én nem szeretnék belesavanyodni ebbe a politikai mocsárba, ahol ne viselkedhetnénk versenytársként. Azt is abba kell hagyni, hogy az ellenzéki pártok nagyokat mondanak, hogy jobban figyeljenek rájuk. Ma Magyarországon nem tudunk különbséget tenni hazugság és igazság közt, mert a narratívák versenyeznek, és aki hangosabban mondja, annak a narratívája megy át. Ez ellen tennünk kell, akkor is, ha népszerűtlen. Nem egymást kell támadnunk, csak fel kell hívni a figyelmet, amikor lufival van dolgunk.
Szóval a DK egy lufi?
Attól, hogy valamit sokszor elmondunk, még nem lesz valóság. Úgy álltam fel a színpadra, hogy amiről beszélek, a mögött konkrét, kidolgozott program van. A Momentumnál mi nem olyanok vagyunk, akik felállnak a színpadra, és elmondják, hogy mi vagyunk a tutik, és az nem is számít, hogy éppen van programunk vagy nincs. Mert nem az a kérdés, hogy ki a legerősebb az ellenzéki oldalon.
Ez azért fontos kérdés, nem?
Nem. Sőt!
Nem fontos?
Ez a hazugságspirál része. Nekem nem az a célom, hogy a Momentum legyen a legerősebb a sok kicsi közt. Nekem az a célom, hogy a Momentum egy olyan erős közösséggé nőjön, amiről az emberek azt gondolják, hogy vagy az Orbán-rendszer, vagy mi. Nekem a NER lebontására van szerződésem. A magyar emberek élete akkor lesz jobb, ha ez a hazugságrendszer végre összedől.
Nem mondja ki, de ettől még a DK a Momentum fő ellenfele az ellenzéki oldalon, nem?
Jelenleg alternatívagyártás folyik. És én nem látok alternatívát az ellenzéki oldalon, mert számomra az nem alternatíva, hogy mi vagyunk a legnagyobb kutyák. Az nem alternatíva hogy számháborúzunk, vagy hogy mi vagyunk a leghangosabbak. Arcot akarok adni annak a politikának, ami ezen túl akar lépni. Beszéljünk arról, hogy mitől lesz esélyteremtő az oktatás, emberközpontú a gazdaság, hogy hogyan tudunk Európán belül komolyan vehető partnerek lenni. A szomszédunkban épp háború van, és közben tényleg arról beszélünk, hogy ki a legnagyobb az ötszázalékos pártok közt?
Mérges Gyurcsány Ferencre?
Miért lennék rá mérges?
Szemezget a Momentumból. Mondom, akiket már elvitt: Bodrozsán Alexandra, Buzinkay György, Déri Tibor, Juhász Béla – utóbbi kettő ráadásul polgármester, abból pedig nincs sok a Momentumnál.
Ha neki ez a politikai stratégiája, az előbb-utóbb vissza fog ütni.
Csak gyengíti a Momentumot.
Nem gyengíti. Az gyengítené, ha belülről bomlasztanák, és nem az, ha valaki elmegy onnan, ahol nem érzi úgy, hogy odatartozna. Ha valaki menni akar, menjen, nem kötelező Momentum-tagnak lenni. Ha valakinek ez a fő politikai stratégiája, hogy nála a látszat több, mint a tartalom, az mindent elmond róla. A Momentumnál azonban a tartalom fontosabb, mint a látszat.
Ön végigülte az ellenzéki kampányt vele, szóval milyen Gyurcsány a zárt ajtók mögött? Legendák keringenek a technikáiról és machinációiról.
Ilyenkor Gyurcsány Ferenc szórakoztató. És ez megint csak igazolja, amit mondok, hogy nem Gyurcsány Ferenccel szemben kell politizálni, hanem a magyar emberekért. Mindegy, hogy zárt ajtók mögött mit csinál Gyurcsány Ferenc.
Az is szórakoztató, amikor baszdmegol?
Az show-műsor, minden elemében. Gyurcsány imádja irányítani a hangulatot. Mégis félrevisz, ha ezt állítjuk a középpontba.
