Sokan már nagyon várták a Magyar Honvédségben, hogy eljöjjön a június: akkor járt le a koronavírus-járvány miatt elrendelt egészségügyi veszélyhelyzet, ami addig megakadályozta az állomány tagjainak, hogy szabadon elhagyhassák a fegyveres testületet, mivel számukra a veszélyhelyzet egyben felmondási tilalmat is jelent. Ahogy közeledett a nyár, úgy lettek egyre optimistábbak a váltani kívánó katonák és honvédelmi alkalmazottak: a koronavírus-járvány lecsengett, az egészségügyi korlátozó intézkedéseket feloldották.
Május végén azonban szertefoszlottak a kilépéshez fűzött reményeik, amikor a kormánypárti kétharmad egy alaptörvény-módosítás keretében lehetővé tette, hogy a kormány „szomszédos országban fennálló fegyveres konfliktus, háborús helyzet vagy humanitárius katasztrófa” esetén is elrendelhet veszélyhelyzetet, amit az alkotmánymódosítás kihirdetése napján meg is tett. Ezúttal még azt sem lehet tudni, hogy a különleges jogrend meddig tart, mert azt határozatlan ideig rendelték el.
Nem írható le szavakkal, mennyire csalódottak vagyunk. Nagyon sokan érezzük úgy, hogy váltani szeretnénk, de nem tudunk, ketrecbe vagyunk zárva
– panaszolta lapunknak egy neve elhallgatását kérő, honvédségi középvezető, akit nagyon frusztrál, hogy az orosz-ukrán háború miatt elrendelt intézkedés nyomán nem élhet önrendelkezési jogával.
Arra a felvetésre, hogy az év elején kaptak hathavi fegyverpénzt, az nem marasztalja-e, azt felelte: boldogan visszafizetné, ahogy lemondana a fizetésemelésről is, csak engedjék végre el. „Képzelheti, hogy milyen lehet a morál a honvédelemnél, ahol akarata ellenére tartják ott az emberek egy részét” – tette hozzá.
mert egy akkor hozott kormányrendelet megtiltotta (amit nem sokkal később, az akkori veszélyhelyzet megszűnése miatt törvényben is megerősítettek), hogy különleges jogrendben a hivatalos állomány tagjai lemondjanak a szolgálati jogviszonyukról, a szerződéses állomány tagjainak pedig hiába járt le a szerződésük, maradniuk kell, csak közös megegyezéssel távozhatnak. A közös megegyezés pedig azt jelenti, hogy az állományparancsnoknak hozzá kell járulnia a távozáshoz, a főtisztek esetén pedig a vezérkari főnöknek kell engedélyezni a kilépést.
Rendkívül ritka, hogy valakit elengednek, én magam is hiába kértem, a parancsnokom különösebb indoklás nélkül megtagadta
– jegyezte meg a forrásunk, aki szerint egyértelműen a fluktuációt akarják így megállítani. „Elapadt a jelentkezők száma, ezért akarják bármi áron megtartani az embereket. A mi dandárunknál 2020-ban még ötször tudtunk alapkiképzést tartani összesen ötszáz jelentkezőnek, idén eddig egy kiképzés jött össze, mindössze negyven fővel” – hozott fel egy példát. Állítása szerint hatalmas a politikai nyomás a parancsnokokon, hogy ne engedjék el az elvágyókat, így csak kivételes esetekben járulnak hozzá a távozáshoz, például, amikor valaki a beteg családtagja ápolására hivatkozva kéri a leszerelését.
A katonák leginkább a túlterheltség és az alacsony bérezés miatt hagynák ott a honvédséget. A veszélyhelyzetben ugyanis megnövelték a szolgálatteljesítési kötelezettség idejét, ami a heti 60 órát is elérheti, noha korábban az általános szolgálati rendben 40 órát kellett szolgálatba lenniük.
Tavaly év végén, amikor a koronavírus-járvány miatt akkor már másfél éve tartó felmondási tilalom apropóján beszámoltunk a helyzetről, Szenes Zoltán korábbi vezérkari főnök azt mondta nekünk, érdemes lenne az érintetteknek az Alkotmánybírósághoz fordulniuk azzal kapcsolatban, hogy meddig korlátozhatók az egyén jogai. Az érintett katonák azt mondták nekünk, hogy fontolgatták az alkotmánybírósági eljárás megindítását, de túlságosan kormányközelinek tartják a taláros testületet ahhoz, hogy számukra kedvező döntést hozzon, ezért inkább a nyilvánosságban bíznak.
Kerestük a Honvédelmi Minisztériumot, hogy szerintük mennyire indokolható a lassan két és fél éve fennálló felmondási tilalom, illetve kértünk adatokat, hogy eddig hányan kértek parancsnoki engedélyt a leszerelésre, és ebből hány esetben tették lehetővé a távozást, ám hiába küldtük el kérdéseinket több mint másfél héttel ezelőtt, cikkünk megjelenéséig nem reagáltak.
