Kulcsfontosságúak voltak az elmúlt napok abban a hosszadalmas egyezkedési folyamatban, amelynek során a magyar kormány, valamint az EGT- és a Norvég Alap donorjainak a képviselői arról próbáltak megállapodni, hogy ki legyen a Magyarországra szánt támogatás civil részének lebonyolítója. Mint köztudott, korábban ezt a feladatot az Ökotárs Alapítvány fémjelezte csapat végezte, melyet azonban 2014-ben többfrontos állami lerohanás ért – így nem csoda, hogy az Orbán-kormány már csak az arcvesztés elkerülése miatt is szeretne új kezelőt választani. Ám ebben az ügyben nem ő dönt egyedül, noha sikerült elérnie az elmúlt években, hogy kormányzati jóváhagyás kell a választáshoz. Az előző támogatási ciklusokban ez még nem így volt.
Abban, hogy még 2021 közepén sem indult be a harmadik támogatási ciklus, nagy szerepe van annak a vegzálási hullámnak, amit a magyar kormány 2014-től indított az Ökotárs ellen, hogy aztán az elrendelt nyomozati és állami ellenőrzések is megállapítsák: nem történt visszaélés náluk.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a „norvég pályázatoknak” csak a töredéke, mintegy 10 százaléka civil vonatkozású, jelenleg is a Belügyminisztérium, az Emmi és az Innovációs és Technológiai Minisztérium több száz munkatársa várja sok hónapnyi előkészítő munka után, hogy végre tiszta víz kerüljön a pohárba: elindulhat-e a harmadik ciklus, vagy továbbra is várni kell vele?
Milyen határidő jár le?
A magyar kormány a donorokkal – hosszú tárgyalás után – tavaly december 21-én megállapodott arról, hogy elindítják a program harmadik ciklusát Magyarországon. A megállapodásról szóló memorandumokban azonban volt egy fontos kitétel: a Norvég Királysággal kötött egyezségben az szerepel, hogy a teljes programra nyújtott 105 millió euró (mintegy 38 milliárd forint) abban az esetben érkezik meg a magyar félhez, ha a civil rész lebonyolítóját (fund operator) legkésőbb hét hónapon belül kinevezik. A tavaly decemberi megállapodásról mi is beszámoltunk, amikor azt írtuk, hogy a teljes (vagyis a Norvég és EGT Alapokból származó) támogatás összege 214,6 millió euró (mintegy 77 milliárd forint), de a norvégok „feltételként szabták, hogy a civil szervezeteknek nyújtott támogatásokról egy független alapkezelő döntsön, az erről szóló megegyezés pedig alapfeltétele annak, hogy kifizessék a pénzeket.”
Másnap, december 22-én meg is jelent a kiírás, amelyben lebonyolítót keresnek a civil szervezetek számára, győztest azonban cikkünk megjelenéséig nem hirdettek.
„Fogalmam sincs, mi fog ebben az esetben történni. Újrakezdődik-e az egész, vagy a donorok kihirdetik a győztest, nem foglalkozva a magyar kormánnyal, komolyan nem tudom” – mondja egyik forrásunk, aki maga is érdekelt lenne abban, hogy a pályázati gépezet mozgásba lendüljön.
Miután ez az összesen 77 milliárd forint a többi közt társadalmi felzárkóztatásra, egészségügyi, oktatási, közlekedési és helyi fejlesztésekre, illetve a romák integrációjára fordítható, ezért elvileg a magyar állam érdeke is az lenne, hogy a pénz mielőbb megérkezzen, már csak azért is, mert az összeg nagy része felett ő is rendelkezhet az említett minisztériumokon keresztül. Ám a magyar kormány és a donorok a legutóbbi információink szerint még nem egyeztek meg a civil lebonyolítóról. Az persze nem kizárt, hogy ez az utolsó pillanatokban mégis megtörténik.
A norvég kormány 24.hu-nak küldött rövid tájékoztatása szerint még a hét elején is zajlott a tárgyalás, részletes választ és esetleges „győztest” csak a hét második felére ígértek. A tárgylásban részt vevő, Gulyás Gergely vezette Miniszterelnökségnek is elküldtük a kérdéseinket, de cikkünk megjelenéséig tőlük nem kaptunk választ.
Egyezkednek, alkudoznak, hátha
A konszenzuskényszer egyébként új elem az ügyben. Ennek oka, hogy miután 2014-ben a magyar kormány lerohanta az Ökotársat, a háttérben, valamikor 2015-ben születhetett egy alku, miszerint a kormány leszáll a civilekről (le is zárult minden vizsgálat, sőt az Ökotárs-vezető Móra Veronika állami elismerésben részesült később), ám a következő ciklusra nem kizárólag a „norvégok” választják ki a civil lebonyolítót, hanem annak kilétéről meg kell állapodni oly módon, hogy a donorok választják ki ugyan a legjobb pályázatot (az anyagok elbírálását továbbra is a norvégokhoz kötődő brüsszeli iroda végzi), a magyar félnek ugyanakkor egyetértési joga van, így kontrollt gyakorolhat a kiválasztás felett.
Azt a Magyar Hang is megírta májusban, hogy ez az egyeztetési folyamat első nekifutásra nem volt sikeres, ezért tavasszal megismételték. Az idézett megállapodásból az következik, hogyha most sem lesz konszenzus, akkor valószínűleg újra neki kell futni a kiválasztási procedúrának, bár kérdés, hogy ez kinek lenne érdeke.
A donorok minden bizonnyal szeretnének szakmai döntést hozni (hiszen a többi érintett országban ezt megtehetik, hatalmas presztízsveszteség lenne, ha Magyarországon nem sikerülne), ám az első kör sikertelenségéből arra lehet következtetni, hogy a magyar félnek a döntésük nem felelt meg.
Valakinek engednie kell
Azt tudjuk, hogy pályázik a feladatra az eddig két ciklus civil pályázatait lebonyolító Ökotárs, és elismerte lapunknak pályázatát a Magyar Vöröskereszt, a Magyar Hang pedig megemlítette a már idézett cikkében a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatot is, ők a 24.hu megkeresésére nem reagáltak. Pletykákban azonban előfordul egy NER-közeli induló, illetve „egy nagy nemzetközi” szervezet is. Van tehát érdeklődés, azt azonban nehéz lenne megtippelni, hogy a feladatot már kétszer ellátó Ökotárssal a pontozásos értékelésben ki veheti fel a versenyt, esetleg belemennek-e a donorok abba, hogy mást válasszanak ahelyett, akit ők a legjobbnak gondolnak. És ha ők nem engednek, enged-e majd a magyar kormány?
Ha ez történne, akkor az Orbán-kormány a saját hatalmi logikájával menne szembe, hiszen egy olyan szervezetet támogatna, mely ellen korábban sok mindent bevetett, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vizsgálatát maga a miniszterelnök rendelte el – ennek ellenére nem jutottak semmire. Párhuzamként megemlíthető, hogy tavasszal a kormány már bemutatta, lemond sok pénzről, akár a most kockán forgó 77 milliárd forint negyvenszereséről is, csak ne kelljen az Európai Unióval egyezkedni.
Az, hogy a Norvég Alapból Magyarországnak járó támogatásról ennyit tárgyalnak, egyelőre pénzveszteséget nem okoz: a rendelkezésre álló keretet 2024 tavaszáig kell elkölteni, addig nem csökken. Más kérdés, hogy a pályázatokra vonatkozó, egyre rövidülő időkeret biztosan nem segíti a támogatás minél jobb felhasználását.