„Anna, baszd meg!” volt?
Nincs olyan ellenzéki politikus, akit Gyurcsány Ferenc ne simogatott meg, és ne baszdmegolt volna már le.
Szóval önnek is jutott, ahogy Karácsonynak?
Konkrétan erre már nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy amikor kiabált, akkor kedvesnek kellett lenni, amikor viccelt, akkor komolynak. Ez egy játék. Amúgy az menjen el politizálni, akinek erős idegei vannak, és hajlandó humorral kezelni, és nem érzelmileg ráugrani ezekre a mondatokra. Egy üzleti tárgyaláson is vannak ilyen játékok. Zárt ajtók mögött kompromisszumot kellett kötnünk, és pártérdeket kellett érvényesítenünk. De ez kevésbé fontos, a politika mélyen nem erről szól. Hanem a jövőképről és a vízióról.
Menjünk azért vissza a számokhoz. A Momentum 5–7 körül stagnál egy ideje. Mikor lesz ebből 10 százalék, és mikor 15? Erre van vízió?
Nem tudom megmondani, hogy holnap vagy holnapután. A politika lényege, hogy meggyőzzem az embereket arról a vízióról, amiben hiszek. Egy olyan országban akarok élni, ami a megbecsülésen alapul. Hogy megbecsüljük az embert, aki dolgozik. Hogy megbecsüljük a tanárt, aki tanít. Ha az emberek azt érzik, hogy mi képviseljük az országot, amiben élni akar, akkor a Momentum nőni fog.
Kérdezem akkor úgy, hogy van-e olyan társadalmi réteg a célkeresztben, melyet kifejezetten meg akarnak szólítani, hogy kilépjenek a kispártiságból? A 20-as, 30-as éveiben járó városi értelmiségiek, egyetemisták között népszerűbb a Momentum, de kik azok, akik még megszólíthatók, akiket el akarnak érni?
A fő cél, hogy eljussunk mindenhová.
Mindenhová? Egyből?
Az első lépés, hogy ki kell törni az apátiából. Abból a hamis illúzióból, hogy nincs alternatívája a hazugság rendszerének. Rengeteg helyen ott van a Momentum, meg kell erősíteni ezt a szervezetet. Kiskunlacházától Debrecenig ma ugyanaz a problémája az embereknek, a megélhetés. Ez ugyanúgy érinti a középosztályt, a rászorulókat, a fiatalokat és a nyugdíjasokat. Ki kell mondani, hogy hazugság volt az árstop, a rezsicsökkentés, az inflációt gerjesztő, választás előtti nagy osztogatás. Ezért nem tudnak megélni az emberek, ezért nem tudják kifizetni a gázszámlát: ez mind a rossz politikai döntések következménye. Ahhoz, hogy ezen változtassunk, hatalomra kell kerülnünk. Nem fogom senkinek azt mondani, hogy holnapra én vagy a Momentum megoldja ezeket a problémákat, mert ezeket a problémákat kormányzati helyzetből lehet megoldani.
Milyen párt a Momentum?
Hogy milyen címkét lehet ráaggatni kívülről?
Hogy milyen párt. Az LMP zöldpártként beszél magáról, a Fidesz jobboldali néppártként, a Mi Hazánk nemzeti radikálisként, az MSZP baloldaliként. Mindegyiknek van egy mondása magáról két-három szóban. A Momentum mit mond magáról?
A magyar politika egyik hazugsága, hogyha valamit a zászlómra tűzök, akkor az tartalmilag is megvalósul. Nincs olyan párt, aminek az alapító-okiratában ne lenne benne a szolidaritás, ehhez képest nem látom, hogy melyik pártnál valósul ez meg.
Nem kell az önazonossághoz egy mondás? Mondjuk a Momentum Magyarország liberális pártja, ez hogy hangzik önnek?
Én nem félek ettől a címkétől. De fontosabb a címkéknél, hogy a címkék mögötti értékeket definiáljuk. A magyar politika egyik hazugsága, hogyha valamilyen politikai címkét sokszor magunkra aggatunk, akkor majd abból politika lesz. Hány állítja magáról, hogy baloldali párt, és ehhez képest egyáltalán nem folytatnak baloldali politikát.
