Két hónappal a 2010-es országgyűlési választás után a kormányra kerülő Fidesz majdnem a legmagasabb szinten képviseltette magát egy kis oktatási intézmény diplomaosztóján. Az ellenzéki frakcióvezetőből miniszterelnök-helyettessé előrelépő, hosszú ideje az ELTE jogi karának Politkatudományi Intézetében oktató Navracsics Tibor beszédéből a résztvevők arra emlékeznek a legjobban, hogy úgy fogalmazott, „eddig ellenszélben kellett működnötök, de most jön a hátszél”. A Mathias Corvinus Collegium (MCC) alapítója, Tombor András maga is arról beszélt a diákoknak, hogy a szűk után jönnek a bő esztendők.
De azt akkor még senki sem tudhatta, hogy az onnantól évenként menetrend szerint érkező több százmilliós kormányzati dotációk csak a kezdetet jelentik, és tíz év múlva az oktatási szférában korábban nem látott vagyonnal betonozzák be az MCC helyét a hazai elitképzésben, úgy, hogy ahhoz egyetlen későbbi kormány sem fog tudni hozzányúlni. Arra pedig a Fidesz környékén bizniszelő alapító sem gondolhatott, hogy egyszer ő is a nagyívű tervek áldozatául esik.
A teljes felsőoktatási büdzséhez mérhető támogatás
Ha valaki tavalyig nem hallott volna róla, 2020-ban egészen biztosan megtanulta az MCC nevét. Alig telt el úgy hónap, hogy az intézmény ne kapott volna gáláns ajándékot a kormánytól:
- egy áprilisban benyújtott törvényjavaslattal övék lett a Mol és a Richter részvényeinek 10-10 százaléka, ami durván 300 milliárd forintot ér, és évente 7-7,5 milliárd forintnyi osztalékot termel az elmúlt tíz év átlaga alapján,
- az egykori Balassi Intézet épületeit is megkapták a gellérthegyi Somlói úton, a telekkel együtt, ide hamarosan új, modern központ épülhet kiemelt kormányzati beruházásként.
- Augusztusban 36 milliárd forinthoz jutottak a Gazdaságvédelmi Alapból.
- Októberben megkaptak egy révfülöpi tábort az ahhoz tartozó vitorláskikötővel,
- a volt Tiszti Kaszinó épületét Pécsen,
- egy volt szombathelyi leánykollégiumot,
- a korábbi zalaegerszegi városházát,
- és egy szekszárdi kereskedelmi épületet.
- Decemberben pedig újabb 94,5 milliárd támogatást ítélt meg nekik a kormány.
Menet közben arról jelentek meg hírek, hogy beszállnának a Libribe, és az év végén öt céget hoztak létre, amikkel azokban a városokban vásárolnak és üzemeltetnek ingatlanokat, ahol megvetnék a lábukat, illetve a már átadott, leromlott állapotú épületeket is fel fogják újítani.
Eljött az idő, hogy az MCC jelentős lépést téve előre olyan kiemelt nemzeti intézménnyé váljon, alapítványi kereteit megtartva, mint a Tudományos Akadémia, a Nemzeti Múzeum vagy a Nemzeti Színház
– írta még tavasszal egy belső levélben az alapító, Tombor András.
A fenti, közel 500 milliárdos csomag össze sem mérhető más szakkollégiumok támogatásával, kétszerese a CEU vagyonalapjának, és 100 milliárd híján megfelel az ország éves felsőoktatási büdzséjének: világos, hogy már többről van szó a Navracsics-féle hátszélnél, óriási intézményhálózat épül állami pénzből. Maróth Miklós, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat elnöke, aki a 2000-es évek elején az MCC igazgatója volt, jelenleg pedig a védnöki testület tagja, úgy fogalmazott, hogy a „kisiparból nagyüzem” lett.
A germanisztika és kultúrtörténet szakon doktoráló, korábban több német egyetemen megforduló Szalai Zoltán – akit egy régi iskolatársa ajánlott Tombor figyelmébe – 2009 óta igazgatja az MCC-t. Ő szerves fejlődésről beszélt nekünk, de azt elismerte, nagyot léphetett előre az intézmény a kormányzati segítséggel.
