A média sokat tehet azért, hogy a nemi egyenlőtlenségek csökkenjenek, ezért is vizsgálta a Globsec és az Egyensúly Intézet a Nők hangja a médiában: közép-európai kitekintés címmel megjelent tanulmányban a visegrádi országokban a nők médiában betöltött szerepét. Emellett ajánlásokat is tettek a befogadóbb és igazságosabb sajtókörnyezet kialakításához.
Alapvetően a digitális médiát figyelték meg a kutatók, Magyarországon lapunk mellett a Telex, a 444, az Index és a Magyar Nemzet került górcső alá, és arra jutottak, hogy
Az Európai Parlament Kutatószolgálatának (EPRS) 2018-as jelentése szerint a női riporterek minden EU-s tagállamban kisebbséget alkotnak, ugyanakkor ez Magyarországon az EU-s átlagnál egy százalékkal többet, 41, míg Lengyelországban csupán 31 százalékot jelent. A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének évente kiadott indexe szerint viszont csak Görögország van mögöttünk ezen a téren, igaz, a másik három visegrádi ország sem áll túl rózsásan, a magyar index 53,4, a másik három országé 56 pont vagy kicsivel e feletti.
Mindeközben az egyetemi képzésekről kikerülők többsége mind a négy országban nő. Persze mindez nem csak a sajtóra igaz, hiszen a felsőfokú végzettséggel rendelkezők több mint 60 százaléka nő, ezzel szemben a munkaerőnek mindössze a 45, a vezetőknek a 37 százalékát adják. Ez részben összefügg azzal, hogy a nők inkább tartják úgy, hogy nincs lehetőségük a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésére. Körükben 27 százalék, a férfiaknál csak 10 százalék érzi így. Nem is egyszerű ez, ha azt látjuk – világít rá az Eurostat kutatása –, hogy a nők 70 százaléka végez valamilyen házimunkát naponta, míg a férfiak közül csak 22 százaléknyian, illetve a nők közel 40 százaléka lát el nem fizetett gondozási feladatot (foglalkozik gyermekekkel, idősekkel, fogyatékkal élőkkel), a férfiaknál pedig fele ennyien.
A Pew Research felmérése azt is feltárta, hogy a magyarok 85 százaléka, a csehek 70 százaléka, a lengyelek 69 százaléka, a szlovákok 67 százaléka gondolja úgy, hogy a nemi egyenlőség kiemelten fontos, ugyanakkor nagyjából a felük véli úgy, hogy a rendszerváltozás után a nők társadalmi és jogi lehetőségei nagyon keveset javultak.
További szempontokból is megvizsgálták a nők helyzetét a visegrádi országok sajtójában.
- Nemek megoszlása tématerületenként
Ahogy a tágabb európai környezetben, így a V4-ek körében is inkább jelennek meg női szerzők „puhább”, politikai, kulturális, egészségügyi témákban, mint technológiai és tudományos, gazdasági és pénzügyi cikkeknél.
A témák szerinti bontásban idehaza a női szerzők cikkei leggyakrabban a belpolitikát és kormányzatot érintették, az ilyen jellegű írások 40 százalékát ők jegyzik. Nemzetközi és társadalmi ügyeknél, kultúránál a cikkek 17 százalékánál találtak újságírónőt szerzőként feltüntetve, míg a gazdasági és pénzügyi tárgyú cikkeknél 15, a tech és tudomány tematikájú cikkeknél csak 12 százalék a női szerzők aránya.
- Nemek megoszlása a szervezeti felépítésben
Még rosszabb a helyzet, ha a ranglétra magasabb fokaira tekintünk: vezetői és döntéshozatali pozíciókban a nők aránya pár kivételtől eltekintve nagyon alacsony. A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete tavaly hozta nyilvánosságra, hogy a főbb közép-európai közmédia-műsorszolgáltatók stratégiai vezetőségében kevés a nő, és előrelépés alig tapasztalható. Magyarország a három másik országgal összevetve ilyen szempontból nem áll olyan rosszul: a vezetők 43 százaléka nő, míg Szlovákiában 22, Lengyelországban 20, Csehországban pedig mindössze 15 százalék. De egyik igazgatótanács, stratégiai vezetőség élén sem találni nőt. Ahogy a közmédia vezérigazgatója, operatív vezetője is csak Lengyelországban nő. Az operatív vezetői feladatokat ellátó dolgozók között a legtöbb nőt Magyarországon találni (29 százalék), a legkevesebbet Csehországban (11 százalék).
