Hajléktalanok, akik már lakásban várják az ünnepeket

Farkas Norbert / 24.hu Somogyi Józsefné (Éva) férje halála után veszítette el az otthonát, és évekig az utcán élt. Ahol utolérte az este, ott feküdt le. Több hajléktalan szállót is megjárt, majd a Máltai Szeretetszolgálat felkarolta, öt éve segítik. Rajtuk keresztül értesült a fővárosi programról is, amivel végül sikerült lakáshoz jutnia. Sokat köszönhet a máltaiaknak és a főpolgármesternek, „ha ők nincsenek még mindig az utcán lennék”.

Hajléktalanok, akik már lakásban várják az ünnepeket 2

Farkas Norbert / 24.hu Cservák Pétert alvállalkozóként érte a 2008-as világválság. A fővállalkozó eltűnése után neki kellett rendeznie – devizahitelből – kéthavi fizetéselmaradást a munkavállalók és tartozást a beszállítók felé. Családi és egyéb problémák miatt elvesztette ingóságait, a hitelt nem tudta törleszteni, utcára került. Fizetős szállókon élt 11 évig. A Gyáli úti munkásszállón értesült a lakáspályázati lehetőségről. Jelenleg portás, hitelét még mindig fizeti.

Hajléktalanok, akik már lakásban várják az ünnepeket 3

Farkas Norbert / 24.hu Orgon Győző Zoltánné (Éva) családi tragédiák és anyagi gondok következtében volt kénytelen hajléktalan szállókon átvészelni húsz évet. A Bárka Hajléktalanszállón segítettek neki beadni a jelentkezést a programra. Úgy tájékoztatták, hogy egy-másfél évet kell várnia a válaszra, de egy hónap múlva értesítették, hogy megkapta a lakást. Jelenleg négyórás munkát keres, hogy nyugdíját kiegészítse, elutazhasson valahova és tovább szépíthesse lakását. Papagájával, Cocóval él együtt.

Hajléktalanok, akik már lakásban várják az ünnepeket 4

Farkas Norbert / 24.hu Pintér Sándornénak (Margit) egészségügyi problémák miatt kellett hazajönnie az Egyesült Államokból, ahol az unokájára vigyázott. Mivel a kiköltözése miatt itthon mindent feladott, hazaérkezése után albérletben lakott, majd miután elveszítette könyvelői állását, hostelekben kezdett élni, ahol naponta kellett fizetnie. A XV. kerületi családsegítő által a Baross utcai gondozóházba került, ahol negyedmagával lakott egy szobában. A Máltai Szeretetszolgálat segítségével pályázott és kapott lakást. Hat évig volt hajléktalan. Jövőre szeretne kijutni lánya esküvőjére az Egyesült Államokba.

Hajléktalanok, akik már lakásban várják az ünnepeket 5

Farkas Norbert / 24.hu Kertész Györgyné (Ica) családjával a Klauzál téren egy háromszobás lakásában élt, amit eladtak, hogy idősebb lányának segítsenek lakást venni. Közben elvált, és vett egy garzonlakást, amire hitelt vett fel, hogy felújítsa. Negyven év munkaviszony után arra gondolt, hogy nyugdíjba megy, és mellette négyórás munkát vállal, de jött egy rendelet, ami kimondta, hogy volt köztisztviselőként nem dolgozhat nyugdíj mellett. A 2008-as válság berobbanásakor törlesztőrészlete majdnem elérte a nyugdíjának összegét, így kénytelen volt eladni lakását. Adósságait rendezte, és albérletbe költözött. A bérleti díjak folyamatos növekedése miatt viszont el kellett hagynia az albérletet. Ecseren lakott egy ideig, rokonainál, majd a Bajnok utcai női hajléktalanszállóra költözött, itt értesült a lakhatási programról. Jelenleg nyugdíj mellett alkalmi munkát vállal. Szeret az Ikeában vásárolni.

Hajléktalanok, akik már lakásban várják az ünnepeket 6

Farkas Norbert / 24.hu Őszi István és Bartos Jánosné élettársak. Bartosné Polgár Anna húsz, István tizenöt éve hajléktalan. Egy hajléktalanszállón találkoztak tíz éve. Az együtt töltött idő alatt jórészt sátorban éltek Óbudán az Interspar mögötti erdőben. Ezt a területet ők tartották tisztán. Jóban voltak az ott lakó háztulajdonosokkal, akik sokszor kedveskedtek ajándékkal, vagy kisebb munkákkal bízták meg őket. Az erdei élet mégsem volt „fenékig tejfel”. Többször lopták el a sátrukat, egy éjjel pedig gázpisztollyal támadtak rájuk, a nyugdíjukat követelve. Istvánt háromszor arcon lőtték, negyven centiről. Ezután a férfi karbantartói, Anna takarítói munkát kapott a 25-ös lakásszövetkezetnél a Bécsi úton, tőlük béreltek egy 12 négyzetméteres helyiséget fürdő nélkül, hetvenezer forintért. Amikor innen el kellett jönniük, a Máltai Szeretetszolgálat Miklós utcai Integrált Hajléktalanellátó Központjába kerültek, ahol a kirendelt szociális munkásuk segített a lakhatási pályázatot beadni. István ezermester, mindent újragondol a lakásban, Anna pedig élvezi, hogy végre gondtalanul olvashat a kényelmes ágyban.

Hajléktalanok, akik már lakásban várják az ünnepeket 7

Farkas Norbert / 24.hu Balogh Istvánnak Nyírbátorban gumijavító műhelye volt, jó szakembernek tartották. Miután elvált, eladták a családi házat, az árából vett egy kisebb házat. Itt szerette volna folytatni a vállalkozást, de a hatóságoktól nem kapott engedélyt, hogy műhelyt építsen. A házat viszont elkezdte felújítani, devizahitelt vett fel, amit két év múlva már nem tudott fizetni a megemelkedett törlesztőrészlet miatt. Házát elárverezték, Pestre költözött. Egy multicégnél helyezkedett el, ahol a nyugdíj előtt két évvel elbocsátották, fiatalítás miatt. Albérletét ezután nem tudta fizetni, pár hónap múlva felmondták. Egy ismerőse ajánlotta neki a Gyáli úti átmeneti szállót. Hat hónapig lakott ott, és innen értesült a lakhatási programról. A nyugdíjkorhatárt már elérte, de szeretne dolgozni. Ottjártamkor még csak egy bőröndje volt, de az ünnepeket már szeretné a lakásban tölteni.