Én ezt nem államosításnak éltem meg, hanem dimenzióváltásnak
– mondta a főigazgató.
Az ELTE és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem éves állami támogatása körülbelül annyi, mint amennyit az MCC évente osztalékként realizálhat a részvénycsomagjából. Szalai Zoltán ezt azzal indokolta, hogy „ha majd ott tartunk, amit elképzeltünk, és körülbelül tízezer diákért leszünk felelősek”, az már egy egyetem hallgatói létszámához lesz mérhető.
Az MCC költségvetése 2012 (ekkortól szerepelnek honlapjukon az alapítvány mérlegei) és 2019 között megtízszereződött: 110 millióról 1,1 milliárd forintra. A munkavállalók száma ez idő alatt több mint a tízszeresére nőtt: 136 munkatársat számoltunk össze a weboldalon, közülük 33-an igazgatók vagy vezetők. A bérköltségek erre az évre még nem ismertek, de tavaly már meghaladták az 500 millió forintot a fizetésekkel összefüggő kiadások. 2011-ben ez a tétel még csak 31 millió forintot tett ki.
„Az én habitusom olyan, hogy nem szórom a pénzt. Nem mondjuk azt embereknek, hogy gyere, kétszer annyit adunk, mint az eddigi fizetésed. De versenyképes béreket adunk, mert a legjobb embereket akarjuk megszerezni” – magyarázta Szalai Zoltán, aki szerint természetes, hogy már olyan programot is tudnak hirdetni, ahol akár havi 10 ezer euróra is pályázhat egy éven át egy vendégoktató. „Egy harvardi professzor már kitweetelte, hogy várja az MCC emailjét” – mesélte az igazgató.
Családias kezdetek
A Csörsz utcai házunk is kapott találatot [’56-ban]: ahol ma az MCC jelenlegi épülete áll, ott korábban ugyanis a Kocsis-rét volt. Az oroszok oda vették be magukat, onnan lőtték a Sas-hegy oldalát
– mesélte Tombor Balázs, András édesapja, miután tavaly megkapta a Magyar Érdemrend polgári tagozatának lovagkeresztjét, amivel az állam a Mathias Corvinus Collegium társalapítójaként nyújtott teljesítményét ismerte el.
„Balázs bácsi” – ahogy többen emlegették szeretetteljesen – nem volt akkora és olyan direkt befolyással az MCC-re, mint Tombor András, de a szellemisége áthatotta a kollégiumot. Az ’56-os történet is példázza, hogy velejéig polgári oktatási intézményt képzeltek el, amilyen a rendszerváltás előtt nem létezhetett. Így látja ezt Giró-Szász Áron is, aki szintén MCC-s volt.
50 év alatt minden polgári intézményt szétvertek, az MCC felépítése igazán magasztos feladat volt
– mondta a keresztény mozgalmakkal és keresztény közösségekkel való kapcsolattartással felelős miniszterelnöki megbízott.
A történet 1996-ban kezdődött, amikor „egy sikeres befektetésből származó” másfél millió forintos tőkével apa és fia létrehozták a Tihanyi Alapítványt. A cél a kezdetektől a kiemelkedően tehetséges, a szűkebb közösségük és az ország jóléte iránt egyaránt elkötelezett fiatalok képzése volt a kezdetektől, amit először egyetemi szinten képzeltek el. „Eleinte még nem volt sem hely, sem iroda, sem felszerelés, a hangulat nagyon családias, a jövőkép pedig már akkor igen biztató volt” – mondta a lovagkereszt átvétele után Tombor Balázs.
Tombor Andrásra az 1998-as kormányváltás után rámosolygott a szerencse: az első Fidesz-kormányban Orbán Viktor biztonságpolitikai főtanácsadója lett. 1999-ben kormányzati támogatást is kapott az MCC, két évvel később költözhettek be – mindössze 47 diákkal – a jelenlegi helyükre, a Gellért-hegy dél-nyugati lejtőjére, a korábban a Munkásőrség Országos Parancsnokságaként, majd a rendszerváltás után az Országos Rendőr-főkapitányság székhelyeként szolgáló betonkockába.