A vizsgált öt magyar orgánum vezetőségében mindössze 20 százalék a nők aránya, és a stratégiai döntéshozók között háromnál egy nőt sem találni.
- Nők mint hírszereplők
A kutatás kiemeli, hogy a nőket kevésbé idézik cikkekben, mint a férfiakat, és alulreprezentáltak interjúalanyaként is (a női magazinok és reklámok kivételével). Az EPRS szerint a legnagyobb presztízsű kategóriákban, így a politikai és gazdasági híradásokban alulreprezentáltak a nők (38-39 százalék) az EU-ban, de témától függetlenül a magyar és a lengyel cikkek csak negyedének-ötödének főszereplője nő, ami jócskán az uniós átlag alatt van.
Problémák, megoldások, ajánlások
A jelentés elsősorban a nők képviseletére koncentrál, de ez csak egy faktora a nemek közötti egyenlőtlenségnek. Számos olyan teherrel is meg kell küzdeniük, amikkel a férfiaknak nem, vagy jóval kevésbé, így zaklatással, fenyegetésekkel. A Reuters Institute for Study Journalism közvélemény-kutatása szerint a megkérdezettek 65 százaléka számolt be arról, hogy munkájuk során megfenyegették, zaklatták őket. Az így válaszolók 83 százalékát online, de valamivel több mint a felüket offline is.
Az újságírók gyakran szabadúszók, nehéz hosszútávú, teljes munkaidős munkát találni, ami bizonytalanságot szül, egyrészt nehezebb megszerezni így a társadalombiztosítás bizonyos elemeit, másrészt ez különösen nehéz helyzetbe hozza az egyedülálló anyákat.
A tanulmány megoldásokat is javasol. Ilyenek például a mentorprogramok, amelyekben vezető újságírók segítenek pályakezdőkön. A régióban több olyan kezdeményezés is van (a tanulmány lengyel, szlovák és EU-s példát is említ), melyek női szakértőket soroló adatbázisok létrehozására irányulnak azzal a céllal, hogy fokozzák a nők részvételét a médiában.
Egy olyan lengyel kezdeményezést is említenek, mely médiacégeknek ajánlja fel az algoritmusát – a tervek szerint hamarosan Magyarországon is –, ezzel azt lehet mérni, hogy a sajtótermékeikben mennyire kiegyensúlyozott a nemek megoszlása.
A tanulmány több általánosabb ajánlást is tesz a médiában tapasztalható egyenlőtlenség felszámolásához – megemlíti az erről szóló médiakampányokat, a célzott uniós és nemzeti jogszabályokat, a női szakértőket és újságírókat tartalmazó adatbázisokat, a témáról szóló érzékenyítő kurzusokat, a médiában dolgozókat érintő zaklatás elleni gyakorlatokat és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó adatok gyűjtését –, illetve konkrétabbakat is. Ezeket négy témakörbe rendszerezték:
- több női szerző, szakértő, újságíró (a női újságírók támogatása, biztonságos, befogadó környezet biztosítása; nemi kvóták alkalmazása, főként a döntéshozatali pozíciókban és az alulreprezentált témaköröknél; az egyenlőségre tett erőfeszítések monitorozása, és a vonatkozó adatok – a nők által írt cikkek számának és témáinak – gyűjtése; népszerűsítő adatbázisok a női szakértőkről, újságírókról és témákról).
- Változatosabb nyelv és tartalom, hogy sokszínűbb legyen a közönség (a nemi szempontokra érzékeny nyelvhasználat, a nemi sztereotípiákra erősítő vagy szexista nyelvezetű, vizualitású tartalmak mellőzése; egy egyenlőbb és sokszínűbb helyzet előnyeinek tudatosítása, több női szempont és tematika).
- A zaklatás, erőszak elleni jogi védelem (belső felmérések, kötelező magatartási kódexek, képzések az egyenlőtlenségről, szexuális zaklatásról, elfogultságról; a nőkkel szembeni virtuális és fizikai zaklatás elleni támogatói környezet; a nőket is támogató jogi és szociális biztonság növelése).
- Befogadó munkakörülmények (a gyerekes újságírók segítése, társadalombiztosítási eszközökkel, határozatlan idejű szerződésekkel, rugalmasabb munkafeltételekkel; a hétvégi munka és tartalomgyártás átszervezére, hogy a szektorban dolgozóknak több ideje legyen a családjukra, magánéletükre; a médiavállalatok átlátatóbb szervezeti felépítése, toborzási módszerei, munkaszerződései).