Nem lesz baloldali párt a Momentum? Végül is ön sokat beszél a szociális érzékenységről.
A Momentum kulturális értelemben egy liberális párt, mert messzemenőkig az emberi és szabadságjogok mellett áll ki. Ugyanakkor szociálisan érzékeny gazdaságpolitikát képvisel. Szeretik ránk aggatni, hogy neoliberális, csak akkor azt is kérem, hogy mutassák már meg a Momentum gazdasági programjában 2018 óta, hogy mi ebben a neoliberális. Ezért nincs sok értelme címkékkel játszani.
Azt nem látja problémának, hogy nincs egy világos és egyszerű önazonossága a Momentumnak?
Ez nem igaz, van. Az alapértékeinken sose változtatunk. Ennek a közösségnek minden tagja hisz abban, hogy esélyteremtő oktatás kell, hogy társadalmi mobilitás kell, hogy mindenki ugyanarról a rajtvonalról indulhasson, hogy mindenki magától dönthesse el, hogy merre indul el – ám onnan kezdve verseny van. Mivel címkézzük ezt fel? Az elejére azt mondhatják, hogy baloldali politika, a második felére hogy liberális. Pedig az egyik a másiktól függ. Ha a verseny eltűnik, akkor nincs innováció, de ha bebetonozzuk a viszonyokat, az a teljes társadalomnak árt.
Nem kéne mindezt lefordítani úgy, hogy az utca emberének is beugorjon valami, ha a Momentumról van szó? Mi az a három szó, amivel a Momentum körbeírható?
Ezt megfogalmaztuk az alapításkor: szolidaritás, pozitív nemzetkép, teljesítményelv. De látszik, hogy mindegy, mi ez a három-négy szó, amit mi kitalálunk, ha senki nem erre hivatkozik. Én azt mondanám, hogy esélyteremtő oktatás, emberközpontú gazdaság, erős európai elköteleződés. Ez a Momentum.
Nem érzi gátnak a népszerűségnövekedésben azt, hogy nincs tiszta önmeghatározása a Momentumnak?
Ne zárjuk ki, hogy lesz olyan címke, ami mindenkinek a Momentumot fogja jelenteni. Ez is a politikai munka része. Ne öndefinícióról beszéljünk, mert az a fontos, amit az emberek a munkánk alapján éreznek, elhisznek rólunk.
Adott egy interjút a DK-s Molnár Csaba a Partizánnak, amiben azt mondta az ellenzéki jövőt illetően, hogy kipróbáltak már szinte mindent a NER ellen, azt azonban még nem, ami 2002-ben és 2006-ban győzelemre vitt: hogy van egy domináns párt, ami akkor az MSZP volt, most nyilván ők lennének, a DK. A Momentum mit szólna az SZDSZ szerepéhez?
Lehet, hogy valamikor az MSZP nagy párt volt, de az SZDSZ nélkül nem tudott volna kormányozni. Az egyik pillanatban azt állítják, hogy a domináns párt miatt működtek, ám ha a tandíjról vagy a vizitdíjról van szó, akkor Molnár egyből az SZDSZ-re mutogatott, akik miatt „muszáj volt megkötni a kompromisszumokat”. Félreértése a jelenlegi politikának, ha arról beszélünk, hogy ki a legnagyobb kutya, és az erő politikájából próbálunk mindent levezetni. Ez azt jelentené, hogy mindent Orbán Viktorhoz mérünk. Ebből az emberek egyre nagyobb részének egyre jobban elege van. Nem érdekli őket, hogy hívják a miniszterelnököt, ha ugyanazt a kicsinyes, utálkozós politikát látják. Április 3-a óta nem nőtt az ellenzéki tábor. A bizonytalanoké viszont igen.
Nem kell szociológusnak lenni, hogy ebből azt az ellenzéki politikusoknak címzett üzenetet olvassuk ki, hogy menjetek mind a pokolba.
Ezt mondják a választók?