A 2002-es kormányváltás után viszont „ki akarták csinálni az MCC-t, mert az valami jobboldali dolog”, mesélte Szalai Zoltán. Felidézte, hogy voltak olyan baloldali politikusok, akik nem voltak ennyire drasztikusak, de állítása szerint érkeztek konkrét fenyegetések is. Kormányzati támogatások viszont egyáltalán nem, így az intézmény rendszeresen anyagi gondokkal küzdött, és bár sikerült talpon maradniuk, növekedésről nem is álmodhattak.
A kétarcú alapító
Tombor András kanyargós és titokzatos karrierjéről külön cikkeket lehetne írni – meg is tették –, de az MCC-sztoriból kihagyhatatlan néhány fordulópont. A neve először az MDF-körüli zavaros, lehallgatásokkal fűszerezett UD Zrt.-ügyben lett ismert, majd 2016-ban azzal robbant be a köztudatba, hogy Habony Árpád azt mondta a NAV-nak, Tombor kölcsöneiből tartja fent szerénynek nehezen csúfolható életvitelét.
Tudtuk, hogy az igazgatónak van egy ilyen oldala, hogy Csányi Sándorral üzletel, oroszokkal bizniszel, de az MCC-ben a filantróp üzletember imázst igyekezett fenntartani
– mesélte róla egy volt MCC-s, aki a 2000-es évek közepén járt Tombor kurzusára.
Több volt diákkal beszéltünk, akik jártak erre a bevezető órára, és mindenki ugyanazt mondta: Tombor intelligens, megnyerő, karizmatikus férfi, a nyílt vitákat szereti, élmény vele beszélgetni, „Plutarkhosz- és Keresztapa-idézetekkel világította meg a politika valódi természetét”. „Művelt, sőt bölcs: nem sokan vannak olyanok, akik elolvasnak egy klasszikust, és az életükben is tudják alkalmazni” – jellemezte őt Giró-Szász Áron.
A Tombor-kurzuson a görög és római klasszikusok mellett előkerült Vladimir Bartol Alamut című regénye is. Ennek így szól az ismertetője:
A tizenegyedik századi Perzsia északi hegyvidékén áll a bevehetetlen sasfészek, Alamut vára. Innen indítja el szent háborúját a perzsa birodalom ellen a hitében csalódott várúr, Haszan ibn Szabáh. A borotvaéles eszű, hallatlanul művelt filozófust kiválóan képzett harcosok, hitoktatók, tudósok maroknyi csapata segíti. Feladatuk, hogy kéttucatnyi jó képességű, önként jelentkező fiatalembert természettudományra, matematikára, zenére, verstanra, irodalomra tanítsanak. A fiatalok kemény harci kiképzést is kapnak. Minden lépésüket a Koránból vett idézetek irányítják. Ők lesznek majd ibn Szabáh követei, terveinek végrehajtói, mozgalmának terjesztői az iszlám világban.
Az első pillanattól érezték, hogy áthallásos a regény, de mint egy volt MCC-s mondta: „Inkább a hatalmi eszközökről, manipulációs technikákról volt szó annak alapján, kritikai olvasásnak vetettük alá.”
Tombor ugyan nagyon közvetlen volt a diákokkal, de a kurzusán kívül inkább csak protokolláris rendezvényeken vett részt a kollégium életében: évnyitók, évzárók, diplomaosztók, fogadások. Valamint az úgynevezett OkTomboron, amit az édesanyjáról elnevezett tokaji borászatában rendezett: „Itt borokról ment a fejtágítás, meg jókat dumáltunk. Ez az MCC gólyatábora körülbelül” – mesélte egy mostanság végzett diák.
Tombor ugyanis a 2015-ben induló Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács elnöke, illetve az állami tulajdonú Tokaj Kereskedőház Zrt. felügyelőbizottsági elnöke lett egy időre. Ez a pozíciója már nincs meg, de az erdőbényei Bardon Borászat él és virul.
