Jogerősen is 12 év fegyházra ítélte a Fővárosi Ítélőtábla azt a szökésben lévő palesztin férfit, aki 30 évvel ezelőtt megölt egy szír pénzváltót Budapesten.
A Fővárosi Törvényszék január 28-án nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek az ismeretlen helyen tartózkodó férfit, s a 12 éves büntetés mellett ki is utasította őt Magyarország területéről. Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a vádlott valutaváltással foglalkozott és meg akarta szerezni egy szintén pénzváltással foglalkozó ismerőse pénzét. Ebben egy férfi és egy nő segítette, őket külön eljárásban már jogerősen elítélték rablásért.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész hosszabb szabadságvesztés kiszabásáért, míg a védő felmentésért fellebbezett. A fellebbviteli főügyészség fenntartotta a súlyosításért bejelentett fellebbezést. A védő pedig azzal indokolta felmentési indítványát, hogy az ügyészség nem tudta kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a bűncselekményt a vádlott követte el, de azt sem, hogy ilyen egyáltalán történt volna.
Azt is kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem folytatott le bizonyítást arra, hogy vádlott életben lenne; szerinte ez ellen szól, hogy az újabb és újabb elfogatóparancsok évtizedek óta nem vezettek eredményre. Márpedig a terhelt halála esetén a büntetőeljárást meg kellett volna szüntetni. A másodfokú bíróság a fellebbezéseket egyik oldalról sem találta alaposnak.
Az ítélőtábla megállapította, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mindenben hiánytalan és pontos volt. A törvényszék helyesen látta, hogy a büntethetőség nem évült el, s nincs ok az eljárás megszüntetésére sem, ugyanis a vádlott feltételezett halálát semmilyen tény nem igazolta, sőt adatok merültek fel arra, hogy az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodik.
A másodfokú bíróság szerint a tények egyöntetűen azt igazolták, hogy a sértett a bűncselekménnyel összefüggésben 1991. szeptember 8-án meghalt. Ennek cáfolatára szerintük nem alkalmas az a távirat, amelyet 1991. október 24-én Spanyolországból adtak fel a sértett nevében. A feladó személye nem volt ellenőrizhető, a távirat egyedüli célja az volt, hogy azt a látszatot keltse, a sértett életben van, és így a bűncselekmény felderítetlen maradjon.
A Fővárosi Ítélőtábla rámutatott: azt, hogy a sértettet a vádlott szúrta le, a korábban jogerősen elítélt tettestársak vallomásain kívül egyéb bizonyítékok is kétséget kizáróan alátámasztották. A másodfokú bíróság sem hosszabb szabadságvesztés kiszabását, sem a büntetés enyhítését nem tartotta indokoltnak.
