A napfény városaként emlegetett Szeged hosszú évszázadok óta a Dél-Alföld legfontosabb települése. Rangját azonban nem csak elhelyezkedésének, illetve az 1879-es nagy árvíz utáni újjáépülését követő fejlődésének, de az 1921-ben ide költözött kolozsvári magyar egyetemnek is köszönheti.
A ma közel 162 ezres megyeszékhelyen az elmúlt száz évben számos híres tudós fordult meg, sőt, sokan innen indították a pályájukat. Cikkünkben a Szegedi Tudományegyetem néhány jeles kutatóját mutatjuk be.
A C-vitamin atyja
Szent-Györgyi Albert (1893-1986) az első világháború után Németországban, majd Hollandiában is dolgozott, sőt, első nagy felfedezésének, a mellékvesében kimutatott hexuronsavnak köszönhetően a Cambridge-i Egyetemen is megfordult, mielőtt 1930 őszén visszatért volna Magyarországra. A biokémikus végül Szegeden telepedett le, ahol a kultuszminiszter Klebelsberg Kuno és a Rockefeller Alapítvány támogatásával egy modern tudományos központot hívott életre, sőt, emberközeli oktatási módszert alkalmazott: hallgatóitól
Szent-Györgyi legnagyobb felfedezését is ekkor tette: a káposztával, illetve citrommal való kísérletek után a felesége által vacsorára tálalt paprikát is megvizsgálta, kimutatta, hogy nagy mennyiségben tartalmazza a C-vitamint. Eredményeit – köztük a biológiai égés folyamatával és a C-vitaminnal kapcsolatos kutatási eredményeit –1937-ben orvosi és élettani Nobel-díjjal ismerték el.
A tudós egy Belgiumban töltött évet (1938-1939) leszámítva egészen a második világháború végéig Szegeden maradt, sőt, 1940-ben a Horthy Miklós Tudományegyetem első rektorává vált. A kommunista hatalomátvétel után rövid ideig még Budapesten maradt tudós 1947-ben döntött az emigráció mellett, így élete utolsó közel negyven évét a tengerentúlon töltötte.
A centenáriumát ünneplő Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Nobel-díja történetét virtuális kiállításon mutatja be.
A magyar informatika alapkövei
Kalmár László (1905-1976) neve ma leginkább a nevét viselő matematikaverseny miatt ismert, pedig a névadó jóval többet tett azért, minthogy ma csak emiatt emlékezzünk rá. 1956-ban ő hozta létre ugyanis a Szegedi Tudományegyetem kibernetikai szemináriumát, ahol a következő évben megszületett a Kalmár-féle logikai gép, illetve a Szegedi Katicabogár, amiket ma a magyar számítástechnika fontos kezdőpontjaiként ismerünk.
A matematikus felismerte, hogy a következő évtizedek a programozásról szólnak majd, így diákjaival együtt előbb jókora tábláknál, krétával futtatta az első magyar programokat, majd 1963-ra, minden követ megmozgatva elérte, hogy Szegeden jöjjön létre a Kibernetikai Laboratórium, ahol két évvel később már számítógép is működött.
Az életmentő
A Spitz Gáborként, egy fakereskedő fiaként született Petri Gábor (1914-1985) a Nobel-díjasokat adó legendás budapesti Fasori Gimnáziumból indult a sebészi pálya felé. A Pesti Izraelita Hitközség közkórházában sebésszé vált férfi a munkaszolgálat (1943-1945) után a Szegedi Tudományegyetemen találta meg a helyét: előbb tanársegédként, majd adjunktusként, végül pedig tanszékvezetőként egyengette a következő orvosgeneráció útját.
Mindeközben a kutatással sem hagyott fel, sőt, a műtéti előkészítéssel, a hasüregi sebészettel, az ehhez kapcsolódó gyógyszeres kezelésekkel, illetve a szervátültetésekkel is foglalkozó doktor vezette Magyarország első veseátültetését (1962) is, a II. számú sebészeti klinika pedig az ő igazgatása alatt számos másik elsőséget is elkönyvelhetett.
A Brit Királyi Sebészkollégium (Royal College of Surgeons) egyetlen magyar tiszteletbeli tagjaként Európa-szerte elismert Petri az egyetem könyvtárának folyamatos fejlesztésével biztosította a hazai sebészképzés világszínvonalúvá válását, sőt, tanítványai közül többet is Nyugat-Európába, illetve az Egyesült Államokba küldött, felhasználva ehhez a kiterjedt kapcsolatrendszerét, illetve különböző pozícióit.
Út az első koronavírus elleni vakcináig
Karikó Katalin neve az elmúlt két évben világszerte ismertté vált, azt azonban kevesebben tudják, hogy a Szolnokon született, kisújszállási tudós Szegeden indította a karrierjét. A szegedi József Attila Tudományegyetemen végezte el a biológiai szakot (1973-1978) , itt kapott biokémikus doktori oklevelet (1983). 1978-1985 között a Szegedi Biológiai Központban végezte PhD-tanulmányait, majd a rangos kutatóhely munkatársává vált.
A pályáját a philadelphiai Temple University-n folytató Karikó egy egy éves megszakítást (Washington, 1988-1989) leszámítva egészen 2013-ig az amerikai államban dolgozott. Legnagyobb tudományos eredményeként felismerte az mRNS-terápiában rejlő lehetőségeket, amit pályatársai kezdeti elutasítása ellenére is sikerre vitt, sőt, ennek segítségével született meg az első koronavírus elleni vakcina is. Munkásságát eddig több mint félszáz tudományos kitüntetéssel – köztük a rangos Lasker-díjjal és a Bolyai-díjjal – ismerték el.
A 2021-ben az SZTE díszdoktorává és kutatóprofesszorává vált tudósnak alma matere virtuális kiállítást is rendezett.
A varázssugár atyja
A Széchenyi-díjas fizikus, Bor Zsolt (1949-) 1973-as, kijevi diplomaszerzése után tért vissza gimnáziumi tanulmányai színhelyére, Szegedre, ahol a mai egyetem elődje, a JATE kísérleti fizika tanszékén kezdett egyre feljebb lépni a ranglétrán, miközben 1977 és 1988 közt többször is a Max Planck Intézetben végezte a kutatásait.
A rendszerváltás évében az optikai és kvantumfizikai tanszék élére került, ott majdnem két évtizedet töltött Bor az elmúlt harminc évben neves egyetemek vendégprofesszoraként működött, sőt, új fogalmakat is bevezetett a tudományba. Legnagyobb eredményeit a lézerfizika, illetve a szemészeti lézerek terén érte el.