Tombor András főleg a médiapiacról él meg mostanság: 2016 óta a többi között az MTVA, a TV2, az ATV és több tucatnyi rádió műsoridejét értékesítő Atmedia sales house kisebbségi társtulajdonosa (üzlettársa: Mészáros Lőrinc). Kormányzati hirdetésekből is milliárdos bevételeket realizálnak éves szinten.
2016-ban a Népszava lehetséges vevőjeként merült fel a neve, azonban a Mandiner kötött ki nála egy évvel később: néhány, a Fidesszel olykor kritikus konzervatív újságíró helyére ezután lojálisabb alkalmazottak érkeztek. Mára számtalan összefonódás van a Mandiner és az MCC között: a lapigazgató és a hetilap főszerkesztője Szalai Zoltán, a mandiner.hu főszerkesztő-helyettese Constantinovits Milán, aki a Fiatal Tehetség Programot (FIT) vezeti, mandineres újságírók rendszeresen tanítanak a kollégium médiaiskolájában, az MCC-sek pedig rendszeresen dolgoznak, gyakornokoskodnak a Mandinernél.
Még egy utolsó momentum Tombor életéből: 2015-ben ügyvédje, a korábban szintén MCC-s Illés Géza Márton képviselte az orosz Metrowagonmasht, amikor aláírták az azóta korrupciós vizsgálóbizottságok által cincált 69 milliárdos metrókocsi-beszerzést.
Már korábban is azzal viccelődtünk, hogy a joghallgatók Tombor kedvencei, mert majd ők fogják védeni
– kommentálta az esetet egy régi kollégista.
Ezeket az ügyeket Tombor nem reklámozta a kollégiumban, de ha valaki felhozta, higgadtan válaszolt rájuk, igaz, a fültanúk szerint nem olyan kérlelhetetlenül logikusan, ahogy más esetekben megszokták.
Jobboldali, konzervatív, de fideszes?
Azt viszont Tombor sosem rejtette véka alá, hogy elkötelezett jobboldali, konzervatív értékrendet vall. A diákok és volt diákok szerint ez azonban soha nem jelentett propagandát, janicsárképzést, „magas szintű intellektuális vitákat folytattunk közéletről Andrással és a tanárokkal is”.
Mindenki tudta, hova jelentkezik, de soha nem éreztünk ideológiai nyomást. Legfeljebb annyi volt az elvárás, hogy ne legyél szélsőséges, azaz ne legyél náci vagy marxista
– mondta egy korábbi diák, aki egyébként nem szimpatizál a kormánnyal.
Hozzá hasonlóan sokan vannak, akiknek az ellenzékisége már a kollégiumban is világos volt – korábbi oktatók is erről számoltak be –, de mindenki azt mondta, hogy emiatt senkit nem ért retorzió. Sőt, a vitákat mindig pozitív dolognak állította be a vezetés. Vannak olyan végzettek, akik a kormánnyal kritikus portáloknál újságírók vagy ellenzéki pártokban politizálnak.
Mások pedig a Matolcsy-féle pénzügyminisztériumban, majd a jegybankban, vagy a közigazgatásban helyezkedtek el, és a Fidesz-kormánynak dolgoznak ma is. Az egyik legismertebb közülük Rácz Zsófia államtitkár-helyettes, aki MCC-s volt, de a juniorképzés után hiába felvételezett szakirányra a kollégiumban.
A politikai szemellenzősöket mindig kiszórjuk a felvételin
– mondta egy MCC-s diák, aki többször ült bent a felvételin. Olyan történetet is meséltek nekünk, hogy még a 2000-es években egy felvételiző azzal nyitott, hogy az apja Tombor András üzletfele; hiába reklamált utólag, azután sem vették fel.
Giro-Szász Áron – aki jó barátjához, a miniszterelnök fiához, Orbán Gáspárhoz hasonlóan mélyen vallásos – egyértelműen jobboldali, de szerinte ez az ő idejében sem volt jellemző minden kollégistára, és az MCC nem is volt militáns propagandaintézmény.
Az MCC-ben egy nemzeti minimum uralkodik, ami nem ver éket a jobboldali és a baloldali, a konzervatív és a liberális közé, ezt hívhatjuk patrióta szellemiségnek
– mondta a miniszterelnöki megbízott.
