Ha az ember tisztán racionális lény lenne, akkor a nyugdíjkérdés sem lenne több egyszerű matematikai feladványnál. Az emberi gondolkodás azonban másképp működik: vannak törvényszerűségei, de ezek nem mindig írhatóak le az észszerűség fogalmával.
Az NN Biztosító videósorozatának legújabb epizódjában idézett kutatások szerint az aktív korúak 31 százaléka azért nem takarékoskodik a nyugdíjaskorra, mert azt gondolja, hogy nem lesz rá szüksége. További 26 százalék úgy véli, hogy ez nem az ő feladata, majd az állam megoldja. A fenti vélekedéseket az indokolatlan derűlátás kapcsolja össze. Erre a hozzáállásra legtöbbször rácáfol a valóság, de magyarázat azért van rá, méghozzá a viselkedéstudomány világából.
Az irreális optimizmust a sérthetetlenség mítosza táplálja: az a gondolkodási jellegzetességünk, amely elhiteti velünk, hogy az élet egyes negatív jelenségei velünk nem történhetnének meg. Azaz úgy képzeljük, mintha minket nem üthetne el az autó, nem érhetne utol az influenza, vagy nem érinthetne a klímaváltozás. Meglepő, de sokan az időskorra is így gondolnak: „nekem biztos elég pénzem lesz, hogy önállóan és szabadon élhessek”.
Ahogyan a filmből kiderül, ez a megközelítés a jelenben kellemes – mivel nem következik belőle azonnali teendő, tehát ad egy bizonyos komfortérzést –, azonban nagyon kockázatos. Ugyanis halogatásra sarkall, így amikor a nyugdíjba vonulás, és vele a havi jövedelem csökkenése bekövetkezik, nem leszünk felkészülve erre, és már nem lesz lehetőségünk orvosolni a problémát.
Szintén az NN Biztosító felmérései világítottak rá, hogy miközben az Y generáció esetében a nyugdíj nem fér be a Top 5 megtakarítási cél közé, az X generációnál már benne van az első háromban (igaz, a pandémia óta nőtt a hosszú távú pénzügyi tervezést szükségesnek érzők aránya). Vagyis ahogy közelítünk a nyugdíj felé, egyre inkább érezzük az előtakarékosság fontosságát, de sokszor túl későn lépünk. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy mikor kezdünk bele a rendszeres megtakarításba. Nézzünk egy konkrét példát: ha nyugdíjas éveinkre 35 éves korunkban kezdünk megtakarítani, körülbelül háromszor kevesebb összeget kell félretennünk havonta, mintha csak 50 éves korunkban kezdjük el a megtakarítást.”
A szakértők egy négy lépésből álló megoldást ajánlanak a halogatás csapdája ellen. Először is konkrét célt kell kitűzni (mekkora havi összegű nyugdíj-kiegészítést szeretnék, és ahhoz mekkora megtakarítás szükséges). Másodszor érzelmileg köteleződjünk el a cél mellett. Harmadszor készítsünk megvalósítási tervet, havi bontásban. Negyedszer pedig kezdjük el megvalósítani, méghozzá – ez a legfontosabb – időben.
