Még egy hónapja sincs annak, hogy kamunak neveztem azt a törvénytervezetet, amellyel a kormány a Büntetőeljárási törvényt akarja módosítani az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében. A módosítás lényege az, hogy bármely állampolgár elérhesse, illetve a bíróság dönthessen arról, hogy korrupciós ügyben akkor is legyen büntetőeljárás, ha azt az ügyészség megszüntette. Azt most még nem tudom, vajon milyen jelzővel lehetne illetni azokat a kormányhatározatokat, amelyek szeptember 5-én jelentek meg a Magyar Közlönyben, hiszen az ennek alapján hamarosan elkészülő törvényjavaslatot még nem ismerjük. Nekem egyelőre mégis gyenge próbálkozásoknak tűnnek. A tét viszont óriási, hiszen Magyarország számára létfontosságú eurómilliárdok sorsa forog kockán.
Kezdjük azzal. hogy a kormányhatározat önmagában még csak nem is jogszabály, az csak a kabinet tagjaira ró kötelezettséget, senki másra nem. Egyelőre nem több annál, mint egy biankó csekk. Hogy ezt a csekket majd pénzre lehet-e váltani, hamarosan kiderül. Egyelőre – eddigi tapasztalataink alapján – nem úgy fest, hogy alkalmas lesz a rendszerszintű korrupció megszüntetésére.
Pedig a kormányhatározat címe önmagában egész biztatóan hangzik:
a Kormány 1424/2022. (IX. 5.) Korm. határozata az európai uniós források lebonyolítását érintő jogellenességek és szabálytalanságok megelőzése, felderítése és kijavítása érdekében működő független hatóság felállításával összefüggő feladatokról.
A magyar „jogállamban” az a szép, hogy rengeteg olyan hatóság létezik már, amelyeknek valóban függetleneknek kellene lenniük. A Magyar Nemzeti Banktól kezdve a Közbeszerzési Hatóságon és a NAV-on át az ügyészségekig, hogy az Alkotmánybíróságot már ne is említsük. Vagyis nem az a baj, hogy ne lennének olyan intézmények, amelyeknek ellenőrizniük kellene a kormánynak, illetve a kabinet tagjainak a tevékenységét – ez esetben a korrupciót. A gond éppen az, hogy a Fidesz-kormány maga alá gyűrte szinte valamennyi hatóságot, azaz ma már egyik sem tekinthető függetlennek a szó valódi értelmében.
Az új kormányhatározat szerint
a Magyarországgal szemben megindított eljárás keretében hozott korrekciós intézkedésként egyetért egy olyan független hatóság létrehozásával, amely általános rálátással rendelkezik, és beavatkozik azokban az esetekben, ahol a hatóság álláspontja szerint a feladat- és hatáskörrel rendelkező hatóságok nem tették meg a szükséges lépéseket olyan csalás, összeférhetetlenség, korrupció és egyéb jogsértés vagy szabálytalanság megelőzésére, felderítésére és kijavítására, amely hátrányosan érintheti az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, különös tekintettel a közbeszerzési eljárások keretében végrehajtott európai uniós pénzügyi támogatásokra.
Máris lefordítom embernyelvre ezt a kacifántos mondatot. Ez arról szól, hogyha a korrupció megakadályozására hivatott, már létező hatóságok nem teszik a dolgukat, akkor majd ez az új, „független” hatóság jól észreveszi és intézkedik. És akkor akadálytalanul zúdulhatnak Magyarországra az uniós pénzek.
De az idézett szövegben vajon mit jelenthet az a kifejezés, hogy „rálátással rendelkezik”, illetve az – hogyha már rálátott valamire –, akkor „beavatkozik”. A rálátás azt követelné meg, hogy minden olyan hatóság, amelynek feladata a korrupció megakadályozása, az összes ügyről beszámoljon ennek az új hatóságnak? Vagy ez a hatóság felülvizsgálhatná, mondjuk, az ügyészség nyomozásait, esetleg a Közbeszerzési Hivatal döntéseit? Ez már önmagában is nehezen elképzelhetőnek tűnik.