A tanárok között szintén megtalálni régebbről jobb- és baloldaliakat egyaránt. „Nálunk a minőség a legfontosabb szabály” – mondta Szalai Zoltán. Egy 2015 környékén az MCC-be járó diák szerint viszont akkoriban jelentős változások kezdődtek, és számára vállalhatatlan alakok kezdtek feltűnni: „hardcore brexitpártiak, soviniszták, AfD-sek”. Tehát szerinte nem az első vonalban vannak gondok, de esetenként olyan megkérdőjelezhető előadókat hívnak meg, akik régebben nem fértek volna bele az MCC profiljába. Más úgy látja,
olyanok tanítanak ma az MCC-ben, akik régen a közelébe se mehettek volna
– mondta egy korábbi diák, aki később kurzusokat is tartott az intézményben.
Az MCC-ből sok korábbi oktatót elküldtek, azonban közülük senki nem akart nyilatkozni, arra hivatkozva, hogy ezt a korszakot maguk mögött hagyták. Ekkortól kezdve a közhasznúsági jelentésekből is eltünedeztek a kurzustartók nevei: korábban büszkén sorolták neves tudósok (Kukorelli István, Romsics Gergely, Ablonczy Balázs, Hack Péter, Tölgyessy Péter) vagy éppen a médiaiskolában oktató újságírók (Dezső András, Pethő András, Lambert Gábor, Rajcsányi Gellért, Weyer Balázs) nevét. Most viszont csak a női vezetőképzőn (Varga Judit, Novák Katalin) és a politikai iskolában (Dömötör Csaba, Hollik István, Orbán Balázs, Hidvéghi Balázs) előadó fideszes politikusok nevét találni a dokumentumokban. Igaz, továbbra is figyelnek arra, hogy eseményeiken valódi vita alakuljon ki.
Az MCC-ben korábban szerződéses oktatók voltak, manapság már van pénz főállásban alkalmazni tanárokat. Ilyen a médiaiskolát vezető Boris Kálnoky, a Die Welt korábbi magyarországi tudósítója, akit Orbán-barátnak szoktak jellemezni, de szerinte nem „Fidesz-közeli médiaiskolát” fog vinni. A közgazdászokért Szepesi Balázs felel, aki az Innovációs és Technológiai Minisztériumban volt helyettes államtitkár, és kutatott a Hétfa Kutatóintézetben. MCC-s tanár a korábbi államtitkár Cséfalvay Zoltán közgazdász is, a vezetőképző akadémiát pedig Porkoláb Imre vette át, ő a Miniszterelnöki Kormányirodán dolgozik a nemzeti hadiipar újjáépítésén.
A jelenlegi diákok közül mindenki, akivel beszéltünk, meg van elégedve színvonallal, szerintük nemtelen támadások érik az oktatókat, akik lehet, hogy vállaltak, vállalnak kormányzati feladatokat, de jó szakembereknek és jó tanároknak tartják őket. Ettől még kétségtelen, hogy az MCC tele lett kormányközeli alkalmazottakkal:
- a határon túli program igazgatója, Bráda Ferenc korábban a Fidesz pártalapítványát igazgatta,
- Kitta Gergely kommunikációs vezető a Századvégnél húzott le egy évtizedet,
- Heltai Péter stratégiai kommunikációs vezető Novák Katalin tanácsadója volt,
- Hendrich Balázs, Karrier- és szakmai fejlesztési központ vezetője a HEPA Magyar Exportfejlesztési Ügynökség vezérigazgatója volt,
- Vető Marietta kommunikációs vezető pedig Erzsébetváros alpolgármestere 2019-ig.
A kuratórium névsora pedig:
- az elnök Orbán Balázs, a Miniszterelnökség államtitkára,
- Lánczi András, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora,
- Madarász László, az MNB felügyelőbizottságának fideszes delegáltja,
- Szakács Áron, a Széchenyi Programiroda vezetője
- és Szalai Zoltán főigazgató.
