Bojár Gábor nem bánja, hogy a Graphisoft eladásáért kapott pénzt az Aquincum Institute of Technology (AIT) egyetem alapítására költötte, mert az oktatást kitörési pontnak tekinti. A friss HVG-ben a felvetésre, ha nem így tesz, a Forbes-listán Garancsi Istvánt és talán Mészáros Lőrincet is megközelíthetné, azt mondja, nem őket tekinti versenytársnak.
A Fudan egyetem ügyét azért tartja felháborítónak, mert egy kínai tulajdonú egyetemet építenek kínai munkásokkal, kínai hitelből, a magyar adófizetők pénzén. Az AIT sem a magyar, sem az uniós adófizetők pénzéből nem kért. Szerinte a Fidesz viszont éppen azért tenyerelt rá most az oktatásra, mert saját elitet akar kinevelni,
és várhatóan erre a területre sok EU-s pénz érkezhet.
A politikai hátszél, az ingyen kapott pénz nem kedvez a versenynek, a haveri kapitalizmus megöli a vállalkozószellemet. Bojár Gábor szerint erre sok példa van, az oltási regisztrációs rendszer összeomlását emeli ki. A Graphisoft első nagy megbízása is állami volt, de utána nem akart üzletelni az állammal, mert tudta, a siker titka, ha a termékért az fizet, akinek abból haszna van.
Mert akkor sem volt sokkal kevésbé korrupt az állam, mint ma, de nem tekintették a korrupciót a rendszer részének.
Soha nem szégyellte, hogy cégei sikeréből jól él, a legjobb autókat is megveheti, de kastélyra, helikopterre, magánrepülőre nem vágyik. Megfizeti a minőséget, de ha pazarolna, vállalkozónak se lenne jó, a túlzott luxus feszélyezné. A kormányközeli sajtó által ráragasztott vörös báró jelzőről azt mondja, azért nem stimmel, mert egyrészt liberális, másrészt nem olyan mértékben támogat pártokat, ahogy „azt oligarchák teszik, akik ebből anyagi hasznot húznak”.
Bojár Gábor fontosnak tartaná, hogy a tehetségek, a következő Karikó Katalinok már itthon csináljanak karriert, azt remélte, hogy gyerekei is hazajönnek. Arra nem gondolt,
hogy itthon közben olyan világ alakul, amely sokak kedvét elveszi a hazatéréstől.