Van egy hardcore ellenzéki kemény mag, amelyik mindenképp le fog szavazni, hogy ne ebben a rendszerben kelljen élnie, de ez a tábor nem elégséges a változáshoz. Jelenleg 1,5–2 millió ember hiányzik. Ha ugyanolyan logika alapján működünk, mint az elmúlt 30 évben, akkor sosem fognak velünk szimpatizálni. Akkor lesz változás, ha többség úgy érzi, van alternatívája a jelenlegi rendszernek.
Április 3-án a választók nem kaptak jobb alternatívát annál, ami most van.
Az összefogás halott, ahogy Ungár Péter mondja?
Ez megint technikai kérdés. Nem ezért van újabb és újabb kétharmad.
És 2026-ban a választási feltételek feltehetően ugyanazok lesznek.
Ezért is fogalmaztam úgy, hogy a választási rendszer kényszere mindenkit béklyóba köt.
Eszerint az ellenzéki vonatról csak átmenetileg lehet leszállni. Hogy aztán megint visszaszálljanak.
Most is azt állítom, hogy kevesebb pártra van szükség.
Ki tűnjön el?
Addig mindegy, hány szereplős az ellenzéki oldal, amíg csak a technikán alapul, és nincs hozzá tartalom. Akkor nem lesz más, csak újabb és újabb kétharmad.
A Párbeszédre szükség van?
Ezt a választók döntsék el. Egy választás van, amit nem köt a választási rendszer béklyója: az EP-választás jövőre. Az lesz a legnagyobb mintás közvélemény-kutatás.
Akkor mi lesz a mérce? 5 százalék alatti pártokra nincs szükség?
Igen. És az 5 százalék nem egy nagy erő.
Aki tehát 5 százalék alatt van, arra nincs szükség?
Ezt majd eldöntik a választók. De minél több szereplő van, annál színtelenebb, szagtalanabb lesz a vége, annál kevésbé lesz világos az ellenzéki ajánlat 2026-ban.
Mennyi az ideális? Két párt, három?
Ez nem matematikai kérdés. Az ideális az, ha tartalmi politikát csinálunk. Akkor van értelme szövetségi politikáról beszélni, ha olyan közösségek együttműködése a tét, amelyek mögött társadalmi támogatottság van. Nem tudom, hogy a mi munkánk mikorra fog beérni. Holnapra? Holnaputánra? Öt év múlva? Már a következő választásra? Abban azonban biztos vagyok, hogyha nem kezdjük el ezt a munkát, akkor nem fog soha beérni. Elegünk van abból, hogy itthon a politikában minden a rövid távról szól, mert majd újra lesz egy választás. 12 éve nem történik alternatívagyártás, mert mindig a következő választás technikai kérdésén bukik el az igazi politizálás.
Azt mondta, egyszer majd vége lesz NER-nek is, ahogy a Horthy-, a Rákosi- és a Kádár-rendszernek is vége lett. Ezzel azt is mondja, hogy az Orbán-kormánynak sem választás útján lesz vége?
Jelenleg erre nem tudok választ adni. És ezt nem félek kimondani. Azt viszont tudom, hogy milyen munka teremti meg egyáltalán az esélyét ennek. Nem csinálnám, amit csinálok, ha nem hinnék abban, hogy ez a kormány leváltható, ha elvégezzük a politikai munkát. Ami nem más, mint elmesélni a választóknak, hogy milyen országban szeretnénk élni.
Mert én olyan országban szeretnék élni, amiben egy fideszes is élni szeretne.
Mutasson nekem egy olyan Fidesz-szavazót, aki nem szeretné a legjobbat a gyerekének. Aki örül annak, hogy kétszer adóztatják meg, egyszer a munkája után, egyszer pedig amikor a magánoktatásra vagy a magánegészségügyre költ. Miért kell ezt csinálnia? Mert rohad az állami rendszer. A magyarok többsége azt akarja, hogy ne kelljen szülőként nyomtatópatront vinnie az iskolába, hogy ne kelljen attól félni az óvodában, hogy nincs elég óvónő. Ez a dolga a politikusoknak: elmesélni ezt a választóknak, és ha támogatják, megvalósítani. Ha pedig nem valósítom meg, akkor számon lehet ezért kérni. Ez a lényege a liberális demokráciának, ide akarunk visszajutni.
