Magyarországot a világon – a miniállam Gibraltár mellett – csak Csehország előzi meg a koronavírus okozta halálozásban. Még. Ott április 13-án 2614 az 1 millió főre jutó halálozás. Itt 2487. Elkerülhetetlennek látszik, hogy egy-két héten belül abszolút elsők legyünk. A trend ott határozottan lefelé megy a hétfői 42 új halálesettel, itt legjobb esetben is stagnál 272 halálesettel. Persze legyünk igazságosak, 2000 fölött ezek nem nagy különbségek. Mert a többi európai állam messze elmarad ettől, még az első hullámban megütött Olaszország, Spanyolország is sokkal jobban áll nálunk. Finnország, Norvégia Dánia 500 alatti számokat produkál. Észtország, Írország, Görögország, Németország, Ausztria 1000 körülieket.
Ezekhez a jó adatokhoz képest feltűnő, hogy a legtöbb halálozás a közepesen fejlett kelet-európai régióban történik. A mi nyomunkban csak ebből a régióból vannak országok: Montenegró, Bulgária, Észak-Macedónia, Szlovákia. Mintha ez a térség mára a civilizáció minden hátrányát felvonultatná (ilyen tényező az elöregedő népesség, a túlsúly, a krónikus betegségek elterjedtsége), de a fejlett országokra jellemző védő attribútumokat (ilyen például a jól működő egészségügy, az intézmények iránti magas közbizalom) nem tudta volna kialakítani. Így a Covid okozta vészhelyzetben két szék közt a pad alá kerültünk. Erre figyelmeztet az áldozatok nagyon magas száma. A közepes jövedelem csapdájára.
Nézzük végig egyenként azokat a lehetséges okokat, amelyek hozzájárulhatnak a tragikus helyzet kialakulásához.
Elöregedő társadalom
Közhely, hogy a koronavírus elsősorban az idősekre veszélyes. Ha az egyes országok adatait összevetjük, jól látszik, hogy valóban 70 év fölött ugrik meg lényegesen a halálozási arány. A 80 év feletti fertőzöttek közül minden hatodik-hetedik ember meghal.
Az széles körben elterjedt tévhit, hogy Magyarország elöregedő ország. Az afrikai országokhoz képest bizonyára az, de Európában nem számít elöregedő társadalomnak. Nálunk a 65 éven felüliek aránya a 20%-os uniós átlagot sem éri el, míg Olaszországban meghaladja a 23%-ot. Ez persze nem meglepő, hiszen ott 83 év az átlagéletkor, itt meg 76. Tehát más országokban több az idős, mégis jobban meg tudták őket védeni. A második-harmadik hullámban már Olaszországban is, ami tavaly tavasszal pedig még maga a rémálom volt.
Az elhízás
Emiatt még a fiatalok is veszélyben vannak. Az elhízásban Magyarország Európa-bajnok, a világon is a kétes dicsőségű negyedik helyet szerezzük meg. A sok elhízott és a sok halott között egyértelmű a kapcsolat, hisz kétszer olyan gyakran kerülnek lélegeztetőgépre és harmadannyival többen halnak meg a túlsúlyosak közül, mint az elhízással nem küzdők közül. Dobos Orsolya biológus nagyon plasztikusan írja le, miért: „egy túlsúlyos test immunrendszere teljesen másként működik, mint a többieké. A kórokozók bejutását észlelő immunsejtek jóval lomhábbak, és lassabban rendelnek el védelmi immunválaszt. Így a vírus időt nyer ahhoz, hogy minél több sejtbe bejusson és azokat a saját szaporodásához hangolja át. További rossz hír, hogy a Sars–Cov–2 kifejezetten kedveli a zsírszövetet. Márpedig ha több rajtunk a zsír, több vírus keletkezhet. Sőt, a zsírszövet pompás búvóhely is az immunsejtek elől bujkáló vírusok számára. Ez is a magyarázata annak, hogy a túlsúlyos koronafertőzöttek miért kerülnek nagyobb eséllyel az intenzív osztályra és miért maradnak hosszabb ideig fertőzőképesek.”