És ez még csak a kezdet, mert a kormány létrehoz „egy új Korrupcióellenes Munkacsoportot” is, amelyben egyenlő arányban és egyenlő szavazati joggal ülnek a kormányzati és nem kormányzati szereplők. És hogy ez a munkacsoport biztosan jól működjön, kap majd „adminisztratív támogatást” is. Hogy kitől? Az imént említett új „független” korrupcióellenes hatóságtól.
Bár ezt még pontosan nem tudjuk, de nagyon valószínűnek tűnik, hogy az új hatóságot a parlament felhatalmazása alapján a kormány fogja létrehozni. Vagyis Orbán Viktor dönthet majd arról, kik legyenek az új hatóság tagjai. Ezen kívül a munkacsoport felét is a kormányzati szereplők alkotják, vagyis, ha a munkacsoportba véletlenül valódi és nem csak álcivilek kerülnének be, a két szervezetet tekintve ők akkor is csak minimális erőt képviselhetnének. Mondjuk – a teljes létszámhoz képest – a megszokott egyharmadot. Vagy még annyit sem.
És akkor azt még nem is említettem, hogy személy szerint kiket bízott meg Orbán a „függetlenséget garantáló” intézmények létrehozásának előkészítésével. A jogszabály-tervezetek elkészítéséért, az új szervezetek infrastruktúrájának kialakításáért felelősek:
- Varga Judit igazságügyi miniszter,
- Pintér Sándor belügyminiszter,
- Rogán Antal Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter,
- Varga Mihály pénzügyminiszter
- és Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter.
És a felsorolt miniszterek minderre kemény 25 napos határidőt kaptak. Persze, a kormányt szorítja az idő, mert ha a jogállamisági procedúra elhúzódik, az veszélyezteti mind a helyreállítási alap, mind pedig a 2027-ig tartó időszakra szóló kohéziós (felzárkóztatási) alap nagy részének kifizetését. Mindennek ellenére egy ilyen törvénytervezet elkészítésére, az öt miniszter közötti, valamint az Európai Bizottsággal való egyeztetésre ez az idő csak akkor tűnik reálisnak, ha valójában már folyik a lázas munka a törvénytervezet megszövegezésén. Afelől ugyanis nincs kétségünk, hogy a parlamenti szavazás nem lesz egy időt rabló akadály.
Azért arra is nagyon kíváncsi lennék, vajon a bizottság mennyire ismeri a tervezet létrehozásáért felelős minisztereket, netán némelyikük eddigi szerepét a hazai korrupció történetében. Tényleg ők azok, akikre „rá lehet bízni a káposztát”? A felelősök névsorát látva Kéri László politológus a napokban Rejtő Jenőt idézte:
a legbiztosabb elrejtőzési mód az, ha te tartod a névsorolvasást.
De van ebben a közlönyben még egy kormányhatározat, a 1425. számú, „A közbeszerzések hatékonyságát és költséghatékonyságát értékelő teljesítménymérési keretrendszer kidolgozásáról” címmel. Ebben Navracsics Tibor kapott feladatokat, amelyek közül most csak egyet emelnék ki: „vizsgálja meg az egyajánlatos közbeszerzési eljárások lehetséges okait és hatásait”. Ha jól értem, ebben az országban csak Orbán Viktor és kormánya nem tudja, mitől lett néhány év alatt milliárdos az egyszeri gázszerelő, esetleg Orbán saját veje, Tiborcz István, Szijj László, Garancsi István, Szemerey Tamás, hogy ne is soroljam tovább. Bár nyilván nem csupán az egyajánlatos közbeszerzés az oka mindennek. Látom magam előtt, amint Navracsics jelenti a miniszterelnökének, hogy személy szerint kik és hány százalékban nyertek olyan közbeszerzést, ahol egymagukban indultak el a pályázaton, vagy szereztek milliárdokat akár pályázat nélkül is.
Az Európai Bizottságnak garanciákra lesz szüksége, de a jelek szerint méltányolja a kormány eddigi ígéreteit. Ez jelentheti azt is, hogy a bizottság megvárja, mi és hogyan valósul meg a vállalt feltételekből és csak azután dönt, hogy befejezi-e, vagy folytatja a jogállamisági eljárást.