Az áprilisi MCC-törvénnyel a Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány vette át a Tombor-féle Tihanyi Alapítványtól az alapítói jogokat, és a kizárólag kormányhű tagokból álló kuratórium lett a legfontosabb döntéshozó szerve.
A tavaly novemberi kilencedik alaptörvény-módosítás értelmében pedig „közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány létrehozásáról, működéséről, megszüntetéséről, valamint közfeladata ellátásáról sarkalatos törvény rendelkezik”. Szintén ez az alkotmánymódosítás mondta ki, hogy a „közpénz az állam bevétele, kiadása és követelése”, azaz az alapítványi vagyon elveszíti közpénz jellegét. Magyarán: amíg az ellenzék nem szerez kétharmadot, addig az MCC kuratóriuma a helyén marad, és a nekik átadott vagyont, benne a busásan fialó részvényekkel sem lehet elvenni tőlük.
Szalai Zoltán szerint ezt az indokolja, hogy nincs még egy olyan intézmény, amely ezt a tehetséggondozó munkát el tudná látni. Szerinte ráadásul a kuratórium kétharmados parlamenti többséggel sem váltható le, mert azzal, hogy az alapító jogok a kuratóriumhoz kerültek, egyetlen kormány sem szólhat bele az ügyeikbe. Azt ugyanakkor rosszindulatú feltételezésnek tartja, hogy az MCC fideszes kifizetőhely lenne, vagy azzá válna.
Kinek az elitje?
A jelenlegi diákok nem érzik úgy, hogy a képzést tekintve kormánypárti irányba mozdult volna az intézmény, azt viszont igen, hogy az utóbbi időben magyarázkodni kényszerülnek miatta. Balogh Zsuzsanna Zsófia, Tóth Ugyonka Krisztina és Nemere Péter nagyon dicsérte a kollégiumot. Mindhárman középiskolásként csatlakoztak, majd az egyetem alatt is maradtak.
„Mindenki másban jó, ettől szélesedik a látókörünk”, „húzzuk egymást”, „a legjobb elmék felvételiznek ide”, „nagyon jó a közösség” – sorolják. A régi MCC-sek is azt mondták, hogy szellemileg iszonyatosan inspiráló időszak volt az életükben, amíg a kollégiumba jártak. Az MCC-nek vannak szakkollégiumi jellegzetességei (a kiscsoportos kurzusok például), de emellett olyan lehetőségeket kínál, amiket máshol nem lehet megkapni, például nemzetközi hírű oktatók előadásait, akiknek a meghívásáról az MCC támogatásának a töredékéből működő szakkollégiumok csak álmodhatnak. Vagy a vezetői klub, ahol politikai- és gazdasági szereplők beszélgetnek őszintén a diákokkal – a telefonok és hangrögzítő eszközök ki vannak tiltva – bármiről, ami szóba jön. A fiatalok és az elit tagjai között kialakuló kapcsolati hálók ugyanúgy az MCC elitképzésének a része, mint a hagyományos kurzusok.
Az elitképzés félreérthető: nem az elit gyerekeit képzik az MCC-ben, hanem a jövendő elitet
– hangsúlyozta Giró-Szász Áron, hozzátéve, hogy nem a politika, hanem a versenyszféra, a nagy tanácsadó cégek, ügyvédi irodák és multik szívják fel a leginkább az MCC-seket.
Másoktól is azt hallottuk, hogy a közigazgatási, kormányzati pálya eddig inkább kivétel volt, mint szabály. Azt persze senki nem tagadta – miért is kellene? –, hogy az MCC-s kapcsolati hálóból mindenki profitál. Talán Tombor András is – ahogy egy volt hallgató fogalmazott:
Aktívan használja a kapcsolati tőkéjét, ami aztán más tőkékre is átkonvertálható. Korábbi MCC-sek kulcspozíciókba kerültek, és ez neki nagyon hasznos.