A liberális demokráciába?
Miért, milyen demokrácia van még?
Vezérdemokrácia.
A demokrácia vagy liberális, vagy nem demokrácia. És az is biztos, hogy nem tökéletes a liberális demokrácia, de a létező legjobb, amit eddig ismerünk.
Ön vezeti majd 2024-ben a Momentum EP-listáját?
Nem született még ilyen döntés.
Maradna az Európai Parlamentben?
Igen, szeretném folytatni a munkámat.
Mi az, amire azt tudja mondani, hogy ez az én névjegyem, sajátosságom, amit az elmúlt hat évben letettem, ami Donáth Anna „újítása”?
Ha valamit nagyon kellene mondanom, az az őszinteség lenne, de szomorú, ha ez tényleg innováció. Sokszor kaptam hideget-meleget, hogy ami a szívemen, az a számon. Hogy jövök én ahhoz, hogy kritizáljam Márki-Zay Pétert és az ellenzéki kampány akkori állását?
Persze személy szerint is hibáztam ebben a kampányban. Egy ponton túl kompromisszumot kötöttem, hogy nem mondtam ki hangosan azokat a kritikákat, amelyeket ki kellett volna, mert kifelé az egységet mutattuk. A vereség nem egy személyben Márki-Zay hibája, ez egy közös ellenzéki indulás volt, a felelősség is az. A bukás is közös. Minden párt hibázott, mi is hibáztunk, Márki-Zay is hibázott.
Azt, hogy szülő lett a közelmúltban, többször is említette a beszédében. A szülői életéből mi az, ami ön szerint a nyilvánosságra tartozik, és mi nem? Átgondolta-e, hogy mit akar ebből megosztani, és mit nem?
A gyermekem születése miatt én is megéltem a perspektívaváltást, és új prioritásokat kapott az életem. A gyerekem hat év múlva iskolába megy, és megijeszt, hogy hol tart az oktatás ügye Magyarországon. Ezért is beszélek arról, hogy anya lettem, mert sok mindenhez tudok őszintébben viszonyulni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a gyerekem kampányeszköz lenne. Eddig is nagyon védtem a magánéletemet. A közszereplésem a politikának szól, hogy utána mi történik, amikor hazaérek, az az én magánügyem.
Kiskoromban engem is lefotóztak, és kampányeszköz lettem, és kamaszként ezt nagyon rosszul éltem meg, igaz, nem édesapám használt kampányeszközként, ez sem az ő döntése volt. Ebből mégis tanultam. Fontosnak tartom, hogy felhívjam a fiatal szülők figyelmét arra, hogy ami az internetre felkerül, az ott is marad. Nem hozhatunk olyan döntéseket, amelyekkel a gyermekünk tíz év múlva szembesül, és nem az ő döntése volt. Szerintem úgy általában is le kell jönni erről a lájkvadászos életről.
Ma is a Nolimpia-kampány az, amit legtöbben kötnek a Momentumhoz a politikai akciók, cselekvések közül. Az viszont már hat éve volt. Mikor jön el az idő, amikor ez másképp lesz?
Amikor a Nolimpia másnapján tartottunk egy fórumot, már ott azt kérdezték, hogy mi lesz a következő. Ez nem olyan könnyű: kell intuíció, bátorság és szerencse, nem lehet előre megmondani.
Gondolkodnak erről, hogy mi legyen az újabb nagy dobás?
Igen. De előbb meg kell haladni azt, hogy minden, ami civil, az jó, és minden, ami politikai, az rossz. A Nolimpia alatt civilként gondoltak ránk, azonosultak is velünk, és amikor következő májusban párttá alakultunk, becsukódtak az addig nyitva lévő ajtók. Pedig ugyanazok az emberek voltunk, és mégis. Hogy ez változzon, az elsősorban a mi felelősségünk, a politikusok felelőssége. Olyan politikát akarunk csinálni, ami nem él vissza a bizalommal.