Magyarország évtizedek óta vezeti az elhízási listákat, ennek kevés köze van az Orbán-kormány politikájához. Sőt! Kifejezetten előremutató kezdeményezés volt a menzareform vagy a chipsadó, amelyeket más országokban példaként idéznek. De sajnos, míg egyik kezével ad a kormány, a másikkal elvesz. A pálinka-szabadságharc ünneplése vagy a korpulens testalkatú politikusok kolbásztöltése, pacalos lakmározása a legegészségtelenebb életmódot propagálja. Ebben a Jobbik-elnök Jakab Péter sem marad le: az általa népszerűsített parizeres, kiflis reggelire, paprikás krumpli ebédre, sztrapacska vacsorára menü az elhízás biztos receptje. Aki ezt követi, 50 éves korára a metabolikus szindróma minden kórságával küszködik majd. Tehát az elhízás ellen csak félszívvel tesz a politikai elit, a prevenciós szűréseket, az életmódprogramok finanszírozását pedig rendre kifelejtik az egészségügyi büdzséből.
A krónikus betegek száma és halálozási aránya
Az elhízás nem csak önmagában veszélyes. Hanem azért is, mert számtalan krónikus betegséget okoz. Így nem csoda, hogy a túlsúly miatt Magyarországon a krónikus betegek száma is kiemelkedően magas. A krónikus betegségek pedig nagyon szoros összefüggésben vannak a Covid-halálozással: az áldozatok kétharmadának magas volt a vérnyomása, egyharmaduk koszorúérbeteg volt, egynegyedüknek pitvarfibrillációja vagy krónikus tüdőbetegsége (COPD) volt, 15% a cukorbetegek aránya. Mi ezekben a betegségekben évtizedek óta az élen járunk. Ha Európában a vezető halálokokat vizsgáljuk, csak Bulgáriában, Romániában és Lettországban rosszabb a helyzet, a rákbetegek halálozási arányát utcahosszal vezetjük. A keringési rendszer betegségei miatt elhunytak esetében csak Bulgária, Románia, Lettország és Litvánia előz meg bennünket.
Csupán a cukorbetegek arányában végeztünk a középmezőnyben, ez azonban Covid nélkül magában nem, inkább a kapcsolt társbetegségek miatt szokott végül fatálissá válni.
Tehát a krónikus betegségek és a rák előfordulása eddig is nagyon magas volt Magyarországon. Emiatt nagyon magas volt a halálozások száma is. A Covid hatása erre a trendre erősített még rá, tette még rosszabbá az egyébként is beteges lakosság életkilátásait. Azt mindenki maga dönti el, mit gondol arról, hogy Orbánék tizenegy évnyi kormányzása alatt javíthatók lettek volna- e a krónikus betegek elhalálozását jelző katasztrofális számok.
A szakképzett egészségügyi személyzet száma
Ha már eddig is ilyen rosszak voltak az életkilátások, akkor a kormány nyilván rengeteget költött ennek a javítására. Hát, sajnos nem ez történt. Magyarország híresen keveset költ az egészségügyre: az 1500 euró körüli egy főre eső költéssel a sereghajtók közé tartozunk Bulgáriával, Romániával, Lettországgal és Lengyelországgal együtt.
Nyilván ez is közrejátszik abban, hogy az ország nem tudja megfizetni a szakképzett személyzetet, ezért egyre alacsonyabb az orvosok és az ápolók száma. Konkrétan a kevés orvos-kevés ápoló által fémjelzett, legrosszabb kilátású egészségügyi rendszer kategóriába kerültünk.
2018-ban 34 orvos jutott 10 000 lakosra, ez tíz év alatt gyakorlatilag nem változott. Az EU-átlag 38 volt, így a rosszabbik egyharmadba csúsztunk le. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a második hullám közepén váratlanul elfogadta a kormány a Magyar Orvosi Kamara addig félresöpört bérkövetelését. Ezzel az osztrák orvosi bérszínvonal 55%- ára sikerült feltornászni az orvosok bérét.
Ezzel azonban automatikusan sajnos nem emelkedett meg a szakdolgozók bére. Pedig az ápolónők számában még nagyobb volt az elmaradás. 66 ápolónő jutott 10 000 betegre, ami az uniós átlag 82-höz képest is kevés. De még inkább az, ha a jó egészségügyi rendszerekhez hasonlítjuk, amelyekben dupla ennyi nővér gondozza a betegeket, mint például Hollandiában, Belgiumban, Németországban, Írországban és Finnországban. Az európai színvonalú egészségügyhöz azonnal fel kellene venni 40-60 000 ápolónőt. Ehhez persze azonnal meg kellene emelni a bérüket hasonló mértékben, mint az orvosokét: az osztrák bérszínvonal 55%-ára. Ez, mint tudjuk, eddig nem történt meg: ez az elmaradt béremelés, illetve az ebből következő szakemberhiány jelentős szerepet játszik majd a koronás betegek rendkívül magas halálozásában.