Akik attól tartanak, hogy a kormányzati nyomulással fideszes káderképzővé válik (vagy már azzá is vált) az MCC, azok szerint Tombor helyett majd kormányzati figurák használják ki ezt a kapcsolati hálót. A másik kritika, hogy a monopolhelyzetbe hozott intézménnyel „a Fidesz kilóra megveszi a tehetséges diákokat”. Az elmúlt néhány évben diplomázók és a jelenlegi MCC-sek is azt mondták, hogy ennél szuverénebb embereket vesznek fel a kollégiumba, de kétségtelen, hogy hálásak az intézménynek, tudják, honnan jön a pénz, de ezt nem érzik kötelezettségnek a jövőre nézve.
Arra a felvetésre, hogy tendenciózus oktatással is a kormány oldalára édesgethetik a fiatalokat, Szalai Zoltán azt mondta: aki ilyet állít, az nem látott még okos egyetemistát. „Egyszer meg lehet próbálni lenyomni propagandát valakinek a torkán, de aztán elszalad” – mondta az igazgató, aki szerint inkább a felsőoktatásra jellemző, hogy elfogultak az oktatók, csak éppen baloldali, liberális irányba. AZ MCC-ben ki is alakult egy konfliktus az ezzel leginkább ostorozott, azóta már Bécsben működő CEU miatt.
Két nagy törés: a Migrációkutató Intézet és a CEU
„Egy oktatási intézmény foglalkozzon az oktatással, ezért amellett kardoskodtam, hogy ne adjunk ki nyilatkozatot a CEU mellett. Akkor sem adtunk ki nyilatkozatokat amikor a határon túli magyarokat csesztették” – emlékezett vissza Szalai Zoltán az MCC egyik legnagyobb vitájára.
„Az évnyitókon Tombor is kiemelte, hogy milyen sok CEU-s jár hozzánk. A CEU a minőség szinonimája volt” – emlékezett vissza a 2010-es évek elejére egy korábbi kollégista. A főigazgató-helyettes Lánczi Péter is a CEU hallgatója volt korábban. Az MCC mégsem adott ki nyilatkozatot az egyetem mellett, csak néhány nappal később, a CEU nevének említése nélkül áll ki az oktatás és a kutatás szabadsága mellett. Ebből nagy vita keveredett az alumni levelezőlistán, ahol sokan kardoskodtak a nyilatkozat kiadása mellett, mások viszont ellenezték azt.
A helyzet feloldására egy gyűlést is összehívtak, ahol Tombor András arról beszélt, hogy nagyon fontos az oktatás szabadsága, de vannak más fontos dolgok is. „Ahol minőségi oktatás folyik, ott kooperálunk, de ideológiai témák szcientifikálása, például a genderideológia nem fér bele” – érvelt Szalai Zoltán. Tombor szavaiból viszont az derült ki, hogy nem kizárólag tudományfilozófiai alapon dőlt el a vita, és ezt a régi diákok közül sokan csalódásként élték meg.
Egy másik csalódás három évvel korábbra tehető, amikor beköltözött az MCC-be a Migrációkutató Intézet, az élén Orbán Balázzsal.
Egyszer csak megjelent egy A4-es papír az első emeleti vécé melletti ajtón, hogy Migrációkutató Intézet, és este már az M1-en nyilatkoztak a nevében
– emlékezett vissza egy régebbi diák 2015-re.
A beköltözést Lánczi Péter egy „Migráció in da hausz” tárgyú levélben magyarázta: „Szerintem az MCC-nek mint hasonló értékek mentén rendeződő társadalomnak, fontos értéke fűződik a frissen érkezettek integráláshoz” – adta meg az alaphangot az igazgatóhelyettes.
Régóta tervben volt, hogy egy piacképes, lehetőleg minél sokszínűbb kutatóintézetet vagy akár intézeteket hozzunk létre, és szeptember folyamán a migrációs válság hívta életre az első ilyet. Fontos látnotok, hogy ez nem egy szeszélyes ötlet, hanem az MCC építkezésének szerves része, és a diákok lehetőségeinek a növelése éppen annyira fontos eleme, mint a tudományos és szakszerű működés
– írta Lánczi, elismerve, hogy a migráció „forró téma”, ezért biztosan sok kritikát fognak kapni a lépés miatt.
