L. Simon László a Mandineren cáfolja, hogy azért írta meg nagy vihart kavart Facebook-posztját, mert a valóság „szembe jött” vele. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója szerint pontosan ismeri a valós helyzetet, édesanyjával csak az elmúlt hónapban kétszer járt a fehérvári kórház sürgősségi részlegén.
Türelmesek voltunk, mert láttuk az orvosok és az ápolók emberfeletti munkáját. (…) Édesanyám és én is hiszünk az állami egészségügyben, a tisztességesen dolgozó, felkészült orvosokban.
L. Simon László a Facebookon megjelent írását azzal magyarázza, hogy a távgyógyítást régóta értetlenkedéssel, elégedetlenséggel figyeli.
Ez párosult az édesanyám miatti aggodalmammal, illetve a tehetetlenségnek azzal az érzésével, amit az váltott ki, hogy a családommal együtt éppen az Egyesült Államokban tartózkodtam.
Szerinte vitatott a távgyógyítás protokollja, de úgy tapasztalta, hogy azt a hippokratészi eskü, a lelkiismeret képes felülírni, hiszen sokan a pandémia dacára is hagyományosan rendeltek.
Csahos kutyákhoz hasonlítja és a baloldalhoz sorolja azokat, akik bírálták írása miatt. Szerinte a valóság velük jött szembe április 3-án, de ezt hamar elfelejtették, jól felhergelték közönségüket, ellene brutális gyűlöletcunami indult. Azért vette le posztját, hogy véget vessen a minősíthetetlen hangvételű személyeskedésnek.
Ebben az értelemben valóban szembe jött velem a valóság: nem gondoltam volna, hogy ennyi irigység, harag és gyűlölet van az emberek egy részében. Ha a baloldali újságírók erre értették azt, hogy szembesültem végre a választók véleményével, akkor tényleg komoly a baj. A gyűlölet, a beszólás, a fenyegetés nem vélemény.
L. Simon írása végén ismét kitér arra, hogy nem ő és a vidéki fideszes politikusok élnek buborékban, hanem a baloldali-liberális értelmiség, és amíg ez nem változik, addig esélyük sincs megérteni, mi történt április harmadikán.