A kórházi kapacitás és az intenzív ellátás
Míg a szakképzett személyzet, különösen az ápolók nagyon hiányoztak már évek óta az egészségügyből, a kórházi kapacitások fölöslegesen kiterjedtek voltak. 2018-ban 1000 lakosra (!) 7 kórházi ágyat tartottunk fent, igaz, ennek egyharmadát teljesen feleslegesen, mert üresen álltak. Ez a szám szinte másfélszerese az uniós átlag 5-nek, pedig Európa szerte sok (27%) kihasználatlan ágy állt rendelkezésre. Az első hullámban nagyon rosszul teljesítő Olaszország, Spanyolország és Nagy Britannia azért volt olyan szorult helyzetben, mert náluk a racionalizáció miatt korábban nagyon sok kórházi ágyat felszámoltak, így ők ennek a listának a másik végén szerepeltek.
Hasonlóan elfogadhatóan álltunk a Covid szempontjából még inkább kiemelt szerepet játszó intenzív terápiás kapacitásokkal. Igaz, itt már nem átlag felettiek a számaink, de az uniós átlagnak megfelelő számú intenzív ágy rendelkezésre állt a pandémia előtt. Az uniós átlag 100 000 főre 13, mi Nagy Britannia és Svájc között helyezkedtünk el a magunk 11 ágyával. Más forrásokból azt lehetett tudni, hogy 1400 lélegeztetőgép volt a magyar egészségügyben. Teljesen vállalható helyezés! Szerencsére az első hullámban szinte nem is volt rájuk szükség.
Az intenzíves ellátás speciális ágyat, monitorokat, lélegeztetőgépet, valamint speciális tudású szakápolókat és orvosokat jelent. Tehát itt kapcsolódik össze a leglátványosabban a különleges technikai infrastruktúra és a különleges tudású szakemberek csoportja.
Az intenzív ellátás a Covid idején
Míg fizikai infrastruktúrából megfelelő mennyiség állt rendelkezésre, ez nem volt igaz a szakképzett személyzetre. Magyarországon intenzív terápiás orvosból és ápolóból is körülbelül 2000-2000 fő vett részt az ellátásban az új jogállási törvény hatályba lépése előtt (azóta nem tudjuk pontosan a számukat). De míg egy jól felkészült intenzív terápiás orvos akár 8 beteget is felügyelhet a betegellátás minőségének komolyabb sérelme nélkül, addig az intenzíves ápolókra jutó betegszámot nagyon szigorúan legfeljebb 2 betegben maximálják (bár az optimális arány 1:1, de ezt a magyar egészségügy még békeidőben sem tudta garantálni).
A 2000 intenzíves szakápoló nagyon szigorú korlátot jelent abban, hogy megfelelő minőségű intenzív terápiás kezelésben hány covidos beteget lehet részesíteni. Ez a szám a műszakbeosztásokat figyelembe véve nem lehet több, mint 1200 beteg. Közülük azonban nem mindenki covidos, hanem sokan szívbetegek, sztrókosak, mérgezésben szenvednek vagy súlyos baleseti sérültek. Ezért valójában legfeljebb 800 covidos beteg kerülhet intenzív terápiára.
Az intenzív terápián lévők száma azonban nem azonos a lélegeztetett betegek számával. Sajnos az intenzíven ápolt betegek számát a magyar kormány nem hozza nyilvánosságra, ezt néha-néha Gulyás Gergely árulja el a Kormányinfón. Ezekből az elszórt információ morzsákból lehet kiszámolni, mi az intenzíven lévők és a lélegeztetett betegek aránya. Míg a második hullámban ez 66% volt, most a súlyosabban megbetegítő brit mutáns időszakában ez a szám 80%.