Szalai Zoltán szerint a Migrációkutatóban szakszerű, profi munka zajlik, és tudományosan alapoznak meg egy fontos közéleti kérdést. Azt mondta, nem volt politikai nyomás abban, hogy az MCC-be kell költöznie az intézetnek, bár tény, hogy a Századvéggel közösen hozták létre, ahol akkoriban Orbán Balázs dolgozott. És az is tény, hogy a Migrációkutató beszélő fejei a kormányzati narratívát erősítik a migrációs kérdésekben.
Szomorú, de az ilyenek miatt ez az MCC már nem az az MCC, ahová én jártam. Igazán átnevezhették volna, mert így magyaráznom kell az életrajzomat
– mondta egy alumnus, aki kifejezetten elégedetlen a kollégiumbeli fejleményekkel. Vannak így ezzel mások is, állítólag már az MCC-s diplomák visszaadása is felötlött többekben.
A Migrációkutató Intézet azonban „idegen testként” ékelődik az MCC-be egy diák megfogalmazása szerint, aki azt mondta, alig jelentkeztek oda gyakornoknak a kollégisták, pedig tárt karokkal várták őket. „Azt sem tudtuk, miért vannak itt, miért ide jöttek, pontosan mit csinálnak” – fogalmazott egy nemrég diplomázott MCC-s. Szalai szerint viszont volt olyan, aki már a megalakulás másnapján gyakornoknak jelentkezett az intézetbe.
András büszke lenne?
Az MCC a Tombor család szerelemprojektéből negyed század alatt hatalmas intézménnyé nőtt: a 2010 óta tartó egyenletes növekedés pedig 2020-ban akkora lökést kapott, hogy a folyamat vége még nem is látszik. Annyi biztos, hogy a teljes Kárpát-medencére kiterjedő, jól finanszírozott tehetséggondozó intézményrendszer alakult meg, melynek egyhamar nem lesz versenytársa. Rövid időn belül évente százával adhat diplomát az elit jövendő tagjainak a kezébe, miután éveken át ingyen képezte őket.
Ezzel párhuzamosan az állami vagyonból összeállított ingatlanportfóliót az új alapítványon és a kuratóriumon keresztül szorosan magához csomózta a Fidesz. A NER felső köreiben el is indult a találgatás, hogy vajon tényleg Orbán Balázsra (Gulyás Gergely miniszterelnökségi helyettesére) bíztak-e egy ekkora feladatot, vagy magasabban érnek össze a szálak. Mindenesetre
A történetet ismerők szerint világos, hogy Tombor kiszorult ebből a projektből, de hozzáteszik, már az elmúlt években érezhető volt, hogy hátrál belőle, akár magától, akár szolid ráhatásra, de negyed század után eltávolodott az MCC-től. Az okokról Szalai Zoltán nem akart beszélni, és szerinte ha hívná, Tombor visszajönne órát tartani. Mások, akiket erről kérdeztünk, ezen inkább csak nevettek.
Még egyszer idézzük Tombor Balázs év végi interjúját: „Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érintett mélyen az átalakulás híre. De ahogy egyre több információt kaptam arról, hogy miben áll a változás lényege, s milyen új perspektíva nyílik a Mathias Corvinus Collegium előtt közép-európai szinten a növekedés, a létszám és a képzés terén, mindinkább megnyugodtam. Mi, egykori alapítók ilyen feltételeket sosem tudtunk volna teremteni. Így nincs semmiféle rossz érzésem, nem érzek veszteséget, sőt, épp ellenkezőleg! A változás ezért egyúttal vigasztaló is”. Nehéz ebből nem kiérezni, hogy nem felhőtlen a társalapító öröme, még ha látja is a perspektívát az MCC előtt.
Az alapító család büszke az MCC fejlődésére
– jelentette ki ezzel kapcsolatban Szalai Zoltán.
Megkerestük a nyilatkozat reményében Tombor Andrást, aki azonban csak három héttel később, a cikk elkészülte után reagált megkeresésünkre az asszisztensén keresztül, azt kérve, hogy küldjük el a kérdéseinket. Így egyelőre nem tudjuk, hogy valóban büszke-e az MCC fejlődésére, vagy más érzések motoszkálnak benne, de felajánlottuk neki, hogy egy interjúban beszéljen erről.
