21-en veszünk részt most a sztrájkban, nagyjából ugyanazok a kollégák, akik a polgári engedetlenségben is részt vettek. Ez a teljesen hivatalos tantestület egyharmada, azonban fontosnak tartom elmondani, hogy művészeti iskolaként nagyon sok óraadó és részfoglalkoztatású kollégánk van, akik egész évben gyakorlatilag egy-egy kurzus megtartásának erejéig vannak felkérve. Gyakorlatilag nincsenek velünk a hétköznapi munkában. A teljes állású kollégáink 80 százaléka sztrájkol, hozzájuk csatlakoztak még részfoglalkoztatásúak
– közölte a 24.hu-val Herold Eszter, a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium pedagógusa. A tanárnő elmondta, hogy a polgári engedetlenségben korábban szintén 21-en, 22 szolidaritó pedagógussal vettek részt. „Azért dönöttünk így, mert egyikünk önbecsülése sem bírta el azt a péntek esti kormányrendeletet, amivel egy átlagosnak tűnő tél végi hétvége küszöbén megfosztottak minket hivatalos tiltakozásunk és véleményformálásunk egyetlen lehetséges módjától is”, jelezte.
Ez utolsó utáni csepp volt a pohárban, ahhoz, hogy egyáltalán tükörbe, a diákjaink és saját gyerekeink szemébe tudjunk nézni, és lássuk értelmét a következő és a rá következő napnak, muszáj volt megfogalmaznunk elemi tiltakozásunkat, saját emberi, tanári és alkotói attitűdünket ebben a szorító szituációban.
Elmondása szerint a sztrájk „egészen simán” létre tudott jönni az iskolában, habár kaptak levelet a biztosítási jogviszony veszélyeztetettségéről, és a sztrájkban résztvevők névsorát jó előre le kellett adniuk.
„Nálunk a polgári engedetlenségi akció vérzett el majdnem azon, hogy a tankerület egyik pillanatról a másikra kért volna egy listát, minden résztvevőtől kézzel írott nyilatkozatot a részvételi szándékáról. Ha ezt teljesítettük volna, nem jöhetett volna létre az akciónk, mert két nappal az esemény előtt már nem tudtunk volna minden kollégát elérni, a kézzel írt dokumentumot begyűjteni, hisz sokan sokfelé is tanítunk, rendezünk, alkotunk és vagyunk jelen. Így azt válaszoltuk, hogy a polgári engedetlenségünk napján megkapja a tankerület a mindenki által kézzel aláírt listát a részvételünkről, de előbb nem. Két nappal korábban csak egy nyomtatott névsort küldtünk be nekik” – írta a pedagógus.
Az iskolájukban ma mindenki klasszikusan kockás ingben van, csatlakoznak az országos sztrájkkövetelésekhez, ezek közül legfontosabbnak az érdemi párbeszédet tartják, hogy „álljon velünk szóba a mindenkori kormány, legyen valódi felelőse az oktatásügynek, beszéljünk és vitázzunk a problémákról, az általunk detektált jelenségekről”.
Ugyanilyen fontos a pedagógustársadalom bérkövetelése, mert vérlázítóan és elkeserítően kevés pénzért dolgozunk két és három és még több diplomával a zsebünkben. Szegénységi kockázatot, sőt, szegénységet vállal az, aki ma Magyarországon tanárnak, óvónőnek, bölcsődei gondozónak áll. Értelmiségiekként nem járhatunk színházba, nem építünk otthon könyvtárat, nem vásárolunk könyvet és sajtóterméket, nincsen megtakarításunk, nem tudjuk támogatni idősödő szüleinket, turkálóból öltözködünk (erre speciel büszke vagyok, de ha akarnám, se tehetném másként), és nehezen gazdálkodjuk ki a fizetésünkből a BKV-bérletet, illetve a telefonszámlát, ami a munkánk alapfeltétele
– vélekedett a tanárnő, aki hozzátette: normális, értelmiségihez méltó életet szeretnének élni. „Szeretnénk, ha nem volna túlhajszolva a tanártársadalom, ha volna időnk a szellemi táplálkozásra és töltődésre, hogy legyen muníciónk és aktuális mondanivalónk az új és új generációk számára” – jelezte.
Hogy a sztrájk praktikusan célt ér-e, abban szkeptikusak, de úgy érzi, arra van esély, hogy minél szélesebb társadalmi párbeszéd induljon el a témában. „Egyelőre viszonylag apatikus, közömbös, fáradt társadalom vagyunk. Ezen akarunk változtatni. Szülők, nagyszülők, bérből és fizetésből élők, értelmiségiek, művészek – megszólítják egymást. Hiszünk, mert hinnünk kell, hogy megépíthető egy olyan közösség, egy olyan ország, ahol empátiával vagyunk egymás problémái és fontos ügyei iránt. Ahol a tudás érték. Ahol az építkezés evidencia, s az egyéni boldoguláson túl a közösségi jól lét is cél kell legyen” – fogalmazott.