Ez azt jelenti, hogy 640 lélegeztetett covidos betegnél több nem kerülhet intenzív osztályra. Annak érdekében, hogy ezt a számot biztosan ne lépjük túl, a magyar egészségügyben akkor lehet valódi gyógyulási esélyt biztosító intenzív ellátást nyújtani, ha az ő számuk 600 alatt marad.
A lélegeztetett betegszám és a halottak száma közti kapcsolat
Sajnos a lélegeztetett betegek száma sokszor és sokáig meghaladta ezt az ideális és valódi túlélési esélyt kínáló 600 főt. Először a második hullámban, a november 20-tól december 14-ig tartó időszakban. Majd március 3-a óta folyamatosan. A március 30-i csúcson két és félszer több, összesen 1529 lélegeztetett covidos beteg volt, mint amit a magyar egészségügy jó színvonalon el tud látni. Az extrém lélegeztetett betegszám szorosan együttmozog a katasztrofális napi halálozási számokkal.
Amikor a magyar egészségügy teherbíróképességét jelző 600 fölé emelkedik a lélegeztetett Covid-betegek száma, így 750 fölé az intenzíven kezelt koronások száma, a halottak száma is átlépi a mágikus 100 főt. Ilyenkor a lélegeztetőgépre kerültek 95%-a meghal. Amíg napi 100 alatt marad a koronás halottak száma, addig azok a betegek halnak meg, aki orvosilag menthetetlenek. Napi 100 fölött azonban már a betegek sok esetben azért halnak meg, mert a magyar egészségügy ennyi lélegeztetett beteget nem tud ellátni. Egyszerűen ehhez nincs elegendő számú intenzív terápiás szakápoló.
Összegezve az eddigieket: számtalan olyan tényező van, amivel már régóta küzd a magyar társadalom. Különösen sokkoló ellentmondás, hogy míg az elhízottak és a krónikus betegek száma magas, addig az őket gondozó orvosok és ápolók száma és bére alacsony volt. De mindezek közül a magyarországi Covid-halálozás szempontjából a legvégzetesebbnek egy csöpp kis csoport, az intenzív terápiás nővérek hiánya bizonyult. Már négy miniszter foglalkozik a kormányban az egészségüggyel. Számos neves professzor, kórház- és klinika igazgató ad tanácsot Covid idején. Nem hihető, hogy nem tudtak erről. A korlátozások elrendelésénél és feloldásánál azonban ezt a szempontot rendre figyelmen kívül hagyták.
Kormányzati stratégia
A miértre egy fontos és kevés figyelmet kapott interjú ad választ, amit a Kormánynak modelleket készítő Iván Kristóffal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karának dékánjával készítettek a napokban.
A professzor úr azzal számol, hogy nyár közepére érjük el a 8-9 milliós átoltottságot:
Addig tart az egyensúlyozásra épülő állapot. (…) Lehet óvatos döntést hozni, és a nyitással megvárni, hogy az összes koronavírusos beteg kerüljön le a lélegeztetőgépről, de nyilván ennek nagyon súlyos gazdasági ára van. Mi különböző számításokat végeztünk, és azt vizsgáltuk, hogy az egészségügy terhelése ne legyen a jelenleginél nagyobb. (…) A forgatókönyv szerint óvatosan tovább nyitunk, miközben még tovább növeljük az oltási számot. A kórházak telítettsége emiatt nem megy majd jelentősen feljebb, de lejjebb sem, nyárig komoly lesz az egészségügy terhelése, de a jelenlegi szint megtarthatónak látszik. (…) Az iskolák már öt hete zárva vannak, és ennek megvolt a kedvező hatása az esetszámok alakulására. A nyitás nyilván növelni fogja a kontaktus- és fertőzésszámot is. Remélhetőleg nem alakul ki egészségügyi vészhelyzet. (…) A modellek alapján azt látjuk, hogy az első oltás már jelentős védelmet ad a súlyos szövődmények kialakulása ellen, és az egészségügyi rendszer leterheltsége nem fog durván megugrani.
A modell szerint júliusig így megyünk tovább, napi kétszáznál is több halottal. A magyar egészségügy az életben maradásra igazi esélyt kínálni a legsúlyosabb állapotban lévő betegeknek csak napi 100 halott alatt tud.
Mindenki oltassa be magát!. És vigyázzon másokra!
A szerző egészségügyi menedzser, a Pálinkás József által alapított Új Világ Néppárt elnökségi tagja
